Bolya Imre

D.Z.:

Sziasztok, ebben a mai részben Bolya Imrével fogunk beszélgetni ismét, kb.1 éve volt az első interjúnk, ez egy frissítése a korábbi beszélgetésünknek.

Imre a Karizma című könyvnek a szerzője, ezt a témát kutatja, nyilvános előadókat képez és tréningeket tart a témában. Ha érdekel bővebben az interjún túl is, akkor a videó alatti leírásban megtaláltok több anyagot is. Többek közt a 2019-es Üzlet és Utazás előadássorozatnak a 10 legjobb előadását, ahol megtaláljátok közte az Imréét is.  Nézzétek meg a leírásban található linkekeket és csapjunk is bele a beszélgetésbe.

D.Z.:

Sziasztok, Dallos Zoltán vagyok, folytatjuk az Üzlet és Utazás interjúsorozatot. Ebben a két témában hívok meg vendégeket, sikeres embereket, akiknek valamilyen inspiráló története van az életében.

Sok minden történt az elmúlt 1 évben, amióta az utolsó interjúnk volt, sokkal jobban ismerjük egymást. Nagyon sok közös témánk van, részben lesz olyan, amit érinteni fogunk, ami szerepelt már a tavalyi videóban, kicsit elmélyülünk benne, illetve van nagyon sok új téma, amit fogunk érinteni.

A múltkori beszélgetésünkből egy dolog kimaradt -és mielőtt belecsapunk, hogy mivel is foglalkozol most- ugye alkalmazott voltál te is elég sokáig, és meglépted a váltást.

A múltkori beszélgetésünk óta nekem megjelent egy könyvem Alkalmazottból Vállalkozó címmel. Emiatt mindenkinél érdekel a váltásnak az oka, a hogyanja, hogy alakult, mi volt a nehézség.

Mi a te rövid sztorid, hogy jutottál el odáig, ahol most tartasz?

Alkalmazottból vállalkozóvá válás

Bolya Imre:

Anno sajnos, én nem olvastam a te könyvedet, úgy lettem alkalmazottból vállalkozó, ahogy nem javaslom senkinek.

9 évig dolgoztam különböző multiknál, az utóbbi pár évben már nem éreztem magam igazán jól. Nagyon sokat tanultam, nagyon hálás voltam a kollegáimnak, a főnökeimnek, de éreztem, hogy ez már nem az én terepem, már valami másra, többre vágyom.

Egy huszárvágással bementem a főnökömhöz, felmondtam. Majd beleugrottam az ismeretlenbe. Úgy léptem ki a multiból, hogy nem tudtam pontosan, hogy mit fogok csinálni, ez az egyik.

A másik pedig az, hogy nem elég, hogy kiléptem, amikor rájöttem arra, hogy én emberekkel akarok foglalkozni, tréningeket tartani, segíteni magabiztosabbá, karizmatikusabbá válni. Az egy teljesen más terület volt, mint amit korábban csináltam.

Konkrétan egy telekommunikációs cégnek voltam a középvezetője, ebből lettem inspirációs előadó és tréner.

Ez a 180 fokos fordulat tovább nehezítette azt, hogy sikeres vállalkozó legyek minél gyorsabban.

D.Z.:

Ez mikor történt?

Bolya Imre:

2015 januárjában mondtam fel, márciusban szereltem le teljesen. Az első pár hónap útkeresés.

Az első tréningemet abban az évben nyáron tartottam, a legelső karizmatikus tréning, ami azóta a fókuszom, védjegyem, a fő brandem, az csak 2016 januárjában volt, 1 évvel később.

D.Z.:

Azt látom, hogy nagyon sokféle út van, van, aki munka mellett kezdi el, az nagyon fárasztó, mert párhuzamosan kell a két dolgot csinálni. Van, aki hibrid megoldást csinál, hogy ilyen félállásban, meg fele a saját.

Ez meg a 3., rá vagy kényszerítve, nyilván van valamennyi tartalék, de innentől ketyeg az idő és muszáj pénzt keresni.

Van, akinek ez segít a legtöbbet, hogy akkor ugorjon ki a gépből. Ebben hasonlóak vagyunk, nekem is így történt a váltás.

Van most olyan, amit máshogy csinálnál abból az egy évből, a kilépés és az első komolyabb bevételek, első tréningek közötti eltelt időszakban?

Bolya Imre:

Azért nem csinálnék semmit másképp, mert ha másképp csináltam volna, akkor nem lennék az az ember, aki most vagyok.

Az a sok nehézség, önmegkérdőjelezés, kisebb-nagyobb kudarcok, azok kellettek ahhoz, hogy teljes szenvedéllyel, szívvel-lélekkel tudjam csinálni azt, amit most csinálok.

Nem ajánlom ezt az utat, nem mondom, hogy senkinek, de nagyon kevés embernek, ez a legkeményebb uta az alkalmazottból vállalkozóvá válásnak. De ha valaki bevállalja és kitartóan végig csinálja, akkor biztos vagyok benne, hogy nagyon hálás lesz, hogy ezt az utat választotta.

D.Z.:

Beszéltünk már róla, hogy kellett tartanod céges tréningeket, prezentációkat, hogy jött az, hogy ezzel kezdtél foglalkozni, miért ez lett az, amit kitűztél a zászlódra?

Bolya Imre:

Rengeteg könyvet olvastam a témában- mint ahogy te is, bizonyára a nézők is- és szinte minden 2. könyv elmondja, hogy a szenvedélyeddel foglalkozz, olyat csináljál, amit akkor is csinálnál, ha nem kapnál érte egy fillért se.

Ezek a mondatok pörögtek a fejemben, és rájöttem arra, már a multi végén is, hogy én emberekkel akarok foglalkozni, de még nem tudtam, hogy azon belül mi lesz a fókusz.

Visszanéztem a 9 év multira, hogy mi az, amit én ott a legjobban szerettem, mi az, ami a legjobban ment, és nemcsak szerintem, hanem mások szerint is.

Rájöttem arra, hogy én szerettem prezentálni. Amikor a főnököm azt mondta, hogy na akkor ki fog menni a menedzsmenttel és bemutatni a riportot és a víziót, akkor én azonnal jelentkeztem.

Rájöttem arra, hogy ez jól ment, ebben tudnék még gyakorolni, fejlődni. Tudatosan ráálltam erre a témára, hogy hogy lehet minél magabiztosabban előadni.

Innen jött később párhuzamosan a karizma téma.

A vállalkozás indítás kihívásai

D.Z.:

Akkor a felmondásod óta eltelt 5 év, 2020 januárját írunk, amikor ezt rögzítjük!?

1 év után lett az első tréning, és mi történt még az elmúlt 4 évben?

Bolya Imre:

Az elmúlt 4 évben- és ennek nagyon örülök, nagyon hálás vagyok- folyamatosan sikerült ezen az úton rajta maradnom.

Szerintem, aki elkezd vállalkozni -egy mentorom mondta még régen- hogy színes kavicsokba botlik. Meglátsz egy csillogó sárga kavicsot, nézegeted, ezt is megtartom, ezt is, ezt is… ismerős?

D.Z.:

Én erre nagyon hajlamos vagyok.

Bolya Imre:

Emlékszem, amikor elkezdtem ezt a tréninget tartani, otthon van egy hatalmas flipchartom, és kiírtam rá, hogy „the goal is to master public speaking”- a célom az az, hogy a nyilvános beszédet minél magasabb szintre fejlesszem és minden más, a rengeteg egyéb ötletem, -volt úgy, hogy kidolgoztam üzleti koncepciókat, egész üzleti terveim vannak a fiókban, a 23. Google Drive mappában- de azokat szándékosan nem vettem elő.

Hanem karizmakutatás, karizmafejlesztés, tréningek, előadások, workshopok formájában.

D.Z.:

Így is sok, de legalább összefügg minden, egy irányba mutat.

Szerintem ez egy „vállalkozói betegség”, hogy nyitottak vagyunk az új ötletre és ezért elemezgetjük. Hogyan tudsz nemet mondani, amikor jön a sárga kavics- mert nekem is nehéz- uh, ez lehet, hogy tök jól kiegészítené ezt. Akkor azt, hogy oldod meg, hogy betedd a fiókba, mi a titka ennek? Ezt nagyon sok embernél látom…

Bolya Imre:

Elárulom, nem vagyok tökéletes. Nekem sem sikerül mindig, néha belefutok olyan dolgokba, hogy jó oké, egye fene, az egye fene később kiderül, hogy nem kellett volna. Ez az egyik, ami segít.

A másik, hogyha megkeresnek valamilyen lehetőséggel, akár a karizma témán belül, akár mással, egyre inkább igyekszem az intuíciómra hallgatni.

Megvizsgálom, hogy én ezt most szívvel-lélekkel akarom és igent mondok rá. Vagy ez a talán, lehet, hogy lehet.

Ha nem ez a 100%-ig igen, hell yes angolul, szóval nem hell yes, akkor inkább nemet mondok.

D.Z.:

Szerintem még az is nehéz ebben, amikor -erről beszéltünk egy korábbi találkozónk alkalmával- valamilyen szinten látható vagy és van egy kimenő kommunikációd, gerjeszted ezeket a hullámokat. És megkeresnek egyre többen, hogy csak üljünk le egy kávéra, van egy ötletem, beszéljük át.

Egyrészt ezt, hogy szűröd meg, mi a titka annak, hogy tudsz elegánsan, úgy nemet mondani a másiknak, hogy ne bántsd meg?

Ez is baromi nehéz nagyon sok embernek, hogy őszintén, de nagyon szépen becsomagolva mondjon egy nemet?

Erre van bevált tipped? Főleg az olyan jellegű tanácsadó, aki az idejét adja el, ez talán ott a legveszélyesebb terep, hogy az most egy konzultáció akkor, vagy egy lehetőség vagy egy baráti beszélgetés, azt, hogy értékeljük?

Bolya Imre:

Az egyik, amit mindig szoktam tenni, hogyha valaki rámír, hogy Imi, ráérsz egy kávéra, pont itthon vagyok, ebédeljünk egyet. Egyrészt mindig udvariasan írok vissza: Szia, tök jó, az a kérdésem, hogy milyen célból? Amikor valaki a célt nem tudja megfogalmazni, hogy milyen célból szeretne leülni velem, akkor érzem, hogy ott valami nem okés.

Amikor valaki leírja, hogy szeretnék tőled tanácsot kérni, akkor -és nem érzem azt, hogy én szeretnék vele találkozni- azt kutatom magamban, hogy milyen olyan tartalmaim vannak, akár cikkek, akár videók, ami tud neki segíteni.

Ezt te is zseniálisan csinálod, mert rengeteg tartalmad van online, biztos vagyok benne, hogy te is rátudsz mutatni olyan videókra, ami részben tud téged helyettesíteni.

Vagy ha nekem nincs olyan tartalmam, van, amikor azt mondom neki, hogy nézz meg egy filmet, beszélj vele, mert lehet, hogy ő jobban ért ahhoz a témához, amiben szeretnéd.

Vagy épp olvass el egy könyvet.

Amikor azt érzem, hogy ő engem akar, akkor eldöntöm magamban, hogy nekem belefér-e az, hogy ez egy pro bono, baráti, kötetlen beszélgetés vagy ez egy üzleti lehetőség?

A lényeg, hogy ezt előre tisztázzad. Mondok egy konkrét példát:

Tavaly megkeresett egy hölgy, aki a TED beszédére készült- ismered is, együtt adtatok elő a TED-en- tudnék-e neki segíteni. Kitartóan keresett, volt, hogy 1-2 napig nem is válaszoltam, újra rámírt, megvásárolta a könyvemet, éreztem azt, hogy tőlem szeretne segítséget.

Azt mondtam, hogy ez nem szimpatikus, éreztem, hogy nincs semmi háttérbeli nyomulás, rossz szándék. Egyszerűen azt érzi, hogy tudnék neki segíteni.

Azt írtam, hogy nézd Anikó, nekem ennyi és ennyi az óradíjam, de látom, hogy te ezt szívvel-lélekkel csinálod, szeretnél nagyon jól előadni. Én felajánlok neked egy pro bon coachingot.

Leültünk, nagyon jót beszélgettünk, nagyon hálás volt. Úgy éreztem, hogy tényleg tudtam neki adni, hozzájárult a sikeréhez.

De van olyan eset, amikor elmondom valakinek, hogy nézd, ez egy tanácsadás lehetne, ez egy tréning, kérlek, hogy ha tetszik, szeretnéd, hogy együtt dolgozzunk akkor jelentkezz be a tréningemre.

Ha most soknak érzed az árát, akkor semmi gond, lehet, hogy egyszer majd eljössz, nekem nem fáj.

D.Z.:

Szuper.

Bolya Imre:

Én nem érzem ilyenkor rosszul magam, a múltban rosszul éreztem, de most már nem.

Mit jelent a karizma? Hogy lehet legyőzni a lámpalázat?

D.Z.:

Akkor neked is izgalmas volt maga a váltás, és nem unatkoztál az elmúlt 5 évben.

Maga a karizma, egy kicsit beszéljünk erről, megjelent egy könyved ezzel a címmel.

Szerintem nagyon sok embert foglalkoztat a téma, és van az a mondás, hogy jobban félünk a nyilvános beszédtől, mint a haláltól, sok esetben.

Mit lehet tenni, mik az első lépések, akár tréningeken, amiket érintetek, amivel le lehet küzdeni, ha egyáltalán le lehet küzdeni a lámpalázat.

Bolya Imre:

A leggyakoribb akadály az embereknél a lámpaláz. Rengetegen rettegnek, félnek, szoronganak mindenféle nyilvános szerepléstől. Sokan keresik is a varázspirulát.

A neten vannak ilyen cikkek, hogy 5 lépés, hogy legyőzd a lámpalázat. Nem lehet, nem működik, butaság.

A lámpalázzal egyetlen egy dolgot tudunk tenni, hogy minél gyorsabban, akár már a szereplés előtt vagy az első néhány másodpercben a magas, zavaró szintről levisszük egy olyan kellemes szintre, ahol nem akadályoz, hanem támogat minket.

D.Z.:

Kicsit bizserget ugyanúgy, de előrevisz.

Bolya Imre:

Pontosan. Gondolj bele, ha eltűnne belőled a lámpaláz minden interjúra, akkor azt éreznéd, hogy így engem nem is érdekel már, tök mindegy mi lesz belőle.

De mégis azért, hogy rengeteg emberrel beszélsz, te is rendszeresen tartasz előadást. Jó, hogy ott van benned az a pozitív drukk, eljöttek 50-en 100-an, 200-an, megtisztelnek engem a figyelmükkel, jelenlétükkel.

Tegyem oda magam, és szerintem ez jó ha megvan.

És hogy hogy kapcsolódik a karizma a nyilvános beszédhez?

Én évek óta tanulmányozok Magyarországon, külföldön sikeres előadókat, sikeres embereket és figyelem azt, hogy hogyan képesek arra, hogy kiállnak a színpadra és több száz, vagy akár több ezer ember figyelmét kötik le nemcsak órákon, napokon keresztül. Ehhez kell egy óriási karizma.

D.Z.:

Mi a titka, mi az, amit megtaláltál ebben, ami mindenkinél előjön, mi az, ami gyakran előfordul ezeknél a karizmatikus embereknél, mi az, amit ebből megtudnak a résztvevők tanulni nálad?

Bolya Imre:

Egy klasszikus idézve azt tudnám mondani, hogy a titok az, hogy nincs titok.

De ha mégis titkokat kell mondani, vagy feltárni, az egyik titok az az, hogy azok az emberek, akikről azt látjuk, hogy mennyire karizmatikusak, ők rendelkeznek 3 jellemzővel és ez bárki számára elérhető.

Nemcsak a nagyok játéka, mindenkinek ott van.

Az első, hogy ezekre az emberekre, akikre azt mondjuk, hogy karizmatikusak fantasztikus magabiztossággal rendelkeznek. Hisznek magukban, tudják, hogy ők értékesek. Tudják, hogy több éve, évtizede foglalkoznak valamivel, aminek ők a szakértői. Van egy megrendíthetetlen magabiztosságuk.

A másik, akikre azt mondjuk, hogy karizmatikusak, ők pontosan tudják, hogy hogy tudnak értéket adni másoknak, akár alkalmazottként, akár felsővezetőként, vállalkozóként, és nemcsak, hogy tudják, hanem ezt az értéket át is adják. Ezért is érezzük magunkat olyan jól az ő társaságukban.

D.Z.:

Mert ők adnak, és azt érzed segíteni akarnak.

Bolya Imre:

Nem elvenni akarnak, hanem adni. És a 3. amit látok ezeken az embereken és ez szintén tanulható. Erre tudatosan rámegyünk a tréningemen, ez a kapcsolódás.

Tök jó, hogy magabiztos vagy, értéket tudsz adni, de ha nem tudsz kapcsolódni emberekhez, legyen szó egy emberről, vagy akár videón keresztül sok emberhez, élőben 5-10-500 emberhez, akkor megette a fene az egészet.

Ez a 3 dolog külön-külön is fejleszthető és egyben is fejleszthető.

D.Z.:

És lehet kapcsolódni a színpadon 500 emberhez?

Bolya Imre:

Lehet kapcsolódni szemkontaktussal, történetekkel, különböző eszközökkel, kérdésekkel, sebezhetőséggel, őszinteséggel, szenvedéllyel, érzések kimutatásával, inspirációval. Rengeteg módja van a kapcsolódásnak.

D.Z.:

Nézzük meg még a karizmával kapcsolatban, hogy a tréning, hogy épül fel, mi az, amiben segítetek, honnan hova, azt tudom, hogy van nálatok before-after videó. Mi az, amit tapasztalsz a résztvevőknél, hova tudnak eljutni 2-4 nap alatt?

Bolya Imre:

Azt tapasztalom sok emberen, hogy bennük van a lámpaláz, illetve az a vágy, hogy én le akarom győzni mindenáron.

Egyrészt kezeljük ezt, de a másik, amit sok ember vár a tréningemtől, az az, hogy odaadom a legjobb eszközöket és stratégiákat. Ő ezeket megtanulja használni és a világ legjobb előadója lesz.

És ezt meg is kapják. Abban hiszek, hogy a legjobb tréningek olyanok, hogy megadják neked azt, amire vágysz, akarsz. És azt is amire szükséges van.

D.Z.:

És rajtad múlik, hogy mit hozol ki belőle.

Bolya Imre:

Így van. Amire viszont szüksége van nagyon sok embernek, amit nem tud, hogy mentálisan tegyen rendbe dolgokat, hogy higgyen magában, a témájában, hogy képes legyen elfogadni tisztelni másokat, akár még szeretni.

Hogy betudja fogadni a figyelmet, amit kap ilyenkor. Másik példa, hogy nagyon sok ember nem tudja elviselni, feldolgozni, hogy őt megtapsolják.

D.Z.:

Fura, hogy sikeres vagyok, én ezt nem érdemlem meg?

Bolya Imre:

Sok ember rengeteg energiáját beletesz egy előadásába, készül ppt-vel, eljön tréningre, és amikor a közönség ki akarja fejezni a háláját, elismerését akkor sokan egyszerűen elmenekülnek.

Mert az a program fut a fejében -mentális felkészültség- hogy ezt nem érdemelem meg, nem vagyok szerethető, nem vagyok elég jó. A tréningen nagyon sokat dolgozunk ezzel, odaadom a legjobb eszközeimet, a legjobb stratégiáimat. Legyen mindenkié. Mellette ezeket a korlátozó hiteket, a mentális programunkat, szépen lassan átírjuk.

Ahogy ez update-elődik, kijön a 2.0 a stratégiákkal együtt tényleg egy karizmatikus hatást tudjunk kiváltani a közönségünkből.

A mastermind csoport ereje

D.Z.:

Menjünk is tovább. Ha már a támogatás és segítségről beszélünk, egyrészt van egy tréning, 2 napos, amire elmegy az ember, kap egy nagy löketet, tudást, gyakorlatot. De után eltelik egy csomó idő, hogy mit használ fel belőle, az rajta múlik.

Benne vagyunk egy közös mastermind, mesterelme csoportban, ahol a tagok segítenek egymásnak bizonyos feltételrendszer mellett. A cél az, hogy adjunk, figyeljünk oda, segítsünk egymásnak. Egyik ez, amit szeretnék említeni, mert egyrészt ezt a könyvedben is megemlítetted ezt a témát, mert nagyon régóta foglalkozol ezzel, hogy ezeknek mi a titka, hogy működik jól egy ilyen csoport.

A másik, hogyha nem csoportos, hanem egyéni segítség, mentorálás, coaching -te is foglalkozol ezzel- felkészítel előadókat, maga a mentornak a szerepe nagyon fontos, itt a coach szó lehet, hogy elcsépelt lett az utóbbi években. Az egésznek a szerepéről, fontosságáról, kicsit erről beszéljünk.

Az, hogy ott áll melletted valaki, valakik, az mit tud segíteni ebben a folyamatban?

Kezdjük a masterminddal, abban napi szinten benne vagyunk. Miért kezdtél el ezzel foglalkozni, mi ez és hogy tud jól működni?

Bolya Imre:

A kiinduló ötlet az volt számomra, amit szintén minden 2-3. sikerkönyvben lehet olvasni, hogy olyan emberré válsz, mint amilyen emberekkel körülveszed magad.

D.Z.:

Ez az öt ember átlaga vagy…

Bolya Imre:

Pontosan. Amikor én kiléptem a multiból az az 1 év nem telt pihenéssel csak, rengeteg tudatos gondolkodással, önismerettel, önfejlesztéssel telt.

Rendszeresen megnéztem, ki az az 5 ember, akivel a legtöbb időt töltöm, és vajon ki hogyan hat rám. Plusz és mínusszal beírogattam kíméletlen őszinteséggel.

Nekem már akkor is volt egy mastermindom, 7 éve alapítottam az elsőt.

Tavaly nyáron jött a felismerés, hogy én nagyon sokat kapok attól a csapattól, én is sokat tudok adni, de a vállalkozói gondolataimat, vízióimat kevésbé tudom megosztani.

Bár vállalkozó a csoportban, de más pályán mozognak, más a fókuszuk. Ekkor hoztuk létre azt együtt, amiben te is benne vagy.

És hogy miért jó egy mastermind?

Szerintem vállalkozóként vannak dolgok, amiket nem tudunk kivel megbeszélni. Mert a családoddal, pároddal nem olyan, nem akarsz mindent rázúdítani.

Az ügyfeleiddel nyilván nem tudod megbeszélni, a beosztottjaiddal megint nem olyan.

Szerintem a legjobb erre, amikor hasonló szinten lévő, úgy értem egy 10 milliós árbevételű vállalkozó nem sokat tud beszélni egy 200 milliárdos szintűvel. De hasonló szinten lévő, hasonló fókuszú vállalkozók szerintem zseniálisan tudnak együttműködni, tanácsot adni, legjobb gyakorlatokat megosztani és számon kérhetőséget is biztosítani egymásnak. Ami nálunk is nagyon jól működik.

D.Z.:

És talán ez a legnagyobb erő benne.

Bolya Imre:

Én receptre írnám fel minden kezdő, rutinos, profi vállalkozónak, ha még nincs mastermind csoportja, keressen hozzá hasonló szintű vállalkozókat, üljenek le rendszeresen, osszák meg a kérdéseiket, problémáikat, és kezdjék megoldani, óriási ereje van.

D.Z.:

Ami nekem tetszik a mi szerveződésünkbe, hogy nagyon egyértelmű elvek mentén megy, van egy etikai kódex, nevezhetjük bárhogy, hogy mik az alapvető értékeink. Minden egyes alkalommal elmondod, elmondjuk, beleégetjük… Ez nagyon fontos, hogy komolyan vegye és legyen súlya az egésznek.

A menetrend úgy néz ki, hogy mindenki kap 20-25 percet, bedobja a problémát, tisztázzuk, hogy jól értettük-e a kérdést és odaadjuk az ötleteinket. Ezt befogadni, elfogadni a többfajta nézőpontot, nem megsértődni, ez, ami egyrészt nehéz, másrészt nagyon sokat fejleszt az emberen.

Még egy kulisszatitok: 3 hetente találkozunk és nekem ezek a pillérek nagyon sokat segítenek, hogy egyrészt reális célt tűzzek ki, másrészt meg tényleg tegyek is érte.

Mert akkora tétet tettünk bele, az sem titok, hogy van egy „pénzbeli büntetés”, hogyha nem csináljuk meg.

Bolya Imre:

És már gyűlik a pénz a kasszában.

Beszédcoaching

D.Z.:

Óriási ereje van. Javaslom mindenkinek. Ha ilyet nem tud találni, akkor vannak mentorok, coachok. Te foglalkozol beszédcoachinggal.

Ez mit jelent, hogy néz ki egy coaching folyamat, miben tudsz segíteni?

Bolya Imre:

A beszédcoaching azt jelenti, hogy egyre több ember érzi annak a jelentőségét, hogyha ő tart egy konferenciabeszédet, egy TED beszédet, vagy akár egy egész napos rendezvényt, az egy dolog, hogy ott a tartalom rendben van. De hogy azt hogyan adja elő, mekkora hittel, lelkesedéssel, szenvedéllyel annak óriási ereje van.

Amikor valakivel dolgozok beszédcoaching kapcsán, megnézzük a stratégiákat, eszközöket, ppt-ket, megbeszéljük a forgatókönyvet, menetrendet, tartalmakat cserélgetünk, tesztelünk, van úgy, hogy gyakorlunk is.

A telóm az kameraként is funkcionál rendszeresen. Felveszem az illetőt, visszajátsszuk, kikockázzuk, megvan ez a rész.

Megvan mellette az a bizonyos mentális felkészültség is.

Pont az ugrik be, hogy együtt voltunk egy rendezvényen, ahol egy sikeres vállalkozó egész napos programot rakott össze és vele két hónapot dolgoztunk együtt. Négyszer találkoztunk, közben volt emailes, chates kapcsolattartás, neki segítettem összerakni a forgatókönyvet, a slideokat.

A rendezvény eleje meg vége mindig kritikus. Plusz neki volt még egy sales blokkja, ami szintén kritikus tud lenni. Mert ezen is dolgozunk sokat. Nagyon sokan nem komfortosak azzal, hogy sales-eljenek.

D.Z.:

Mert ott jön a nem… Amíg csak beszélgetünk, addig könnyű.

Bolya Imre:

Így van. Az a kőkemény visszautasítástól való félelem. Én leírhatom neked szó szerint, hogy Zoli, akkor ezt mondd el légyszi. De hogyha valaki mentálisan nem hiszi el, nem érzi magáénak, akkor azonnal hiteltelenné válik.

Abból nem lesz sales, eredmény, sőt akár egy óriási kudarc is lehet.

Amikor beszéd coaching folyamatba dolgozok valakivel, akkor ilyeneket is tisztázunk.

D.Z.:

Nagyon szuper volt a rendezés, ügyesen megoldotta a közös barátunk…

Az inspirációt te honnan veszed? Gondolom az elmúlt 5 évben is voltak könnyebb és nehezebb időszakok, hullámhegyek és hullámvölgyek, mint általában minden vállalkozónak.

Te honnan töltekezel és honnan veszed az inspirációt?

Inspiráció és motiváció

Bolya Imre:

Nekem fontos inspirációs forrásom a mastermind csoport, amiről beszéltünk, a tréning résztvevőim, látni az ő fejlődésüket, transzformációjukat.

Fontos inspirációs forrásom az egyik mentorom, akinek emlékszem 10 éve voltam egy 4 napos szemináriumán, ő volt az egyik legnagyobb inspirációm arra, hogy a karizmával mélyebben foglalkozzak és kutassam azt, hogy valaki, hogy lesz karizmatikus és hogy tudok én is segíteni másoknak, hogy magabiztosabbá váljanak a színpadon.

Ő egy amerikai előadó- a világ legjobb előadója szerintem- persze elfogult vagyok ez nem kérdés, de egy biztos, az ő szemináriumain olyan transzformációk mennek végbe, és ezt tapasztaltam magamon, barátaimon, akik akkor kint voltak velem és még több ezer emberen, ami nagyon gyors, nagyon hatékony és szinte egyedülálló a világon.

Őt úgy hívják, hogy Anthony Robbins, vagy röviden Tony Robbins. Az elmúlt 10 évben rájöttem arra, hogy nemcsak tőle tudok nagyon sokat tanulni, hanem attól a közösségtől, attól a csapattól is, akiket ő bevonz, akikkel ő együtt dolgozik.

Miután elvégeztem az ő szemináriumait, önkéntesként elkezdtem segíteni az ő rendezvényein. Ma már büszkén mondhatom, hogy van egy tréneri csapat, aminek én is a része vagyok, 2019 decemberben volt egy nagyszabású, 6 napos, 5000 fős rendezvénye Floridában, meghívást kaptam oda és az 5000 fős teljes közönséget 60fős csapatokra osztották és én is egy ilyen 60 fős csapatnak voltam a vezetője.

Az volt a feladatunk, hogy azok a transzformációk még inkább végbe menjenek mindenkinél.

D.Z.:

Hogy néz ki egy ilyen 6 napos etap?

Bolya Imre:

Van olyan rész, amikor egy koncerten érzed magad, profi hangosítás, hatalmas kivetítők, szól az AC/DC, mindenféle zenék, van ilyen része is, és van olyan része, amikor Tony ott élőben coachol- ezt intervention-nek hívja- amikor félóra, óra alatt olyan transzformáción mennek keresztül, akiket coacholt, hogy az öngyilkos hajlamú hölgy 1 órával később rájön, hogy mekkora hülyeséget követett volna el, hogyha elvette volna a saját életét.

Mindez ott élőben zajlik, nincs megrendezve, minden spontán. Olyan buborék, olyan légkör, szeretet alakul ki abban a teremben, amit nagyon nehéz bármihez hasonlítani.

Amit én csinálok, egyrészt nagyon sok barátom, mentorom van ott, inspirálódok, de ami nekem nagyon fontos, azokat az eszközöket, technikákat, amit a Tonys közösségtől tanulok, ezt behozom a saját tréningjeimbe, hogy két nap alatt minél nagyobb transzformáción mennek keresztül.

D.Z.:

És amikor éppen nem a tréningjén ülsz, vagy nem vagy éppen kint személyesen, két tréning közt, hogy tudsz töltekezni? Könyvek, videók, mi az, amit napi szinten használsz és ajánlanál másoknak hogyha szeretnének fejlődni, akkor hol érdemes ezeket keresni?

Bolya Imre:

Szerintem a legjobb találmánya az elmúlt éveknek, évtizedeknek az a hangoskönyv. Imádom a hangoskönyveket. Magyarországon már itt a Voiz, bármelyikre feliratkozok, jelképes költsége van, ahhoz képest, hogy mennyi értéket kapsz, mennyit profitálsz belőle.

Vezetés, bringázás, edzés közben is hangoskönyveket hallgatok. Van olyan amikor összefoglalókat hallgatok, van úgy, hogy kétszer meghallgatni egy könyv összefoglalóját felér azzal, mintha elolvasnám az egész könyvet.

Podcasteket is hallgatok, vannak kedvenc YouTube motivációs előadóim, folyamatosan igyekszem az impulzusokat megtartani. Én választom meg az impulzusaimat és nem hagyom, hogy a környezet zúdítsa rám a háború van, vége a világnak és hasonló jellegű gondolatokat.

D.Z.:

Más még a Tony-n kívül, aki hatott rád nagyon erősen ebben az időszakban?

Bolya Imre:

Gary Vee-t nagyon sokat néztem régebben, szintén karizmatikus figura, ami a szívén az a száján, kíméletlenül. Tim Ferrist nagyon sokat olvastam, hallgattam, hallgatom a mai napig. Nagyon sok amerikait követtem, követek, ennek a könyvnek az ötlete pont az volt, hogy nézzük meg mi újság Magyarországon?!

Mennyire karizmatikusak a magyar előadók?

Karizma című könyv

D.Z.:

Utolsó témaként térjünk át a könyvedre. Pont ezt írtam fel magamnak, úgyhogy beletaláltál.

Karizma című könyv, mit érdemes tudni róla, 12+1 inspiráló előadó és tanulható stratégia. Kiket és miért őket szólítottál meg ebben a témában?

Bolya Imre:

Az egyik fontos dolog és szeretném előre tisztázni az, hogy kit tartunk karizmatikusnak, az mindig szubjektív.

D.Z.:

Te őket gondoltad.

Bolya Imre:

Így van. Van egy többéves tapasztalatom, szenvedélyem, rutinom ebben a témában. Rengeteg előadót figyelek, tanulmányozok Magyarországon. Van úgy, hogy elmegyek egy konferenciára csak azért, hogy tanulmányozzak embereket. „konferenciaturistának” hívom ilyenkor magam.

Miután nagyon sok amerikai példát bevittem a tréningemre, rendszeresen megkaptam visszajelzésként, hogy Imi tök jó, de Amerika. Mi nem Amerikában élünk, mi újság itthon?

Ez volt 3-4 éve, és akkor vettem a fejembe, hogy oké, nekem fontos a visszajelzés, tök igazuk van az embereknek. Nézzük meg mi újság itthon. Akkor már volt néhány név a fejemben. Majd ez volt a kedvenc beszédtémám, találkoztam valakivel. Szia, hogy hívnak? Szerinted kik a legjobb előadók Magyarországon? És mondták az emberek a neveket.

Ennek lett az eredménye az, hogy csak néhány ismertebb nevet hadd mondjak.

Pál Feri atya, egy római katolikus pap, zseniális előadó egyben.

Benkő Vilmos, üzleti retorika.

Szily Nóra, akit ismerünk a televízióból, de már ő is előadásokat, tréningeket tart.

Hajnóczy Soma, a bűvész.

Kovács András Péter, stand up-os.

12+1 olyan ember, akik nagyon letudják kötni a közönségük figyelmét.

Van üzenetük és van bennük valami különleges karizma, ami miatt ők ezt eltudják érni.

És ki a +1? Azt vettem észre, hogy manapság nemcsak a színpadon lehet valaki karizmatikus, hanem a YouTube-on keresztül is, megnéztem, hogy ki az egyik legnépszerűbb Youtuber, akit én karizmatikusnak tartok. Ő lett Mogyorósy Csaba.

Ebből állt össze a könyv. És hogy mit tartalmaz a könyv?

Mindenkivel van egy mély beszélgetés, ahol nem a hobbira, a magánéletre kérdezek rá, az benne van a bulvárban, hanem azt fejtegetem, azt igyekszem kikapni a fejükből, hogy mitől karizmatikusak, mi az ő titkuk, hogy nőttek fel, mennyit-hogy gyakoroltak, hogy tudják elérni azt a hatást?

Az interjúk miatt is mondom azt, hogy a karizma fejleszthető. Nem tanulható, mert akkor a tantervbe be kéne tenni heti két óra karizmát, de fejleszthető, az alapja mindenkiben ott van. Ezen igen is lehet tuningolni.

D.Z.:

Maga a könyvírás folyamata, mindketten átmentünk ezen, nekem egy nagyon izgalmas periódus volt, az ötlettől, odáig, hogy a kezedben volt az X darab kinyomtatott könyv.

Hogy volt a folyamat és milyen élmények voltak közben?

Bolya Imre:

A te arcodon is látom azt, amit a sajátomon annak idején. Onnantól kezdve, hogy de jó lenne egy ilyet és hogy hogy álljunk neki…

Szerintem a vállalkozónak egyik lételeme, hogy ő letegyen valamilyen produktumot és azt mondhassa én ezt megcsináltam és átadom nektek az utókornak. Szerintem egy könyv zseniális erre, mindenkit biztatok arra, hogy fogja meg a témáját és írjon belőle könyvet. Ha csak a családjának és a barátainak írja, akkor is óriási tanulás.

Ahogy haladtam előre a folyamatban, láttam magam előtt, hogy ez kész lesz. Az egyik ilyen megtestesülése ennek, az nyilván, amikor a hatalmas teherautó odaállít és megfogod.

A másik pedig, hogy szerveztem egy nagyszabású könyvbemutatót, kibéreltem egy mozitermet, meghívtam több könyvszereplőt.

Több, mint százan eljöttek, megnyitottam a rendezvényt és ott ültek előttem Pál Feri, Bedő Imre, Szily Nóra, Hesna, a szüleim, a barátaim, az ismerőseim és…

D.Z.:

Ott volt lámpaláz. 😊

Bolya Imre:

Volt, minden technikámra szükségem volt, hogy letudjam vinni. Nyilván nem akartam leégni ilyen emberek előtt.

Óriási élmény, könyvön ötletelni, könyvön dolgozni, és a végén elkészíteni.

D.Z.:

Mindenkinek van egy története, ami érdekes az életében. És tényleg csak a kishitűség és a félelmek, amik visszafognak ettől.

Még egyet emelnék ki, hogy nemcsak azoknak szól, akik szeretnének nyilvános beszédet tartani, mert az egy szűkebb kör.

Mindenkinek érdekes lehet, aki egyáltalán fejlődni szeretne a munkahelyén, a vállalkozásában.

Mindenkinek javaslom, hogy foglalkozzon a témával, mert tényleg erősíti az embert. Ahogy mondtad, a nyilvános beszéd mindenre hat.

Bolya Imre:

Hozzám a tréningre jönnek olyan emberek is, akik egyébként nem szerepelnek rendszeresen. Volt egy olyan pár évvel ezelőtt- egy közös ismerősünk, barátunk- eljött megnézni a tréninget és azt mondta: Imi, ezt az egész cégemben akarom. Beiskolázta az összes munkatársát, a call centerest, az irodavezetőt, a marketing szövegírót, mégpedig azért, mert ő is tudta, és rájött arra, hogyha fejlesztjük az előadói kézségünket az az összes kommunikációs helyzetünkre pozitívan hat.

Face to face is jó, ha tudsz magabiztos lenni, ha tudsz érzéseket kelteni, üzeneteket átadni. Azt szoktam mondani, hogy az előadói kézségfejlesztése az egy jolly joker, kint van a komfortzónán, lámpaláz beüthet, de ha ebben fejlődünk akkor bekapcsol a dominó effekt és egy csomó minden más fejlődik. Beleértve az önbecsülésünket, az önbizalmunkat, magabiztosságunkat, kapcsolódási képességünket magunkhoz, másokhoz.

D.Z.:

Nagyon szépen köszönöm az inspiráló történeteket. Zárásképpen 2020-ra milyen terveket tűztél ki és mik az idei célok, mit szeretnél elérni?

Bolya Imre:

Közel ezren végezték már el a tréningjeimet, azt látom, hogy nagyon pozitívak a visszajelzések, tegnap is kaptam egy emailt egy hölgytől, aki féléve volt a tréningemen és leírta, hogy milyen előadói sikereket élt át. Azt látom, azt tűztem ki zászlóra, hogy szeretném, hogy Magyarországon ne legyen többé unalmas előadás.

Azt szeretném, hogy ha elmegyünk bárhova…

D.Z.:

Egy ppt, ami tele van írva 8-as betűmérettel… 😊

Bolya Imre:

EZT ne!! Mert igenis lehet izgalmasan, szenvedélyesen üzeneteket átadni. És ez nemcsak az előadónak is jó, nyilván neki is jó, mert építi a személyes márkáját, hitelességét, mindenét.

Nekünk, a közönségnek, szívesen járjanak az emberek előadásra és ne azért járjanak, hogy közbe a mobilukat nyomogassák, mert unalmas az előadó.

Szóval nekem az idei célom az, hogy minél több előadás legyen izgalmas, érdekfeszítő, amiből tudunk tanulni és fejlődni.

Ehhez szeretnék hozzájárulni a saját előadásaimmal, tréningjeimmel, cikkeimmel, videóimmal.

Dallos Zoltán:

Reméljük, hogy mi is hozzájárulunk ezzel a videóval és egyre többen mennek el hozzád.

Köszönöm, hogy itt voltál, szuper inspiráló beszélgetés volt.

Belinkelünk mindent a videó alatt leírásba és folytatjuk a sorozatot érdekes, inspiráló történetekkel.