GÁLIK KLÁRA

Dallos Zoltán:

Szia Klára, üdvözöllek.

Gálik Klára:

Szia, üdvözöllek.

D.Z.: Szokásos témák, de mégis egy új vendég és egy teljesen új megközelítésben fogunk erről beszélgetni. És megmondom neked őszintén, a mai beszélgetés annyiból kifejezetten érdekes, mert egyik oldalról te is meséltél arról egy korábbi videódban, hogy inkább mindig reál beállítottságúnak tekintetted magad és ebből indultál el egy spirituális úton.

Én meg 100%-osan reálosnak tartom és gondolom magam, nekem is kihívás olyan témákról beszélni, amiben még nem vagyok olyan jártas, de bízom benne, hogy a nézők is sokat fognak tudni tanulni ebből a beszélgetésből.

Mielőtt belecsapunk, hogy mivel foglalkozol, miről szól a Tudatos Tervező és a programsorozat.

A vállalkozóvá válásról kérdeznélek, mi a Te történeted, honnan indultál, mi volt az alkalmazotti életed, mi volt az a pont, amikor Te a vállalkozás mellett tetted le a voksod és elindultál a saját utadon?

Gálik Klára:

2003-ban kezdtem el ügyfélszolgálaton, pénzügyi-biztosítási területen dolgozni. Az ügyfélszolgálat szerelmese lettem, nagyon szerettem az ügyfelekkel foglalkozni, megoldani a problémáikat.

Nekem bak a horoszkópom, és a bak egy nagyon jó vezető. Nagyon hamar elkezdtem elindulni a ranglétrán. 2012-ben az egyik magyar biztosítónak- az egyetlen magyar biztosítónak- az ügyfélszolgálatát vezettem. 2009-ben kaptam a felkérést, hogy építsem fel.

Elég fiatal voltam, amikor elmentem egy ügyfélszolgálati konferenciára, akkor én voltam az, akinek a tojáshéj még ott volt a popóján. Mindig néztem a nagy ügyfélszolgálati vezetőket, nagyon szerettem volna tanulni tőlük.

Ez volt akkor a célom, hogy ügyfélszolgálati vezető lehessek, el is értem a célomat. Nagyon szerettem a munkámat, de arra nem számítottam, hogy mi fog engem érni, amikor elérem a célom. Az ember mindig azt gondolja, hogyha kitűz egy célt maga elé, akkor majd boldog lesz.

Az ember tök keményen dolgozik az egész életén keresztül, jó, most egy kicsit szenvedek, majd akkor boldog leszek…

Tudni kell, hogy én nagyon sokat dolgoztam, ez egy akkor induló biztosító volt. Családi környezetben dolgoztunk, nem nagyon volt hétvége, szenvedélyünkké vált a munka. Nagyon gyorsan növekedtünk. Ezért nagyon hamar multi környezet lett, túl gyors volt a növekedés.

Mindig azt mondom, hogy az a 3 év, amit ott töltöttem, az felér 6 év tapasztalattal, mert annyira gyorsan mentünk.

Azt vettem észre, hogy valami nem stimmel, mindenem megvan. Megvan a lakás, ahol élek, megvan a párkapcsolat, amit akartam.

Megvolt minden az életemben, amit akartam. Megvolt az a munka és nem voltam boldog. Nagyon sokat marcangoltam magam azért, hogy miért. Kerestem külső okokat, hogy biztos azért nem vagyok boldog, meg azért, meg azért…

Igazából rájöttem arra, hogy nem kívülről kell várni a boldogságot és ez vezetett ahhoz, hogy 2012-ben már Indiában voltam. Emlékszem nagyon nehéz volt elszakadni, hogy kapjak szabadságot, hogy eltudjak menni, magamban tudjak lenni.

Akkor azt gondoltam, hogy kimegyek, leülök egy bambuszfa alá, elmeditálgatok és kb. 1 hétig sírtam kint, mert rájöttem, hogy az az élet, amit éltem eddig, az nem volt normális. Nem normális az a stressz, az az állapot, amiben élek, azok a kapcsolatok, amik akkor körbevettek.

Ha külsőleg rám néztél akkor azt láttad, hogy egy magabiztos, sikeres nő, mindenki ezt gondolta rólam. És belül meg állandó rettegésben éltem, rettegtem attól, hogy mikor viszi el a bank a lakásom, biztos ki fognak rúgni, valami fog történni.

Ez a belső állapot rányomta a bélyegét mindenre, hiszen a kapcsolataim sem voltak jók, nem nagyon ápoltam a kapcsolataimat, mert mindig dolgoztam.

Mondhatni mindenem megvolt, mégsem volt semmim. Mert az egésznek nem volt semmi értelme.

2012-ben kimentem Indiába, tréner lettem és rájöttem arra, hogy van egy sokkal nagyobb dolog, ami szintén emberekkel kapcsolatos, szintén adhatok nekik, szintén megoldhatom a problémáikat. Kaptam különböző tanfolyamokat, tanításokat, amiket át tudtam adni az embereknek, ami nagyon fontos volt nekem ebben, hogy én soha nem tanítottam olyat, amint én nem mentem át.

Úgyhogy hazajöttem akkor Indiából, bedobtam a sarokba a trénerkönyvemet és azt mondtam majd akkor fogom tanítani, ha már megtapasztaltam. Úgyhogy vissza kellett mennem abban az évben, és megtapasztaltam azokat, amik abban a könyvben voltak.

Utána kezdtem el effektíve a munkát.

Szépen fokozatosan lettem vállalkozó, én földhözragadtabb vagyok egyrészről, jól fizető munkám volt, jó karrierem, amit szerettem is csinálni, nem mondhatom azt, hogy nem szerettem.

Elkezdtem a barátaimat okosítani arról, hogy mit tanultam Indiában, meg hogy próbálják ki. Nagyon jó visszajelzéseket kaptam, meglepő volt. Persze nagyon izgultam az elején hiszen soha nem voltam egy nagy előadóművész. Aztán annyian jöttek a végén…

Létrehoztam a Kapcsolatok programsorozatot, a tanulmányaim, illetve az alapján, amit én tapasztaltam.

Az egy dolog, hogy 2012-ben lettem tréner, de én már előtte két évig teszteltem magamon azt a módszert, mert 2010-ben volt az az élethelyzet, ami azt mondta, hogy most már nincs tovább. Tényleg azt érzem, hogy nincs értelme annak, hogy élek. Az egész életem egy szenvedés volt, felkeltem reggel, rohantam, dolgoztam, veszekedtünk a párommal, az egész ámokfutás volt. Ezért így belevetettem magam, de 2012-ben jött el az idő, amikor kimentem Indiába, és megtanultam a tréner kurzuson nagyon sok dolgot, és ez alapján jött létre a Kapcsolatok programsorozat.

Ráébredtem arra, hogy minden a kapcsolatainkon alapszik és -kérdezted a vállalkozóvá válást- hogy ennél maradjak, mert itt el tudnék kalandozni-

D.Z.:

Visszatérünk erre úgyis…

Gálik Klára:

Elkezdtem a barátaimnak tartani a programsorozatot meg azokat a programokat, amiket kaptam kint. 2 év után jött el az a pont, amikor már ott tudtam hagyni a munkámat.

Akkor már egy másik biztosítótársaságnál csináltam ugyanazt, ugyanarra a felkérésre. Akkor leültünk a főnökömmel megbeszélni, hogy nekem itt van egy új vonal, ő már látja, hogy én félig ott vagyok, és akkor szerinte az lenne a legjobb, hogy ha…

És akkor megbeszéltük, hogy igen. Nagyon nehéz volt 2 évig úgy dolgozni, hogy hétfőtől péntekig ügyfélszolgálat vezető vagy, szombaton hajnalban kelsz, azért, hogy felkészülj arra a tanfolyamra, amit szombaton vagy szombat-vasárnap, vagy péntek-szombat- vasárnap adsz le és hétfőn bemégy dolgozni.

2 kemény év van itt mögöttem, voltak sírások, volt olyan, hogy azt éreztem soha nem fog megváltozni, soha nem csinálhatom azt, amit szeretek.

Nem volt könnyű, de mégis azt tudom mondani, hogy a váltás az nem volt annyira nehéz, és nem volt annyira döcögős. Szépen úgy ment minden, hogy azóta sem volt semmilyen problémám. Az én drága bátyám volt, aki azt mondta nekem, mikor vállalkozó lettem, emlékszem ültem nála és azt mondtam, hogy úristen, nem jön jövő hónapban a fizetés, most így mit fogok csinálni.

És mondta, hogy figyelj hugi, mindig legyen 2-3 hónapra félretéve egy összeg, és akkor megnyugszol. És ez az, amit én viszek magammal az úton, és akkor tudok nyugodt lenni, hogyha az az összeg ott van.

D.Z.:

Szerintem nagyon érdekes, mert sokan gondolkodnak ebben a váltásban, de nem merik elengedni a biztosat.

Ezt az áldozatot viszont sokan nem merik meghozni, azt, hogy 2 év kőkemény munka, hétvégék, éjszakák, hajnalok és számos ilyen példát láttam. Szinte mindenki hasonló 1,5-2 év párhuzamos idősáv kellett.

Ha most visszatekernéd az időt, akkor ugyanígy csinálnád? Most is párhuzamosan mennél? Biztonsági játékos voltál alapvetően…

Gálik Klára:

Igazából nem is a biztonság miatt, hanem a gyakorlat miatt. Emlékszem 3 emberrel indult a gyakorlat sorozat. Úgy féltem, hogy az a 3 ember mit fog szólni. Abban a két évben volt időm felkészülni, hogy hirtelen 20-an lettek, hogy még többen lettek, hogy még többen jöttek.

Az egész egy tanulás folyamat is volt egyben, amire azt gondolom szükségem volt ahhoz, hogy megtudjam válaszolni azokat a kérdéseket, hogy olyan szinten tudjak segíteni, akik akkor jöttek.

D.Z.:

Szuper. Ez szerintem minden területre igaz. Vagy ez az út, vagy a másik, hogy fejest ugrik valaki, akkor lehet, hogy egy picit nagyobb tartalékkal, de belemegy, 0-24-ben az új dolgot csinálja az ember, ami lehet, hogy egy picit ijesztő, hogy egy teljesen ismeretlenbe ugrani bele.

És hogy jött az India, ok, kimentél, de miért pont oda, miért pont Indiába, miért pont akkor, mi volt, ami vezérelt. Hogy jött ez az út?

Gálik Klára:

Nagyon sok módszert kipróbáltam. 15 éve vagyok ezen az úton. 15 éve meditálok, nagyon sok helyen jártam. Sehol nem éreztem azt, hogy igazán segítene nekem hatékonyan valami.

Minden ember mit szeretne? Minden ember azt szeretné, ha sikeres lenne, ha boldog lenne.

Belső békét, külső sikert, anyagi biztonságot. Valahogy én ezt nem tapasztaltam sehol. Van, ahol azt mondták meditáljál nagyon sokat, és nem kérdezték meg tőled, hogy hogy vagy. Az volt az első kérdés, hogy mennyit meditáltál?

Nekem furcsán limitálva voltak azok a rendszerek, amikbe bementem, ezért egyiket sem éreztem magaménak.

És eljött az a bizonyos pont- lehet, hogy most a barátnőm nem fog örülni- de mindig beszélek róla. Eljött az a pont, 2010-ben, amikor elgondolkodtam azon, hogy mi értelme van ennek az egésznek. Mondom ezt úgy, hogy körülöttem, kívülről minden rendben volt.

Emlékszem, hogy felhívtam a barátnőmet és beszélgettünk, mondtam neki, hogy én most milyen állapotban vagyok. És mondta, hogy ő volt egy programon. Ismertem a hölgyet, akinél volt, régebbi munkahelyi kapcsolat volt.

És mondta, hogy én voltam ott, és nekem nagyon sokat segített. Mondta, hogy először nem biztos, hogy jó lesz, de segíteni fog. Mondtam neki, hogy tök mindegy, hogy jó lesz, vagy nem. Valami billentsen ki ebből az állapotból, el is mentem erre a programra.

Azt éreztem- ez egy szombati nap volt- hogy valami történt. Nem tudtam megmondani szavakkal, hogy mi történt, mert ez egy nagyon mély transzformációs folyamat volt. Amikor az emberek azt gondolják, hogy meditálni mennek, akkor tényleg azt gondolják, hogy ülnek behunyt szemmel, mosolyognak.

Itt egy nagyon komoly belső munka folyt, rájöttem arra, hogy nagyon sok minden van bennem, ami nincs feldolgozva. Elkezdtem azon a programon kiengedni ezeket az érzéseket, szembe nézni saját magammal. Azokkal a fájdalmakkal, amiket cipeltem. Azt éreztem, amikor kijöttem a programról, hogy valami más.

Olyan, minthogyha előtte egy fekete-fehér filmben éltem volna, és kijöttem abból a lakásból, és hirtelen egy pici színe lett az életnek. Ezt így szoktam mindig leírni.

Egy olyan ember vagyok, és mindig azt szoktam mondani azoknak, akik hozzám jönnek, hogy ne higgyenek el semmit, abból, amit mondok. Semmit, azért, mert én sem hittem el. Beültem oda, én boldog akarok lenni. Nekem mondhatod, hogy ez a guru, mondhatod, hogy azt csinálod. Én azt szeretném, hogy boldog legyek.

Mindig elmondom az embereknek is, hogy tapasztalják meg, és utána tudják mondani, hogy működik. Én tulajdonképpen ezen a 1,5 éves tapasztaláson mentem keresztül, és gyanússá vált, hogy valami működik. A kapcsolataim elkezdtek meggyógyulni, nekem hírhedten rossz volt a kapcsolatom az anyukámmal, aki nézi ezt az adást, és ismer engem korábbról, azok tudják, hogy nekünk évtizedes problémák voltak a kapcsolatban. És abban az évben ez elkezdett meggyógyulni, elkezdett a kapcsolatunk javulni.

A munkahelyemen előléptetéseket, fizetésemeléseket kaptam, bónuszutakat kaptam. Olyan dolgok történtek, amire azt mondtam, hogy itt most valami történik.

Akkor jött egy lehetőség, hogy kimenjünk Indiába és igazából azért mentünk a trénerkurzusra, mert az volt a legrövidebb kurzus, amire mi kimehettünk, ugye a szabadságok miatt.

Igazából a forrástól szerettük volna megtanulni mindazt, ami velünk történik. Olyan nagy változásokat hozott, tök mindegy volt, elindultunk tolmács nélkül…

Meg akartuk ismerni azt, hogy mi ez. Nagyon transzformáló tapasztalat volt, ott ébredtem rá arra, hogy igazából én ezt szeretném. Ez az, amiért felkelek reggel. Ha egy embert boldoggá tudok tenni, ha egy embernek tudok segíteni, hogy a szenvedésétől, fájdalmaitól tudjon szabadulni, akkor már azért megérte felkelni reggel.

Így jutottam Indiába, azóta is minden évben megyünk, most már csoportokat viszek ki, tolmácsolom is a csoportokat, nemcsak szervezem.

Átigazoltam ügyfélszolgálat vezetőből tolmácsba is lassan.

D.Z.:

Mit szólt a környezet hozzá, a jól menő, jól fizető vezetői pozícióból beleugrani az ismeretlenbe. Sokan ettől is félnek, hogy a környezet, hogy fogja megítélni ezt a döntést? Neked ez mennyire játszott szerepet, mennyire voltak hangok körülötted?

Gálik Klára:

Nekem az volt a szerencsém, hogy a baráti társaságon teszteltem ezt az egészet, és nekik bejött. A munkahelyemen voltak megjegyzések. Nagyon megváltoztál, nem olyan vagy, mint voltál, látták, hogy…

Azt képzeld el, hogy bementem a munkahelyre és nem az volt a napi programom, hogy pletykáltam, kivel mi van. Hanem leültem, megcsináltam a munkám és hazajöttem. Az emberek furán néztek, hogy nem vonódtam bele semmibe. Mert már fókuszáltam a saját kis dolgomra.

Igazából a családom, az anyukám, a bátyám, a drágám- én elvesztettem a bátyámat 4 évvel ezelőtt- ő volt, az, aki kiröhögött, hogy ez egy óriási baromság, amit én csinálok, de ha jól esik, csináljam.

A legszebb dolog az az volt, hogy ő mielőtt elment azt mondta, hogy nagyon büszke rám, azért, amit csinálok az emberekkel.

Igazából nekem van egy olyan tulajdonságom, hogy nem hallgatok senkire, mert minden ember a véleményét azt a saját élettapasztalatai alapján formálja.

Bármikor odamégy valakihez, hogy mit csináljak ezzel kapcsolatban, akkor ő ad neked egy tanácsot, az ő tapasztalata, az ő állapota alapján.

Sokszor éreztem azt, hogy kértem tanácsokat, sokszor be is ütöttem a buksimat, mert nem azt csináltam, amit akartam és én a szívem után megyek.

Tudtam azt, hogyha elbukok, akkor én bukok el. Ha nem lépem meg, viszont soha nem tudok változtatni. Tudtam azt, hogy visszatáncolni bármikor vissza tudok, mert a szakmámban jó voltam. Tudtam, hogy ha valahova el akarok menni ügyfélszolgálatot vezetni, akkor erre van lehetőség. Valahogy kiálltam a jövőm mellett, hogy én ezt akarom és elfogadták. Az anyukám is nagyon kis hitetlen, ő még győzködött nagyon sokáig, hogy menjél vissza dolgozni. Egyszer vissza is mentem egy pár hónapra, aztán mondtam, hogy nem. Én ezt megtettem, de nem az én utam és elfogadja.

Az anyukámnál van az irodám és látja az embereket, akik hozzám jönnek. El szoktam vinni a programjaimra mindig, ahol elmondhatja azt, hogy én milyen rossz gyerek voltam és a mi kapcsolatunk milyen rossz volt. Ez nekem azért fontos, hogy lássák az emberek, hogy én honnan indultam és most hol vagyok.

D.Z.:

Így hiteles…

Gálik Klára:

Igen, mindig hagyom, hogy jól kibeszélje magát. Nagyon büszke rám, amikor látja ott azt a 100 embert, akik eljönnek és akik hallgatnak és amiket mondok. Tök jó érzés, hogy büszke lett rám, úgy, hogy az elején azt gondolta, hogy ez butaság.

D.Z.:

Szuper. Ha jól számolom, 6 éve full time vállalkozó vagy. És elindult a fő terméked, a fő programod, a Kapcsolatok Programsorozat.

Miről is szól ez, kinek szól, mit javasolnál annak, aki először ismerkedik ezzel a területtel?

Önismeret, spiritualitás… szeretné ezeket…ugyanezt érzi…

Nekem is egy picit hasonló a sztorim: multi, stressz, nekem a szívemen jött ki, kardiológián kötöttem ki 29 évesen. Ilyen szempontból nagyon hasonló az utunk, ha benne vagy a darálóban. Főleg ez a középvezetői szint az egyik legerősebb, amikor fölülről, alulról présbe vagy.

Sokszor nem is vesszük észre mekkora stressz van rajtunk napi szinten. Csak csináljuk, csináljuk a darálóban és majd valahol lesz egy fejre koppintás a végén, kinek úgy, kinek úgy. Van, akinek a gyomrán jön ki, van, akinek a feje fáj, vagy valahol.

Mit javasolsz annak, aki hasonlót érez most itt a kedves nézők közül, vagy hasonló problémákkal küzd. Mi az első lépés?

Gálik Klára:

Az első lépés az az, hogy álljon meg. Azért vagyunk stresszben, mert hozzászoktunk a stresszhez és nem tudjuk milyen stresszben élni.

Úgyis szokták mondani a Kapcsolatok Programsorozatra, hogy az éves nagytakarítás.

És akkor visszatérve arra, hogy miért jött létre és kinek ajánlom.

Igazából mindenkinek ajánlom, nagyon sokan mondják nekem, régen is és most is, hogy receptre kéne felírni a Kapcsolatok Programsorozatot. Mert azokat az életterületeket és azokat a problémákat veszi célba, amivel mindenki rendelkezik. Mindenkinek vannak kapcsolatai, mindenkinek van anyukája, apukája, párkapcsolata, előző párkapcsolat. Mindenkinek van teste, mindenki valahogy viszonyul magához, mindenki bőséget szeretne.

Nekem nagyon fontos volt az, hogy ez ne valami spirituális maszlag legyen, amit le kell nyomni az emberek torkán. Azt akartam, hogy valami belőlem legyen.

Az egész programsorozat arra épül fel, amin én keresztülmentem. És bizony, nekem nem voltak jók a kapcsolataim, sem a szüleimmel, sem a testvéremmel, sem az akkori párommal.

Nem miattuk, hanem amiatt, ami bennem volt, azt a gyógyulást tettem bele a programsorozatba tulajdonképpen, amin én keresztül mentem és ahogy meggyógyítottam a kapcsolataimat.

A Kapcsolatok Programsorozat 9 részből áll. Ebből kettő résznek van még két része, összesen 11 programot foglal magában. Az alapvető életterületekkel dolgozunk.

Kimentem Indiába, nagyon sokat tanultunk az emberi elméről, hogy hogyan működik az elme, arról, hogy hogyan vannak az emberek beprogramozva.

A tudatalattid 95%-ban irányítja az életedet, te 5%-ban irányítod. Nagyon sokat tanultam arról, hogy mi az, ami hatással van arra a 95%-ra. Tulajdonképpen azt építettem bele a programsorozatba. Mi az, ami téged beprogramoz egészen a születésedtől kezdve?

Ugye, a szüleid, az, hogy ők, hogyan bántak veled, vagy mi az, amit nem adtak meg neked. Vagy te hogyan fordítottál le magadnak dolgokat az első 6 évedben?

Amikor jön az első szerelem, mi az, amit magadról gondolsz, hogy viszonyulsz saját magadhoz? Ezek olyan mélyen gyökereznek az ember életében, hogy erre egy normál tudatállapotban nem tudsz visszaemlékezni. Vannak dolgok, amire vissza tudsz emlékezni, de vannak nagyon sok dolog, amire nem tudsz visszaemlékezni.

A Kapcsolatok Programsorozatban szépen felszínre hozzuk azt, amire nem tudsz visszaemlékezni, azokat oldjuk fel. Ez nem egy fájdalommentes utazás. Sőt elég fájdalmas tud lenni, de amikor feloldod azt az érzést, akkor azt érzed megszabadultál.

Miért javaslom ezt mindenkinek?

Sokan mondják, hogy hát nekem jók a kapcsolataim. Ez nem igaz. Mindenki küzd valamivel az életében. Lehet, hogy valaki párkapcsolattal, valaki egészséggel, valami mással. A gyökérok lehet, hogy hasonló. A Kapcsolatok Programsorozat igazából mindenre lő, ami jöhet.

Nagyon sokszor azt mondják azért jön el valaki, mert munkahelyet szeretne váltani. Nekem az egyik barátnőm azért jött el a programsorozatra, mert utálta a munkahelyeit, nem szerette és nem talált rendes munkát. Mondta, hogy ez megfog változni-e? Nem ígértem semmit, de szerintem igen. De járd végig, megnézzük. Az utolsó program előtt jött, hogy megvan álmai munkája és végre az, amit szeretne.

És azért, mert nagyon sok korlátozó tényezőt kidolgozott magából, amin keresztül szemlélte a világot. Mert lehet, hogy azt gondolta tudatalatt, hogy én nem érdemlem meg azt a munkát, nem érdemlem meg hogy azt csináljam, amit szeretek, vállalkozóként. Azt gondoljuk, hogy bent kell rostokolnunk a munkahelyen és nem csinálhatjuk azt, amit akarunk.

Ezek ilyen önszabotázs dolgok, amik a tudatalattiból jönnek. Amikor az ember elkezdi ezeket kidolgozni, akkor azt értem az életemben, hogy szabad vagyok, nincsenek korlátok, szabadon azt lehetek, aki vagyok. Megvalósíthatom azt, amit szeretnék.

Tényleg mindenki más problémával jön. Lehet, hogy valakinek a háta fáj, lehet, hogy valakinek komolyabb egészségügyi problémái vannak. Valamilyen krízis jön az életébe, ami nekem is, ami neked is. Jön egy pofon, hogy térjünk észhez és kezdjünk el még jobban befelé figyelni.

Úgyhogy nem emlékszem, hogy mi volt a 3. kérdés. 😊

D.Z.:

Nem tudom. De az is mennyire érdekes, nekem az jutott eszembe, hogy amikor ezek a korlátok megszűnnek és tényleg bármit megcsinálhatsz. Akkor sokáig még mindig nem teszed meg, mert nehéz elhinni, hogy ez a korlát már nincsen. Én például éreztem azt -kb. fél évig- engem senki nem gátol már, hogy bármit leírjak a blogomon, bármiről készítsek egy videót, készítsek akár interjúkat. Bármit kitalálok és ma megvalósíthatom. Nem az van már, hogy van egy főnök, egy tulajdonos fölöttem és azt mondja nem lehet, nem teheted meg vezetőként.

Ezzel a szabadsággal is tudni kell élni. Volt valami kísérlet, hogy a kutyákat, ha átlépi a kerítést vagy a kötelet, áramütést kap, ilyesmi. Ha már nem volt, akkor sem lépte át, mert már megszokta, hogy ez van és büntetést kap, ha elmegy a határig.

Tök érdekes, hogy magával a szabadsággal élni sem könnyű, megszokni, hogy bármit megtehetsz.

Hogy kitalálunk és csinálunk egy interjút és együttműködünk és senki nem szól ebbe bele. Ez is egy érdekes dolog.

Gálik Klára:

Volt egy gondolatom, amit megosztok itt. Ugyanez, amikor otthagytam a munkahelyemet és kb. 1 hónapja nem dolgoztam már ott azon a munkahelyen, amúgy dolgoztam. Ültem a barátnőmmel a Duna-parton így napközepén, ebédeltünk és kávézgattunk. Mondtam neki, hogy én így szeretnék élni. És azt mondta nekem, Klári, de már így élsz. Ott volt az, hogy tényleg.

D.Z.:

Hogy ezt megteheted, hogy kávézol délben.

Gálik Klára:

Igen, csak nekem közbe több év munka volt az, hogy leszedjem magamról azokat a korlátokat, mondjuk, amiket a szüleimtől kaptam, a kommunizmusban. Menjél be, akkor vagy jó ember, ha dolgozol egy munkahelyen és igazából most is tudok ugyanannyit dolgozni, sőt. Csak nem mindegy, az, hogy miért vagy kiért. Más a cél és ez a cél az, ami levegőt ad nekem minden nap, és nagyon örülök, hogy ezt csinálhatom.

D.Z.:

Szuper, ez nagyon jól hangzik. És hogy változtál az elmúlt 6 évben, amióta szabadon szárnyalsz a saját utadon?

Ha megkérdeznénk valakit, aki kívülről lát téged, mondjuk most meg 6 éve, akkor mit mondana?

Gálik Klára:

Az anyukámat meg lehetne kérdezni. Az anyukámnál már az nagy szó volt, amikor azt mondta, hogy megváltoztál.

Mi olyan sokat küzdöttünk egymással, és ő picit beleragadt abba a nézőpontba, amilyen én akkor voltam és nagyon nehezen engedte el.

A nagy változást az én életemben az hozta, az volt ilyen nagyon nagy lecke, amikor elvesztettem a bátyámat. Az érzelmileg egy nagyon nehéz helyzet volt. Őszintén megmondom, nem tudtam, hogy hogy jövök ki. De hál’ istennek ez a módszer, amivel foglalkozom, ez segített.

Az anyukám meg a másik testvérem akkor látták meg azt, hogy én mire vagyok képes, ha valakit szeretek.

Ők mindig azt látták, hogy én hisztis, önző vagyok, hogy én ilyen vagyok, olyan vagyok. És akkor meglátták egy másik arcomat, meglátták, hogy a szeretetből milyen emberi lénnyé váltam.

Ezt tudom elmondani, hogy 6 évvel ezelőtt tele voltam félelemmel. És nem is külsőleg mondanám a változást – bár külsőleg szokták mondani, hogy nem nézek ki annyinak, mint amennyi vagyok- hanem belsőleg. Mert külsőleg az ember bármit magára kenhet, akárhogy kifestheti magát.

Inkább belsőleg tudom azt mondani, hogy az élettapasztalásom változott meg. Ugyanabban a lakásban élek, ugyanazzal az autóval járok, ugyanazok az emberek vesznek körül a családokban. Az a különbség, hogy óriási szeretet van bennem, azt érzem, hogy elfogadnak engem, hogy én is elfogadom őket. Sokkal nyugodtabb vagyok.

Persze vannak helyzetek, amikor nem vagyok nyugodt. De nagyon érdekes, hogy a családom is teljes elfogadással van. Nem is az, hogy én, hogy változtam, maga az egész burok hogy változott.

Néha így ülök vasárnap az ebédnél, és azon gondolkodok, hogy lehetett az, hogy mi nem voltunk jóban. Hogy lehetett, hogy nem ez van, ez, ami most van.

Azt gondolom sokkal jobb ember lettem, nem mintha eddig olyan rossz ember lettem volna, itt belül a szívemben.

Sokkal jobban szeretek, nem haragszom, nem veszekszem emberekkel, főleg a testvérem halála óta. Mert tudom, hogy az élet nagyon rövid, és mindig mindent meg lehet beszélni, ha az ember szeretettel fordul a másikhoz.

D.Z.:

Baráti kapcsolatok, hogy változtak? Erősödtek, vagy voltak, akik a régi Klárihoz ragaszkodtak jobban? Átalakult a baráti kör?

Gálik Klára:

Átalakult. De vannak olyanok, akik vissza-vissza térnek az életembe. Mindig ott tudjuk kezdeni, ahol abbahagytuk. Most például ilyen nagyon régi barátságok, 20 évvel ezelőtti barátságok jönnek vissza. Nagyon jó, egy picit másképp kapcsolódom hozzájuk, mert más az állapotom. De természetesen átalakul.

Nagyon sokan lemorzsolódtak, volt, aki- én egy nagyon gyors ember vagyok, ha akarok valamit, anyukám szokta mondani, úgyis elérd, ha akarsz valamit- nem tudta tartani az iramot. Azt mondta, ne haragudj, de nem. Merthogy vannak emberek, akiket szembesítettem, hogy ezt lehet egyébként, csak lehet, hogy ő valamiért nem lépi meg.

Voltak olyan barátságok az életemben, amik konkrétan ezért mentek el, minden harag nélkül, mert nem tudták követni a tempót.

D.Z.:

Érdekes. Nekem még az lenne a következő téma, bár ezt nem írtam föl, menet közben jött.

Ez a nagy szabadság, amivel élünk, ha jól tudom te is home officeban dolgozol, otthonról a legtöbbet.

Szerintem ez is olyan tényező, amivel sokan vagy nem tudnak jól élni, vagy nagyon nehéz azokat a jó szokásokat kialakítani, amivel hatékony tudsz lenni. Fölkelsz akkor is, ha nem muszáj és alapvetően alhatna az ember sokáig. Nyilván hajtasz, hogy azt csinálhasd, amit szeretsz csinálni.

Vannak- e neked olyan bevált gyakorlatok, napi rutinok, sikerszokások- ugye írsz a könyvedben is róla, mindjárt rátérünk- mik azok a bevált gyakorlatok, amik ebben a nagy szabadságban mégis adnak neked valamilyen keretet?

Gálik Klára:

Meg kell mondanom, hogy a Tudatos Tervezőt nem véletlenül csináltam. Az első pár évben nagyon nagy bűntudatom volt, azt éreztem, hogy nem csinálok semmit. Holott nem is emlékszem, hogy az első évben lett volna szabad hétvégém, mert mindig mentünk vidékre is programot tartani. Bennem volt az a kép, hogy akkor vagyok jó munkaerő, ha bemegyek dolgozni és dolgozok egész nap.

Mivel nem éreztem munkának azt, amit csinálok, ezért egy picit rosszul is éreztem magam. Úgyhogy megcsináltam magamnak a Tudatos Tervezőt és sokkalt az, hogy mennyi időt töltök. És kellett egy rendszer, amibe beírom, hogy…

Mert minden reggel az ember felkel, amikor én bementem dolgozni, én előtte reggel 6-kor felkeltem és edzettem. Már reggel 9-kor úgy ültem a munkahelyemen, hogy nekem az kész volt.

Munka után elmentem, volt két angol órám, és este hazaértem. Mindig be voltam táblázva. Hirtelen, amikor jött a nagy szabadság, akkor egyrészt nem is volt kedvem ezt csinálni, másrészt meg nem tudtam hogyan kell.

Amióta megcsináltam először magamnak a Tudatos Tervezőt, azóta van egy kerete az életemnek. Ugyanolyan, mintha egy irodában ülnék, csak itthon ülök és én osztom be az időmet, de a feladataim ugyanúgy el vannak végezve.

Az én reggeli rutinom- én abban hiszek, hogy nem kell túlgondolni semmit – hanem amíg elgondolnád, addig csináld meg.

2 dolgot szoktam csinálni reggel, az egyik az, hogy meditálok, és megvannak azok a gyakorlatok, amiket csinálok, hogy egy ívet adjak a napomnak.

Nagyon szeretem a digitális minimalizmust, ami azt jelenti, hogy nem egész nap a telefonodon lógsz. Ennek is éreztem hátrányos hatásait. Különböző kommunikációs csatornákon éjjel-nappal lenni, azt éreztem, hogy kész, nem bírom…

Reggel nem is nézek a telefonomra, addig, amíg nem csináltam meg a reggeli meditációs, nem írtam össze, hogy aznap mi a feladatom, nem nézek rá, mert utána azonnal elvisz a fókusz.

Ideges vagy, ez ezt írta, az azt nem csinálta meg és akkor már az egész napra rányomta a bélyegét.

A másik, ami nem maradhat ki, a mozgás, főleg amióta home office van, mióta ez a koronavírus járvány beköszöntött így a mi kis életünkbe. Tudtam azt, hogy még fontosabb, hogy legyen egy beosztásom, hiszen nem kell elmenni programot tartani, nem tudok elmenni a konditerembe edzeni. A napi rutinjaim ezért úgy állnak össze, hogy meditáció, mozgás, figyelek arra, hogy mit eszek, számolom is azt, hogy mit eszek, az is hatással van a belső állapotra.

Amire még szoktam figyelni az az, hogy mindig tanuljak valamit aznap. Most is 3 tanfolyamot végzek egyszerre, legalább egy félórát foglalkozzak azzal, mert akkor érzem azt, hogy halad előre az életem. De ugye mindenki más, nem olyan, mint én.

D.Z.:

Akkor minden napnak megvan ez a ritmusa, rutinja nagyjából. Hétköznap- hétvége neked összefolyik? Mennyire hasonló?

Gálik Klára:

Most, hogy a koronavírus járvány volt egy csomó hétvégi programot le kellett mondani. Furcsa is volt, hogy milyen érzés, hogy az embernek van hétvégéje. Hiszen én osztom be a munkát, és mivel szeretem a munkám, ezért gyakran be is osztom úgy, hogy dolgozom.

Régen rengeteg elvonulást tartottunk hétvégén, most ez kevesebb.

Most dolgozunk egy új meditációs albumon, most a hétvégi programok az, hogy stúdióba vonulunk az unokatestvéremmel és felmondjuk.

Arra kell nagyon figyelnem, főleg vállalkozóként, hogy legyen meg az a két pihenőnap. Ha nem is teljesen, de legyen benne pihenés. Én hajlamos vagyok nem pihenni.

D.Z.:

Az az érdekes, az előző interjúban is hasonló volt a felmerült kérdés, hogy ha ez neked egy hobbi, és alapvetően kikapcsol, az, amit csinálsz- persze fókuszálni kell- de úgy érzed feltölt az, amit csinálsz, akkor néha baromira nehéz kikapcsolni, nehéz leállni és nehéz azt mondani, hogy hétvégén ne foglalkozz ezzel, hiszen imádom, amit csinálok.

Neked ebben hol van a határ, mit csinálsz akkor, amikor semmit nem csinálsz, amikor feltöltődsz?

Gálik Klára:

Nekem a határ az, ahogy érzem magam. Ha érzem, hogy feszültebb vagyok, ezt az anyukámmal tudom lemérni a legjobban, vele beszélek a legtöbbet egy nap. Most már ő a legjobb kapcsolat az életemben, a legrosszabból a legjobb lett.

Ha ingerült vagyok az anyuval, vagy türelmetlen, vagy bárkivel kapcsolatban, akkor érzem azt, hogy baj van, valami nem ok.

Nálam nem megy ez az aktív pihenés, hogy akkor elmegyek és hegyet mászok. Pont azért, amit te mondtál, nekem az is pihenés, hogy ha leülök és az egyik tanfolyamba megtervezek egy plakátot vagy valamit, mert attól is jól érzem magam.

Én általában az alvással szoktam, van a Phil Laut, aki írt egy könyvet, az a címe, hogy Barátom a pénz és ő a vivation légzéstechnikával, – amivel foglalkozom a Kapcsolatok Programsorozaton belül- a kitalálója. Ő mondja azt, hogyha te sikeres akarsz lenni és bőségben akarsz élni, akkor kell legyen a héten egy nap, amikor pizsamában fekszel és nézed a tévét. Amikor tényleg nagyon elfáradok, akkor az van, hogy aznap tényleg semmit nem csinálok, hanem átadom magam ennek az édes semmittevésnek.

Nem csinálok semmit és fel tud tölteni teljesen, utána újra teljes erőbedobással tudom csinálni a dolgokat.

D.Z.:

Szuper. Ha megnézzük még, hogy mik voltak azok a könyvek, amik a legnagyobb hatással voltak rád, akár önismereti, akár vállalkozási témában. Tudsz kiemelni egyet-kettőt?

Gálik Klára:

Önismeret témában, ami könyv is meg film is, ami elindított engem ezen az úton, az az Ízek, imák, szerelmek volt. Ez egy igaz történet volt Elizabeth Gilberttől, akinek vannak nagyon jó könyvei, például a Big Magic, ami arról szól, hogy a kreativitásodat, hogyan tudod kifejezni, főleg így vállalkozó szemmel.

Van rengeteg könyv, amit vállalkozó témában olvastam. Amit nagyon szerettem, a Tony Robbins, ő Amerika legnagyobb motivációs trénere, ő ugyanott tanul Indiában, ahol én. Úgyhogy meg is van a kapcsolódás ezzel kapcsolatban.

Most olvasok egy nagyon jó könyvet, ami arról szól, hogyan legyünk korlátlanok agyilag, ez a Jim Kwik, Limitless.

Ezeket tudnám hirtelen kiemelni, mert rengeteg sok könyv van és nagyon jó szerző ebben a témában, de én azt gondolom, butaság azt gondolni, hogy csak a pénzről szól, akár a vállalkozósdi, akár a siker. Ezt úgy kell összehozni, hogy te közbe ne sérülj.

Ez a Tudatos Tervezőnek az alapja, ami a saját életemben probléma volt. Amikor nagyon sokat dolgozol és nem tudod különválasztani, hogy akkor munka, nem munka.

Van, amikor a magánéleted rovására megy. Emlékszem, amikor annyit dolgoztam, hogy a bátyám azt mondta, hogy 3 hónapja nem láttunk és hiányzol. Akkor kell valami, ami visszaterel oda, hogy mi a fontos. Én a könyveknél is úgy vagyok, hogy olvasok olyat, ami a vállalkozásról szól, anyagi dolgokról. De mellette mindig olvasok olyat, ami belső állapotról szól.

D.Z.:

Ami nekem tetszik még az elején, hogy 10 életterülettel indulsz, amit pontozni kell 1-10-es skálán. Ebben benne van a barát, család, fizikai állapot, mentális állapot, pénzügyek, szakmai út, személyes fejlődés stb.

Szerintem tök nagy kihívás az életben, hogy ezek közt a balancet megtartani. Mindig azt a példát hozom, mint a tányérpörgetés. Zsonglőrködsz 10 tányérral, mindig megpörgeted az egyiket, de oda kell figyelned a másik 3-ra is, hogy az se essen le.

Erre van valami jó recept szerinted, hogy hogy lehet a lehető legtöbb területet felhúzni, hogy javuljanak ezek a pontszámok?

Gálik Klára:

A hiba az, hogy az emberek ezt most kívül keresik. Azt gondolják, hogy ha van pénzem, akkor megtudok venni mindent és hogyha van pénzem, akkor egyensúlyban fogok élni.

Én ezt megfordítottam- az Indiában tanultak alapján- felismertem azt, hogy stresszben élni nem normális. Ugyanis a stressz visszavet attól, hogy a legjobbat tudd nyújtani.

Mert lemerülsz, nem tudsz koncentrálni, ideges vagy. Amikor elkezded a belső állapotodat felturbózni, akkor már nem lesz olyan nehéz zsonglőrködni, mert akkor már természetesen fog jönni.

D.Z.:

Játék lesz…

Gálik Klára:

Igen, de meg kell találni, hogy mi az, ami téged 95%-ban tudat alatt visszahúz. Pont ezért csináltam most ezt a kis meditációs albumot, hogy az embereknek segítséget adjak abban, hogyan tudja fenntartani a jó állapotot. Mert, ha ő jól van, akkor az egész élete jól alakul.

Ébredjenek rá az emberek, hogy minden innen indul és nem kívülről.

Olvastam az Emily Fletchertől egy nagyon jó mondatot, hogy a meditáció a napod 2%-át teszi ki, és megcsinálnád-e azt, ami a napod 2%-át teszi ki, hogyha tudnád, hogy felturbózza a további 98%-ot. Hogy sokkal hatékonyabbá válsz általa, úgyhogy én ezt javaslom mindenkinek, hogy belül kezdje el.

D.Z.:

Egyfajta befektetés a napodba. Szuper. Nagyon hasznos gondolatok és nagyon szépen köszönöm ezeket.

Nagyon kíváncsiak vagyunk, akár élőben nézitek, akár utólag. Mi az az egy fő üzenet, amit elvisztek a mai napból?

Kedves Nézők, ha van bármi kérdésetek bátran írjátok meg, megkérjük majd Klárit is, hogy utólag majd nézzünk rá a kommentekre, és megkérjük, hogy segítsen megválaszolni.

Zárásként, hol tudunk elérni téged, milyen programok várhatók a jövőben, illetve a Tervezőbe, hogy érdemes neki állni ennek? Megrendelem simán és elkezdem kitölteni, vagy van valami magic, amit tudni kell hozzá?

Gálik Klára:

Jelenleg 2 weboldalam van, most készül a 3. A www.galikklara.com, ahol a programok vannak, ezeket úgy hívjuk gyűjtőnéven, hogy Egységben élni programok. Mert az a célunk, hogy egységben éljünk, ez a Facebook oldalunk is. Azon belül a Kapcsolatok Programsorozat is megtalálható, aminek pár részét most fogjuk ismételni majd. Úgyhogy érdemes lesz becsatlakozni, mert azokat a programok fogjuk ismételni, amik meggátolnak minket abban, hogy teljesnek érezzük magunkat akár szakmailag, akár emberileg.

Lesznek elvonulások, amik el is maradtak, a koronavírus miatt. Elméleti oktatást is adok, mert ezeken a programokon, amikor az emberek eljönnek a Kapcsolatok Programsorozatra, ott nem történik elméleti oktatás, csak érintjük az adott témát, tapasztalás, transzformáció történik.

Lesz olyan elvonulás, ezt úgy hívom Boldog embert képző kurzus, mert boldog embereket képzünk. Ahol megkapják az elméletet a programsorozathoz, de bárki eljöhet, nem kell semmilyen előképzettség.

Eddig 100%-osan mindenki boldogan jött el, úgyhogy működik.

A www.tudatostervezo.hu oldalon lehet megnézni ezt a kis füzetet. Egy füzet 3 hónapra elég, tehát 4 füzetet ajánlunk 1 évre.

Amit én látok, és bizonyított rajtam keresztül ez a füzet, hogyha ezt valaki használja, akkor 6 hónap alatt képes elérni az éves céljait.

Ahova a fókuszod megy, odamegy az energiád. Mivel fókuszba helyezi a belső és a célokat is, ezért sokkal hatékonyabbá válunk. Ez nemcsak egy naptár, amit leveszünk a polcról és beleírunk. Ehhez van egy módszer is, és jár hozzá egy félórás oktatóanyag, amiben elmagyarázom, hogy kell kitölteni a füzetet.

Nagyon sok nehézséget okozhat, hogy az ember felismer néha olyan dolgokat, amiket nem akar látni. Nem akarjuk meglátni, hogy igen, lehet, hogy rosszul csinálom, lehet, hogy túl sokat dolgozunk, lehet, hogy keveset.

D.Z.:

Egy tükröt tart…

Gálik Klára:

De nincsen semmi baj, mert csak innen indulhat el a fejlődés. Ha valaki használni akarja a füzetet, akkor azt minden nap ajánlom. Lehet, hogy lerakja egy hétre, de aztán vegye elő és használja újra.

A semmitől nem fognak a vágyak megvalósulni. A vágyak attól fognak megvalósulni, hogyha teszünk érte minden egyes nap. Nemcsak kívül, hanem belül is.

Most jön a 3. weboldal, ahol lesznek online tartalmak is. Jön az új mindfulness meditációk minden napra, amin 18 meditáció lesz, minden napra, minden élethelyzetre, hogy a belső egyensúlyt meg tudjuk tartani. És tudományosan alátámasztott gyakorlatokkal meg tudjuk valósítani azt, amit szeretnénk.

Ez megint nem egy spirituális maszlag, hanem minden mögé be van rakva a tudományos magyarázat ill. a kutatások, hogy miért működnek ezek a technikák.

D.Z.:

Köszönöm szépen, ezeket belinkeljük, mindent meg fogtok találni majd a videó alatt. Lesz egy külön landing oldala a beszélgetésnek, el fogjátok ezeket érni.

Ez egy tökéletes zárógondolat Gergelytől, a fő üzenet, amit Kláritól tanul minden héten, hogy bármilyen célodat elérheted, ha hiszel magadban és tudatosan teszel érte. Úgyhogy köszönjük szépen.

Klári, nagyon szépen köszönöm, hogy itt voltál és további sok sikert kívánok!

Gálik Klára:

Köszönöm szépen a meghívást! Szia!

D.Z.:

Sziasztok!