ILLÉS DIÁNA (ID & PARTNERS)

KARRIER TIPPEK

Legyél aktív álláskereső, vagy csak, ha megfordult a fejedben, hogy munkahelyet válts, remek tippeket kapsz ahhoz, hogy mire kell figyelned álláskeresés során.

Illés DIána podcast interjú

Összefoglaló

Illés Dia hosszú mérlegelés után ugrott fejest a bizonytalanba és indította el saját vállalkozását, ami 2017 óta fejvadászattal és karrier tanácsadással foglalkozik.

Legyél aktív álláskereső, vagy csak, ha megfordult a fejedben, hogy munkahelyet válts, remek tippeket kapsz ahhoz, hogy mire kell figyelned álláskeresés során. Az interjúból kiderül, hogyan lehet megnyerő a Linkedin profilod szakmai szemmel és miért fontos a kapcsolatépítés és a személyes márka építés munkavállalóként is.

DIÁRÓL BŐVEBBEN

Dia 17 évig dolgozott multinacionális vállalatnál, amikor 2017-ben úgy döntött, hogy kilép és saját vállalkozás indításában kezd, mint fejvadász, így született meg az ID & Partners, ami azóta is egyre sikeresebb közép, – és felsővezetői kiválasztás területen.

„Amit másképp csinálnék a mostani fejemmel az az, hogy lehet kevésbé félnék. Azt gondolom, hogy az az óriási félelem, ami bennem volt ennyi idő elteltével picit indokolatlan volt.”

Miről lesz szó ebben a részben?

  • Milyen nehézségek vannak a vállalkozás indítás során közel 20 év multinacionális vállalatnál eltöltött idő után?
  • Milyen kihívásokkal néz szembe a fejvadász szakma?
  • Mire érdemes figyelni álláskeresőként?
  • Hogy csináljunk jó Linkedin profilt?
  • Miért fontos a kapcsolatépítés és a személyes márka építés álláskeresőként?

Linkek, amiket említettünk

NÉZD MEG A BESZÉLGETÉST A YOUTUBE-ON

ha inkább olvasnád

Az interjú leiratát a szöveg alatt lenyíló menüben elolvashatod.

Dallos Zoltán:

Sziasztok, ebben a mai részben Illés Diána lesz a vendégem, az ID& Partners alapítója, ügyvezetője.

A karrier, karrierváltás, illetve az álláskeresés témát fogjuk átbeszélni, ugyanis jellemzően a csatornán, az üzlet és utazásból, az üzleti téma inkább a vállalkozói léttel kapcsolatos dolgokról szokott szólni. Marketingről, személyes márka építésről, rendszerek építéséről.

Ritkábban beszélgetünk a karrierről és a karrierváltás témaköréről. De ezt legalább annyira fontosnak gondolom, 3 éve én is azon mentem keresztül, hogy alkalmazottból lettem vállalkozó.

Mik a nehézségek, hogyan tudjuk megtalálni, hogy mi a valóban nekünk való út? Ezekről fogunk beszélgetni Diánával.

Illés Diána:

Szia Zoli, köszönöm a meghívást.

D.Z.:

Köszönöm, hogy elfogadtad, és eljöttél. A főtevékenységed fejvadászat, vezető kiválasztás. Belemegyünk majd ennek a szakmai részleteibe, hogy mit érdemes tudni, akár megbízói, akár munkavállalói oldalról, hogy mik azok a tippek, trükkök, amit érdemes mindkét félnek megfogadni.

Saját vállalkozásod van, de nem mindig volt ez így. Korábban alkalmazottként dolgoztál az egyik nagy cégnél.

Mesélsz nekünk, hogy alakult az életed, milyen volt ez a váltás, amikor vállalkozóvá váltál?

Illés Diána:

Több váltás is volt az életemben. Francia kéttannyelvű gimnáziumot végeztem, fontos volt számomra, hogy nyelvet tanuljak. Egyébként egy kis faluból származom, Nógrád megyéből.

Ott az volt az egyetlen egy gimnázium, ahová szívesen mentem volna továbbtanulni.

Nagyon fontos volt számomra, hogy használjam a francia nyelvet, akárhová megyek dolgozni. Akkor még nem tudtam mi legyen a foglalkozásom, milyen területen dolgozzam.

Egyet tudtam, hogy nyelvet kell tanulnom. Gimnázium elhelyezkedtem egy nagyobb multinacionális cégnél, az IBM-nél beszerzési területen.

Onnan is beszerzési területre mentem tovább, viszont első pillanattól kezdve tudtam, hogy ez nem az én területem.

Egész nap SAP-ban kell dolgozni, tranzakcionális folyamatokban kell dolgozni, az egyetlen kommunikációm a rendszerrel és a telefonnal van.

D.Z.:

Az emberek hiányoztak belőle?

Illés Diána:

Eléggé személytelen. Nem az én világom. Úgy döntöttem megpróbálkozok HR irányban. Először mindkét cégnél próbálkoztam HR irányban menni, mert egyetlen élményem, örömöm a munkámban az volt, hogyha emberekkel foglalkoztam. Egy idő után csapatot kaptam, az a fajta feladat, hogy az emberek fejlesztésén dolgozzam, motivációjukért feleljek, nagyon megtetszett.

Nem volt lehetőségem HR irányba menni, viszont az élet hálistennek megoldotta ezt a helyzetet.

Több ideje karrierváltásban gondolkodtam, mert a beszerzést annyira nem éreztem az én területemnek.

Kiszervezték a folyamatokat Indiába, 80 ember munkájától megváltak. Így az én munkaköröm is megszűnt, jó pár hónapig kerestem állást, még 2009-ben.

Több száz önéletrajzot elküldtem, beszerzési hátterem volt, csak a beszerzési munkakörök voltak megjelölve az önéletrajzomban. Sehová nem hívtak be HR területre.

Én mindenféleképpen toborzási területen szerettem volna dolgozni.

D.Z.:

Itt már eldőlt, hogy ezt szeretnéd csinálni…

Illés Diána:

Ez volt a célom. Magát az álláskeresést egy projektfeladatként fogtam fel. Excel táblákat vezettem, milyen cégekhez küldtem tovább az önéletrajzomat, mi volt a visszajelzés, volt-e visszajelzés, ha volt mit mondtak pontosan, mi volt az oka, hogy nem mentünk tovább.

Pár hónap után, volt egy fejvadász cég, akik által kerültem az előző munkahelyemre, egy assesment center folyamán megismertek engem, ők helyeztek el.

Volt már egyfajta nexus köztünk, volt lehetőségem, hogy valakit felhívjak ennél a fejvadász cégnél és megmondjam neki, hogy minden vágyom, célom az, hogy fejvadász szakmában, munkaerő közvetítői területen helyezkedjek el.

Sajnos nem volt ott sem lehetőség egy ideig, majd egyik reggel megcsörrent a telefonom.

Dia, eljött a te napod! Kaptunk egy óriási megbízást, 50 embert kell elhelyeznünk nagyon rövid idő alatt, hetente 10 főt kell bemutatnunk a megbízónk számára. SSC centerről van szó, most épül, neked van ezen a területen tapasztalatod.

3 hónapos határozott időtartamra felveszünk téged. Akkoriban ez egy óriási befektetés volt részemről, nem áldozat, hanem befektetés.

Új terület, de vitt a szívem, követtem a belső hangomat. Elkezdtem dolgozni és hamar szép eredményeim lettek. Kb. 1-1,5 hónap után az akkori operációs igazgató megkért, hogy a határozott időtartamú szerződést, ha én is egyetértek módosítanánk határozatlan időtartamra.

Így ott maradtam a cégnél, nagyon flow-ban voltam folyamatosan, jöttek a sikerek, úgy éreztem megtaláltam a számomra legmegfelelőbb munkakört.

Alkalmazottból vállalkozóvá válás

D.Z.:

Ez a lendület kitartott 8-10 évig?

Illés Diána:

7 évig, 2010 elejétől, 2017-ben jöttem el a cégtől.

D.Z.:

Hogy jött a gondolat, hogy inkább saját csapatot, saját vállalkozást indítanál?

Illés Diána:

Mindig is nagy volt bennem a tettrekészség, a lendület, igazából külső szemlélő számára ezpicit érthetetlen volt. Mindenki azt látta, és én is úgy éreztem magam, nagyon jól éreztem magam.

Imádtam a céget, nagyon szerettem a kollégákat, a munkámat. Megbecsültek, újabb és újabb felelősségi kört kaptam.

Sikerem volt, jól kerestem, szüleim azt látták, amikor hazamentem, hogy van céges autóm, jó keresetem. Igazából épp ésszel nem is lehet megmagyarázni, van, aki nem is érti meg, hogy honnan jött.

Egyszerűen csak éreztem, hogy bennem még több van. Éreztem, hogy még inkább megszeretném valósítani önmagam, azokat az értékeket, amikben én hiszek tovább szeretném vinni. Szeretnék még inkább értéket teremteni. Ez volt az a hívó szó, ami arra késztetett, hogy kipróbáljam magam saját vállalkozásban.

Viszont nem tettem pénzt félre az évek alatt, nem volt olyan tőkém, amire támaszkodhatnék. Ami volt bennem, az a nagyon erős hit és a hívó szó, amit a szívem sugallat, hogy mennem kell, csinálnom kell.

Óriási dilemma volt bennem, mert mindennap megerősítést kaptam a munkahelyen arra vonatkozólag, hogy itt megbecsülnek és szeretnek.

Amilyen ötletem volt, kitaláltam annak teret adtak, szerettem a kollégáimat.

Kb. 7-8 hónapig folyamatosan dilemmában voltam, hétszer-nyolcsszor átírtam a felmondó nyilatkozatomon a dátumot, összetéptem.

Nem léptem meg soha.

A vállalkozás indítás nehézségei

D.Z.:

Az ötlet felmerülésétől a felmondásig volt ez a vívódás, volt majdnem egy év vívódás?

Illés Diána:

Hosszú vívódás volt. Egyik délután sétáltam a Millenáris Parkba és egyik barátnőmmel beszéltem telefonon, ugyanebben a dilemmában voltam. Miközben néztem le a lábam elé és találtam 10 ezer forintot. Soha nem találtam még semmilyen pénzt, nem nyertem összeget. Ezt egy üzenetértékű jelnek vettem a magam számára.

Úgy gondoltam, ha ez így megy, akkor miért maradjak, miért ne mondjak fel, miért ne járja a saját utamat?

Mert a legnagyobb félelmem, ami visszatartott attól, hogy saját vállalkozást kezdjek, az a bizonytalanság volt.

Hogy valójában egyedül vagyok, de aztán rájöttem, hogy nem vagyok egyedül, mert rengeteg mindenki van körülöttem.

D.Z.:

Átalakulnak azok a kapcsolatok, a kollegákból inkább partnerek lesznek.

Illés Diána:

Hiszek abban, hogyha valaki felvállalja önmagát, a saját útját járja, akkor az támogatva van és bizonyosságot is kaptam erre vonatkozólag.

Attól a pillanattól kezdve, hogy megléptem folyamatos szárnyalásban vagyok. Azelőtt is abban voltam, de máshogy. Úgy gondolom ez a legmegfelelőbb munka, hivatás a számomra.

Szóval megtaláltam ezt a 10 ezer forintot. Bementem a céghez, körbe kérdeztem mindenkit, hogy nem-e vesztett el 10 ezer forintot.

Erre kaptam egy emailt az ügyvezetőt, hogy Dia, le a kalappal, olyan büszke vagyok rá, hogy együtt dolgozhatok veled. Még ott is, amikor megszületett a döntésem, hogy végre felmondok, kaptam egy kis visszatartó erőt a vezetőtől.

Másnap reggel bekopogtattam az ügyvezetőhöz egy üveg borral. Igazából nem mondtam semmit, csak könnyes szemmel bólogattunk mindketten, hogy eljött az időm.

Kaptam egy 6 hónapos versenytilalmi időszakot. Nekem nem volt üzleti tervem, elképzelésem.

Azt tudtam, hogy soha nem fogok sehová bekopogtatni, mert ez a terület, amivel én foglalkozom egy bizalmi dolog.

Ha van egy cég, aki meg akar bízni bennünk, ha ránk akarja bízni a nevét, akkor ki fogja adni az adott megbízást.

Nem egy olyan szolgáltatás, amivel be lehetne kopogtatni. Ezt biztosan tudtam. Nem is készítettem üzleti tervet, nem tudtam, mi, hogy lesz, viszont óriási izgalom volt bennem.

Egyben biztos voltam, mire lejár a versenytilalmi időszak, felélem a tőkémet.

Március 12-én járt le a versenytilalmi időszakom, összesen 200 ezer forint volt a bankszámlámon, már mindenki mozgósítva volt, a családom is, hogy lehet majd hazaköltözök, hogy ne kelljen az albérletet fizetni. A barátaim, ha bármikor szükség lesz segítségre, akkor itt lesznek.

De 14-én megcsörrent a telefon, elindult az ajánlási rendszer folyamat, ami most is történik, kézről kézre adnak.

D.Z.:

Azóta eltelt 2 év. Most, hogy álltok, ügyfélszámban, ami tipikus paraméter és kimondhatunk, hogy mi történt az indulás óta?

Illés Diána:

Magát a kft-t 2018 októberében alapítottam, úgyhogy 2019 októberéig volt meg maga az 1 év lezárás, mert hogy e.v-ként kezdtem, de az csak pár hónap, mert jöttek a sikerek, meglett az iroda.

Hárman vagyunk, jövő héten csatlakozik a 4.kolléganő. Rengeteg megbízásunk van, 10-20 közötti. Azt gondolom 1 főre 2-3 megbízás teljesítése van arányban. Hiszen közép, – és felső vezető kiválasztásról beszélünk.

De vannak olyan esetek, amikor mi helyezzük el a pénzügyi igazgatót, aki megkér minket, hogy az egész pénzügyi csapatot mi építsük fel. Akkor van úgy, hogy 5-6 könyvelői megbízást is elvállalunk.

Nagyon hálás vagyok, hogy az ügyfelek sorra ajánlanak minket, azt gondolom, hogy a mi sikerünk titka, hogy ugyanolyan alázattal állunk egy szenior könyvelő, egy fő könyvelő, vagy egy ügyvezetői megbízáshoz.

D.Z.:

Az nagyon fontos. A váltásra visszatérve, mi az, amit másképp csinálnál a mostani fejeddel, ha visszalépnél 2-2,5 évet?

Illés Diána:

Lehet, hogy kevésbé félnék. Azt gondolom, hogy az az óriási félelem, ami bennem volt ennyi idő elteltével picit indokolatlan volt.

Azt is megértem, hogy ennyire féltem.

D.Z.:

Ez egy normális reakció, hiszen ott voltál előtte tizenX évig a biztos alkalmazotti körben, és itt most minden a te felelősséged. Ez tök normális mindenkinek, aki vált és gyakran felmerülő.

Illés Diána:

17 évig multinacionális vállalatnál dolgoztam, és olyan családból származom, ahol soha senki nem volt vállalkozó. Anyukám, apukám több, mint 40 évig ugyanazon a munkahelyen dolgoztak. Nem volt előttem minta, hogy hogyan kell vállalkozást építeni.

A hitem az mindig is erős volt és az abban való bizonyosság, hogy ez nekem jó lesz és ez az én utam. Viszont az, hogy mikor és hogyan fog minden alakulni, amiatt volt bennem egyfajta félelem, és ezt a félelmet a mai fejemmel leredukálnám.

A fejvadász szakma kihívásai

D.Z.:

Mindenesetre, gratulálok a váltáshoz. Ez egy nagy eredmény és nagy lépés, én is átmentem ezen.

Ha kicsit áttérünk a fejvadász szakmára, hogy előnyei, hátrányai. Van, aki azt mondja, hogy nekem nincs szükségem fejvadászra, megoldom magamtól azt a keresést. Mik azok a legfőbb érvek, miben tudtok segíteni, miért jobb fejvadászt megbízni egy pozícióra, mint magának keresni az embernek?

Illés Diána:

Fontos tudni, hogy minden cég, legyen szó kisebb, vagy nagyobb multinacionális cégről, először mindig maguk próbálják meg megkeresni a megfelelő embert, mert mi él a köztudatban? Hogy egy fejvadász, egy munkaerő közvetítői szolgáltatás drága.

És drága, én nem mondom, hogy nem drága.

Azért célszerű kiadni, mert egyrészt időt spórolunk, nagyon hosszú tud lenni az a folyamat, míg a releváns jelölteket megtaláljuk a piacon.

Másrészt, hogyan dolgozunk mi? Nagyon fontos a számunkra az, hogy megértsük az igényt. Mi indokolja a keresést, mi maga a munkakör, miről szól a munkakör.

Sokszor előfordul, hogy az ügyfeleink részéről nincs meg a megfelelő idő, nem tudnak időt szánni arra, hogy átgondolják mire is van valójában szükségük.

Legutóbb volt egy olyan ügyfelünk, aki azzal az igénnyel hívott fel, hogy szenior könyvelőt keres. Kimentünk a céghez, az első beszélgetés 2-3 órát vesz igénybe. Az ügyvezető igazgatóval, közvetlen felettessel, pár kollégával a csapatból találkozunk.

– hogyha nem bizalmas a keresés-

A legutóbb előfordult az, hogy szenior könyvelői igénnyel mentünk ki, és úgy jöttünk ki, hogy pénzügyi vezetőt keresünk.                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        

D.Z.:

Segítetek definiálni, hogy mire is van szüksége.

Illés Diána:

Tisztázzuk magát a munkakört, miről van szó. Megteremtjük az időt arra, hogy az ügyfelünk leüljön, és pár órát arra dedikáljon, hogy mire is van szükség.

Én abban látom a mi legnagyobb hozzáadott értékünket, hiszen, ha megfelelően van tisztázva, hogy mit keresünk pontosan, milyen elvárásokkal, mi a munkakör célja, mi maga a feladat, akkor könnyebben tudjuk megtalálni az adott embert.

Nagyon sokszor előfordul, hogy az ügyfelek időhiányában nem gondolják át, hogy mit szeretnének pontosan. Feladják a hirdetéseket, és nem a releváns emberek jelentkeznek az adott pozícióra.

D.Z.:

Annyira sok céget láttatok belülről, hogy jobban megvan az a rutin, hogy ténylegesen arra van-e szükség.

Illés Diána:

Azzal is rengeteg idő megy el, ha egy pozícióra 100-an jelentkeznek és azt a 100 jelentkezést át kell nézni.

A mi hozzáadott értékünk az, hogy tisztázzuk magát a munkakört, mi célból keressük az adott kollégát. Az előszűrési folyamatunk abból áll, hogy felmérjük az adott jelöltek relevanciáját szakmailag, motivációját, tisztázzuk az ő céljait, hiszen az a mi érdekünk, hogy a megfelelő embert a megfelelő pozícióba hosszú távon helyezzük el.

Mindkettőjük célja közös legyen.

D.Z.:

Lenne egy gyakorlati kérdésem, hogyha mindkét oldalt megnézzük, a megbízókat és az álláskeresőket… Nagyjából sejted hányszor interjúztattál jelölteket az elmúlt 10 évben?

Illés Diána:

Ezer fölött az biztos. Meg több száz elhelyezett jelölt.

Tanácsok álláskeresőknek

D.Z.:

Mit tanácsolnál álláskeresőknek -ha van ilyen általános érvényű tanács- amire érdemes figyelni, vagy leggyakrabban találkoztál ezzel a hibával? Utána megnézzük a munkaadói oldalt is.

Illés Diána:

Ami nagyon fontos, és amit hiányolok nagyon sok álláskeresőben. Függetlenül attól, hogy ki milyen szinten van, tehát egy 4-5 éves tapasztalattal rendelkező, vagy egy 20+ év tapasztalattal rendelkező vezetőről beszélünk-e.

Ami nagyon sokszor előjön az a tudatosság hiánya. Mit is keresek pontosan és mi célból? Mi az én karriercélom?

Ha valaki dolgozott egy adott munkakörben és bezárul az a pozíció. Kapja az élettől azt a lehetőséget, hogy váltson, megtalálja a következő megfelelő pozíciót.

Azt gondolom érdemes lenne akkor elgondolkodnunk, hogy mi az, amit eddig csináltunk, hogyan csináltuk.

Most mi lenne a célunk, hiszen van egy lehetőségünk arra vonatkozólag, hogy elgondolkozzunk, ki vagyok én, mit akarok én, jó-e, amit eddig csináltam.

Én a tudatosságot tartom nagyon-nagyon fontosnak. Definiáljuk pontosan, hogy mi lenne a karriercélunk?!

Sokan úgy mennek el interjúra, hogy ebből a részből nincsenek felkészülve.

D.Z.:

Az összes többi az technikai kérdés, az önéletrajz, a fotó. De az alapjai az egésznek, hogy miért arra a pozícióra adom be.

Illés Diána:

Mindig olyan interjúkat csinálok, ami nem a múltról szól, nem nagyon kérdezgetem a jelölteket, hogy mi volt eddig, hiszen az le van írva, azt látom, melyik munkakörben mik voltak a feladatai.

Inkább arról kérdezgetem, mi most a célja, mi az, amit szeretne, mi célból, mi az a pozíció, mi az a cég, cégkultúra, ahol jól érezné magát? Ahol adja azokat az értékeket, amit ő gondol magáról.

Amit látok, hogy nehezen beszélnek a jelöltek önmagukról, sokkal könnyebb a szakmai feladat mögé bebújni.

De nem biztos, hogy ez adja az igazi örömöt számukra, ha azt folytatják, amit eddig csináltak.

D.Z.:

És aki ezt nem tudja vagy nem biztos benne, hogy tudja ő megtalálni, hogy mi a valódi karriercélja? Tesztek, technikák, eszközök, coach? Milyen segítségek vannak, hogy valaki erre rájöjjön és kitalálja, hogy mi való neki?

Illés Diána:

Önmagunk figyelése. Mindenkinek ezt tudom mondani, hogyha benne vagyunk egy munkakörben, csináljuk a napi munkafeladatokat, egy picit álljunk meg és figyeljük magunkat, hogy melyik része a munkának, amit szeretek csinálni.

Ha egy olyan munkakörben vagyunk, ahol ügyfelekkel találkozunk, ki kell lépnünk az irodából, mennyire szeretjük azt a részét a munkánknak, hogy kapcsolódunk, bemutatkozunk, ismerkedünk, networkingelünk.

Van, akinek ez zsigerileg jön, és van, aki ettől ódzkodik és sokkal jobban érzi magát az Excel táblák világában.

Ne erőltessünk magunkra olyat, amit valójában nem szeretnénk, nem tölt el örömmel, abban nem leszünk sikeresek.

D.Z.:

A személyiségtesztek segíthetnek ebben? Mennyire hiszel azoknak az eredményében, mennyire tudják rávezetni az embert erre?

Illés Diána:

Előfordul, hogy használunk személyiségtesztet, hiszek is a személyiségtesztekben, de azt gondolom, hogy a tesztek mindig egy adott állapotot mutatnak meg.

És azt gondolom, hogy folyamatosan fejlődünk, folyamatosan változunk, újabb és újabb impulzusok érnek minket. Így a teszt eredmények változhatnak.

D.Z.:

Fenntartással kell kezelni az eredményt.

Illés Diána:

Igen, az ügyfeleimnek a 90%-a nem kér teszteket, a nagyon legfelsőbb pozíciókra sem. Mindig adott a lehetőség, de nem mindig használunk teszteket.

Az álláskeresők kapcsán a tudatosságot említeném.

Melyek a leggyakoribb álláskeresési hibák?

D.Z.:

Ha ez megvan és picit továbbmegyünk a gyakorlati folyamatra, akkor mik a leggyakoribb hibák, amit elkövetnek és itt értem ezalatt, ami látszik róla a közösségi térben, hogy az el van hanyagolva, vagy tudatos?! Gondolok itt a Linkedin profilra, önéletrajz, fotó…

Vannak-e azok a leggyakoribb hibák, amikre szerinted érdemes odafigyelni?

És tegyen érte, hogy ha állást keres. Gondolkozik állásban, ha nem is aktív kereső, de nyitott és felmerült, hogy váltana, mondjuk idén, 2020-ban?

Mi az első 3 lépés, amit tegyen rendbe?

Illés Diána:

A legfontosabb tisztázni a karriercélt, hogy hová szeretnék lépni, mi az a pozíció.

D.Z.:

Tegyük fel, hogy ez megvan, kialakul.

Illés Diána:

Megvan a karriercél, utána meg kell nézni, hogy az önéletrajzunk a karriercélunknak megfelelően van-e kibontva. A célunk irányába tartunk-e?

Ha mondjuk kontrolling menedzser szeretnék lenni, de eddig számviteli vezető voltam, akkor benne vannak-e az önéletrajzomban olyan jellegű feladatok, amelyek azt segítik elő, hogy engem egy kontrolling vezetői pozícióra behívjanak.

Olyan riportok elkészítése a feladatok között van-e, ami szükséges ahhoz, hogy egy kontrolling vezetői pozíciót betöltsek.

Fel kell mérnünk, hogy az önéletrajzunk összhangban van-e azzal a céllal, amit most elszeretnénk érni.

Fontos a fotó az önéletrajzunkon, mit sugárzunk magunkról, mennyire hisszük el magunkról, hogy képesek vagyunk azt a pozíciót betölteni, amit szeretnénk.

Fontos, hogy feltérképezzük, hogy kik azok a fejvadász cégek, ahova szívesen elmennénk, hogy bemutatkozzunk, interjúra.

D.Z.:

Érdemes kezdeményezni, még ha csak felmerült a gondolat, azt tanácsolod, hogy keressék meg a fejvadász cégeket, mint potenciális jelölt?

Illés Diána:

Nagyon érdemes elmenni egyfajta általános bemutatkozót kérni, láttassák magukat.

Amit még hibaként látok az álláskeresőkben, a tudatos álláskeresés hiánya, reaktiválási stratégiát folytatnak a proaktív helyett.

Reaktív álláskeresés alatt azt értjük, hogy a Job portálokon megjelent pozíciókra jelentkezünk. Ha van olyan pozíció, amiről úgy gondolják, hogy nekik megfelelő, akkor arra elküldik a jelentkezésüket.

Ha nincs, akkor várakozás van.

D.Z.:

Ahelyett, hogy elébe mennének kicsit.

Illés Diána:

A proaktív álláskeresési stratégia pedig onnantól indul, hogy karriercél meghatározása, önéletrajzunk megfelelően van-e elkészítve a karriercélunkhoz képest.

Majd megnézzük, hogy a piacon kik lehetnek a számunkra potenciális munkáltatók, ahol elérhető olyan pozíció, amit mi beszeretnénk tölteni.

Maga az álláskeresés is egyfajta projektfeladat, amit el kell, hogy lássunk.

Fontos, hogy hogyan viszonyulunk magához az álláskeresési folyamathoz, milyen energiával vagyunk benne, mennyire látjuk azt, hogy ez a cél, hogy megtaláljuk a számunkra tökéletes pozíciót, ez egy reális cél vagy mennyire vagyunk bizonytalanok önmagunkban.

Nagyon fontos az önismeret, mit gondolok magamról, mit hiszek magamról, mennyire leszek sikeres az álláskeresésben. Ez már az első pontban meghatározza azt, hogy mikor és mennyi idő alatt megtaláljuk-e a megfelelő pozíciót.

Megtaláljuk-e egyáltalán vagy sem?!

A proaktív álláskeresési stratégia amellett, hogy feltérképezem a számomra potenciális munkálatókat- itt van például a Linkedin- megnézem, hogy dolgoznak-e az adott cégnél ismerőseim. Felveszem az ismerőseimmel a kapcsolatot, hogy betudjanak ajánlani.

Megnézem azokat a fejvadász cégeket, akikhez nagyon szívesen elmennék bemutatkozó találkozót kérni és bemutatkozom.

De hogy hogy megyek el a bemutatkozó találkozóra? Nagyon fontos.

Tudnom kell a célomat, a fejvadászban az fog megmaradni, hogy igen itt volt XY, mit hagyott itt maga után, mennyire volt elképzelése, mit hagyott maga után, mi az ő célja, mi az a munkakör, amivel én őt biztosan megkereshetem.

Ha bizonytalanok vagyunk nem segít.

Milyen a jó Linkedin profil?

D.Z.:

Nehéz úgy ajánlani bármit, visszatérünk folyamatosan az első ponthoz.

Ha megnézünk két technikai dolgot, a Linkedint említetted, eredetileg, ha jól tudom az álláskeresésre jött létre, aztán kiszélesedett, már-már üzleti Facebookként működik az egész. Az ottani regisztráció érdemes, mit érdemes kiemelni rajta, teljesen önéletrajz jellegű legyen, hosszabb-rövidebb, erre van-e gyakorlat? Mert ha jól tudom ti is ott kerestek jelölteket?

Láthatóvá válni minden pozícióban érdemes?

Illés Diána:

Abszolút, láthatóvá kell tenni magunkat Linkedinen. Természetesen itt is nagyon fontos a fotó, fontos megosztani magunkról azt, hogy kik vagyunk mi, miről lehet megismerni, mik a legfőbb erősségeink, mik azok a projektek, amikben részt vettünk.

Fönt a summary részen foglaljuk össze, hogy kik vagyunk szakmailag, hogyan definiáljuk magunkat szakmailag. Mivel kapcsolatban lehet hozzánk kapcsolódni?

Ha valaki ránéz egy Linkedin oldalra, fontos, hogy kapja az inspirációt arra vonatkozólag, hogy igen én vele kapcsolódni szeretnék azért, mert a szakmai célkitűzésünk közös.

Fontos definiálni, hogy kik vagyunk mi szakmailag és mivel kapcsolatban lehet hozzánk kapcsolódni.

Nem gondolom azt, hogy önéletrajzszerűen kell megírni a Linkedin oldalunkat, nem kell annyira részletesen kifejteni az egyes pozíciókban a feladatainkat, viszont kell, hogy legyen egy rendes kép, hogy aki ránéz az adatlapunkra az lássa, hogy szakmailag mi a mi erősségünk, mi az, amivel mi hozzáadott értéket tudunk teremteni másvalakinek, aki ugyanabból a szakmai körből jön. Mivel kapcsolatban, milyen pozícióban tudna engem egy fejvadász megkeresni.

D.Z.:

Nagyon érdekes. A fotót, meg az utolsó technikai részről. A fotót többször is említetted, hogy mennyire fontos, de bizonyos nyugati országokban az a divat, hogy ne legyen fotó, előítéletektől mentes legyen. Ez így, hogy alakult, nálunk teljesen ez a bevett és normális, vagy ha valaki küld egy fotót, ugyanúgy van-e esélye?

Illés Diána:

Aki fotó nélküli önéletrajzot küld ugyanolyan eséllyel pályázik az adott pozícióra, viszont, ha valaki már fotóval küldi az önéletrajzát, akkor igenis érdemes arra szánni időt, hogy ez a fotó valójában azt a képet mutatja-e rólam, aki én vagyok.

D.Z.:

És nem viheti félre az előítéleteket, vagy az előzetes megítélést, amikor ránéz a fejvadász az önéletrajzra?

Mi a sikeres állásinterjú titka?

Illés Diána:

Úgyis az első találkozó dönt. Ami még fontos a személyes interjúkkal kapcsolatban az az, hogy nem feltétlen az a sikeres interjú titka, hogy szakmailag hozzuk azt, ami elvárás, sokkal inkább, hogy mennyire láttatjuk magunkat, mennyire vagyunk önmagunk, milyen energiával vagyunk jelen az interjún, mennyire hisszük el, hogy azt a pozíciót, azt a munkakört be tudjuk tölteni.

Hiszen mi jön át, akár a fejvadásznak, akár a munkáltatónak, és mi a fontos neki, az, hogy érezze, igen én erre az emberre rá akarom, rá szeretném bízni az adott felelősségi, az adott munkakört.

A szakmai feladatok megtanulhatók, fejleszthetők, viszont az, hogy mit hiszünk magunkról, mennyire hiszünk saját magunkban. Ill.mennyire akarjuk azt a pozíciót, mennyire akarunk elköteleződni az adott cég irányába.

Nagyon fontos, hogy úgy menjünk egy interjúra, hogy teljesen informálódunk az adott cégről. Az elköteleződési folyamat nagyon fontos, hogy kialakuljon. Ha valaki úgy megy el egy interjúra, -beszélhetünk közép, – és felsővezetői szintről- hogy nem nézett utána a cégnek, nem készült fel, nem indult el az elköteleződési folyamat valójában, hogy igen, én ezt szeretném, azért, mert…

Akkor kevésbé van meg az esélye, hogy sikeres lesz a kiválasztási folyamat.

Kapcsolatépítés és személyes márka építés álláskeresőként

D.Z.:

Még egy témát írtam fel. A kapcsolatépítés és személyes márka építés témakörét. Álláskeresőként hogy érdemes ezt tudatosan csinálni, mit tud tenni az ember, hogy azt a képet mutassa magáról, illetve hogy tud kapcsolatépítő eseményekre elmenni, részt venni, mire érdemes figyelni?

Illés Diána:

Álláskeresőként válik ez igazán fontossá az emberek számára. Hogy na igen, eddig elhanyagoltam ezt a részt, eddig nem kapcsolódtam, nincs meg a megfelelő kapcsolati tőkém. Most egy kicsit kapkodnom kell, hogy alakítsam ki magam köré azt a közösséget, akik által a megfelelő állást meg tudom találni.

Nagyon fontos, hogy nem mindenkinek kell eljárni rendezvényekre, networking rendezvényekre. Az menjen el, aki érzi magában azt, hogy őszintén érdeklődik a másik iránt. szívből akar kapcsolódni. Aki nem érzi magát komfortosnak az olyan helyzetekben, hogy valakit megszólítson, odalépjen máshoz, annak nem kell elmennie, mert befog feszülni.

Semmi olyat ne erőltessünk magunkra, ami nem jön zsigerileg.

Amit én tapasztalatok, főleg vezetők körében, hogy 15-20 évig dolgoznak egy adott helyen és nincs benne a rendszerükben, hogy eljárjanak, láttassák magukat, fórumokon, panelbeszélgetéseken vegyenek részt, beszippantja őket a mindennapi munka. Mert biztos az a munkakör, amit betöltenek. Viszont, ha valami okból kifolyólag megszűnik a pozíciójuk, akkor nagyon gyorsan kapkodás van.

Sokan megkeresnek ilyen jellegű kérésekkel, hogy Dia, hogyan láttassam magam? Nincs körülöttem semmi.

D.Z.:

Föl kellett volna időben építeni.

Illés Diána:

Mit felejtenek el nagyon sokan, akik hosszú évek óta vezetői pozícióba vannak? Van ugye a másik típus, akit hívnak különböző rendezvényekre, panelbeszélgetésekre.

Aztán valamilyen okból kifolyólag megszűnik a cég, bezárják az adott pozíciót, régiós központok jönnek létre.

Azok a vezetők, akik eddig a pontig azt hitték, hogy mindez nekik szólt, a sok meghívás, a sok érdeklődés nekik szólt, az ő személyüknek, nagyon nagyot tudnak csalódni.

Valójában nem nekik szólt, hanem a pozíciójuknak szólt minden megkeresés.

Arra biztatnék mindenkit, aki őszintén kapcsolódni akar, őszintén érdekli az adott rendezvény, a többi ember, iktassák be a mindennapjaikba, hogy menjenek kapcsolódjanak, érdeklődési körüknek megfelelő közösségeket építsenek.

Bármikor előfordulhat, hogy egyedül találják magukat. Hogy ez ne történjen meg, kapcsolódjanak, érezzék, hogy vannak körülöttük támogatók.

Mindannyiónk körül vannak támogatók, akiknek hasonlók a céljaink, mint a miénk.

D.Z.:

Nagyon szép zárszó, köszönöm, hogy megosztottad a hasznos gondolatokat, bízunk benne, hogy sok álláskeresőnek nyújt ez most segítséget, hogy hogyan is tisztázza a céljait. További sok sikert nektek! Folytatjuk további inspiráló történetekkel!

#HELLO HÉTFŐ

Minden hétfőn kapsz tőlem egy inspiráló levelet amiben elküldöm neked a legújabb epizódokat valamint, összegyűjtöm neked a célkitűzéssel, vállalkozásindítással és utazással kapcsolatos leghasznosabb tippeket.