MESTER TOMI

D.Z.:

Sziasztok, üdvözlök mindenkit, én Dallos Zoltán vagyok, és köszöntelek titeket a következő Üzlet és Utazás interjúban, ahol ismét élőben vagyunk.

Ami izgalmas ebben a mai beszélgetésben, hogy bár távolról, élőben vesszük fel mégis egy helyiségben vagyunk a mai vendégemmel, Mester Tomival. Tomit leginkább a Biznisz Boyz Podcastből, illetve a Data36 adatelemző blogról.

Máris kezdünk!

Szia Tomi, örülök, hogy itt vagy!

Mester Tomi:

Szia Zoli! Köszöntöm a kedves nézőket, hallgatókat!

D.Z.:

Köszönöm, hogy elfogadtad a meghívást! Milyen érzés a másik oldalon lenni, vendégként?

Mester Tomi:

Tudni azt, hogy itt vagy mellettem két szobára, az a világ legjobb érzése.

D.Z.:

Úgy értem, hogy a podcast-ben Ti készítetek interjút másokkal, illetve egymással. Ha jól tudom nem is voltál mostanában vendég interjúban. Úgyhogy kifejezetten örülök, hogy elfogadtad a felkérésem.

Mester Tomi:

Igen, én kerülni szoktam ezeket a szituációkat, azt ne kérdezd miért. Majd lehet, hogy a beszélgetésben kitérünk rá.

Tetszett a csatornád, meg láttam a korábbi beszélgetéseidet, ezért úgy gondoltam ehhez kifejezetten van kedvem.

D.Z.:

Külön megtiszteltetés. Mi a pontos definíciója a Data36-nak, kezdjük ezzel. Adatelemzés, blog, képzés? Hogy szoktad definiálni az oldalt, mivel foglalkozol, ha röviden egy mondatban kell megfogalmazni?

Mester Tomi:

Nem mondtad rosszul, mert ez egy adatelemző blognak indult, 2015-2016-ban kezdtem, már nem emlékszem pontosan. De akkor még csak annyi volt, hogy cikkeket írogattam angol nyelven, nemzetközi piacra.

Értelemszerűen, mivel indulóban volt nagyon kevesen olvasták. Majd egyre többen elkezdték olvasni a blogot magát.

Valahogy ebben az időben elindult az online kurzus lába is. Én előtte offline képzéseket már csináltam, nem volt az oktatás idegen a számomra, meg imádtam csinálni mindig is.

De, amikor a blog elkezdett népszerű lenni, akkor mentem el abba az irányba, hogy online kurzusokat is csinálok. Most már 2020-ban ott tart, hogy főleg ezekből az online kurzusokból élek.

A mai beszélgetésben ez a két láb lehet a legérdekesebb:

• a blog, az ingyenes tartalom
• az online kurzusok, a fizetős tartalom.

D.Z.:

Szuper, ki fogunk erre térni. Bátorítanánk mindenkit, hogy bátran kommenteljetek. A Facebook-os és Youtube-os kommenteket is be fogjuk tudni húzni a beszélgetésekbe, megválaszoljuk.

Tomi, kezdjük szerintem azzal, hogy work life balance. Ez az egyik, amit felírtam magamnak.

Mit is érdemes tudnunk rólad, elhíresültél a podcastben is arról, – hogy nem is tudom, hogy pontosan, hogy fogalmaztál- 4 óránál nem szeretsz többet dolgozni a munkanapokon.

Nem tudom mennyire helyes. 😊 Talán úgy pontosabb, hogy a munka és a magánélet egyensúlya az neked különösen fontos, amióta a gyermeked megszületett.

Mesélj kérlek erről a koncepcióról, hogy hogy tudod ezt tartani egyáltalán, és mi kell ahhoz, hogy tudd ennyire limitáltan tartani a munkaóráid számát, kijön-e ez tényleg átlagosan neked? És mi a titkod?

Mester Tomi:

Kijön, nagyjából. Kicsit azért húztam a számat, mert próbálom egyre kevesebbet mondani, mert az Adi meg Ati, a Biznisz Boyz Podcastben is egyre többször szívják ezzel a véremet.

Nagyon sok helyen a vállalkozói szemlélet az az, hogy -amit mondjuk a Gary Vee hirdet, hogy nyomjad, keményen, minél több energiát tegyél bele- aztán majd egyszer csak kifizetődik.

Amikor elolvastam Tim Ferrisnek a klasszikus -mindenki által kedvelt- 4 órás munkahét című könyvét, akkor ez a szemlélet maradt meg a legjobban.

Annyi különbséggel, hogy a Tim Ferris azt írja a könyvnek az elején, hogy azt írja, hogy induljunk ki abból, hogy a munka csak rossz lehet, és ezzel nem értek egyet.

Mert baromira élvezem a munkámat, szeretem csinálni. Viszont valóban az van, hogy -mióta megszületett a lányom, ez 1 év 2 hónapja volt- azóta van egy kísérletem saját magam irányába, hogy be tudom-e szorítani azt a munkát, amit korábban 8 óra alatt csináltam meg egy nap, csak 4 órában.

Ez azért többnyire sikerül. Nyilván, vannak olyan időszakok, amikor nekem is vannak hosszabb napok. Volt tavaly novemberben bőven 10-12 órás munkanapom is…

D.Z.:

Azt hittem azt mondod, még 5 órás is volt…😊

Mester Tomi:

Olyan azért kifejezetten rendszeresen van, beleszoktam csúszni 5 órába. De cserébe vannak időszakok, amikor kicsit kevesebb van, amikor inkább 3. Átlagban kijön a 4 óra. Azt látom, hogy abban az üzlettípusban, meg abban az életritmusban, amit én csinálok, ez fenntartható dolog.

Nyilván egy csomó mindenre nemet kell tudni mondani. Tehát ez egy nagy kihívás benne. Nem kihívás, hanem meg kell tanulni nemet mondani dolgokra.

Itt, akkor válaszként, amit felvetettem az elején, hogy miért mondok nemet nagyon sok, például interjúmeghívásra.

Azért, mert nekem az nem feltétlen a core tevékenységemhez kapcsolódik, hogy elmegyek interjúra. Akkor megyek el interjúra, hogy ha érzem, hogy ez inkább szórakozás nekem.

D.Z.:

Ezek után egyre csak értékelődik fel a mai beszélgetésünk, úgyhogy köszönöm.

Mester Tomi:

Meg kiderült, hogy ezzel nagyon jól tudod pozícionálni magadat, mármint, hogy az ember jól tudja magát pozícionálni magát, hogyha sok mindenre nemet mond.

D.Z.:

Abszolút. Meg az is egy nagyon érdekes kérdés, hogy mi a munka?! Te hogy definiálod, amikor megírsz egy blogcikket, azt Te munkának éled meg vagy elmész egy meet-up-ra előadást tartani, azt Te munkának éled meg?! Hogy definiálod a munkát?

Ez is egy érdekes kérdés, hogy az a 4 óra mivel telik. Ha tényleg azzal, amit valójában szeretsz csinálni, akkor azt nem fogod munkának megélni. És összemosódik a kettő, ezek a határok elvesznek jobban.

Mester Tomi:

Igen, ez egy nehéz kérdés, hogy mit nevezünk munkának, mit nem. Nincs is rá definícióm, ugyanazt érzem, amit te mondasz.

Hogyha nagyon szereted, amit csinálsz, azt nem érzed belül munkának.

D.Z.:

És neked, hogy épül fel az a napi 4-5 akárhány óra? Jellemzően miken dolgozol? Blogcikkek írásán, képzések fejlesztésén, képzések tartásán, podcasten? Hogy oszlik meg az időd akár a két terület között? Hogy kell elképzelni Mester Tominak egy hétköznapját, egy munkanapját?

Mester Tomi:

Én eléggé projektalapon dolgozom. Sokfajta technikát kipróbáltam, volt egy olyan technikám, amit Seth egy online kurzus guru is mond, hogy 2 lábon kell dolgoznod, hogyha online kurzussal foglalkozol, úgy hívja, hogy a lead engine meg product engine.

Ha úgy vesszük, a marketing az a cikkírás, a termékfejlesztés meg az online kurzusoknak a fejlesztése. Volt egy olyan időszakom, amikor azt csináltam, hogy mondjuk hétfőn a lead engine-nel foglalkoztam, kedden a product engine-nel, szerdán a lead engine-nel, csütörtökön a product engine-nel, pénteken meg az adminnal, mindennel, ami összejön egy hét alatt. Adott időszakokban az adóbevallás, emailezés, domain regisztráció, minden ilyen admin dolog.

Úgy van belőve, hogy az időmnek a 10%-a legyen a Biznisz Boyz Podcast. Az úgy szokott lenni, hogy kéthetente egy dedikált pénteki nap. 2 óra felvétel, de összeségében a 4 óra elszokott menni, amikor Biznisz Boyz Podcast van, de igazából egy hobbi projekt, mintsem igazi munka. De beleszámolom a munkába.

D.Z.:

Mesélj még kérlek egy kicsit, a kulisszák mögötti időszakról, ha ennyire sok szabadidőd van, hiszen 4-5 órákat dolgozol, akkor mit csinálsz a maradék idődben. Hogy telik a szabadidőd? Mikkel foglalkozol?

Mester Tomi:

Tudtam, hogy valaki egyszer el fog számoltatni. Mert, ezt képzeld, még soha senki sem kérdezte meg.

Próbáltam múltkor összeszedni valami kapcsán. Az az igazság, hogy így is elmegy az idő. Főleg az, akinek gyereke van… Ha hazamegyek, – sajnos, vagyis nem sajnos- nem azzal telik az idő, hogy leülök a TV elé és kikapcsolódok. Hanem mindig van valami, ami olyan idő, amire nincs kedvem feltétlenül időt tölteni vele, például takarítás, vagy elvinni az autót szerelőhöz.

De az is tény, hogy jut idő olyan dolgokra, amiket szeretnék. Szerintem például én az átlagosnál több időt tudok tölteni a lányommal, feleségemmel. Ezért nagyon hálás vagyok ennek az életritmusnak, amibe így belecsöppentem.

Mondanám, hogy sokat sportolok, de valahogy elmegy a nap. Ez a plusz 4 óra, amit megkap az ember az mindenféle dolgokra elmegy.

Ne úgy képzeljetek el engem, hogy 4 óra alatt letudom a munkát és minden szuper produktív, sportra is van idő, egészségesen táplálkozom, magamra főzök, a kertet megcsinálom…

D.Z.:

És a Superman pólót felvetted utána…😊

Mester Tomi:

Igen, a munkát sikerül beleszorítani 4 órába, a többi meg inkább magánéleti jellegű dolgok.

D.Z.:

Ami még nagyon érdekel- mondhatom nálunk, aki a hobbijából él és szereti a munkáját és szereti azt, amit csinál hétköznap is- mennyire nehéz kikapcsolni, Te mennyire tudod elengedni a munkát? Abban a másik 20 órában Te teljesen ki tudsz kapcsolni és nem gondolkodsz a businessen vagy pörög az agyad, hogy holnap majd miket valósítasz meg?

Mester Tomi:

Ez is nagyon jó kérdés. Vannak időszakok, amikor ez nem sikerül egyáltalán. Jellemzően, amikor egy kurzusom indul vagy amikor nem feltétlenül időben, de fejben nagyobb a terheltség. Egy magasabb intenzitású időszak, de nem munkaórában, hanem inkább nagyobb a rizikója, ha nem vagyok ott fejben.

Ott jellemző azért, hogy észreveszem magamon, hogy sokat elkalandozok még akkor is, hogy ha valami mást csinálok. Mivel ez a hobbim is szoktam üzleti meg adatelemző podcasteket hallgatni, mondjuk futás közben, vagy míg lenyírom a füvet, hasonlók.

Nem 100%-osan kapcsolok ki, de szerencsére arra is van idő, hogy szoktunk olyanokat csinálni – hogy relatív több időre – januárban voltunk Malagán egy hónapot. Ott teljesen ki tudtam kapcsolni. Előtte volt egy melósabb időszak, és akkor azzal átlagolódott ki a 4 óra, hogy januárban egyáltalán nem dolgoztam.

Volt 5-6-7 nap, amíg az ember teljesen elengedi, utána teljesen eltűnik az ember fejéből a munka. Ez nagyon jó feltöltődés. Úgy jöttem vissza, hogy tettre készen, kreatívan.

D.Z.:

Duplán jó is a téma. Egyrészt Malaga, az nekem egy nagyon nagy szerelem.

Mester Tomi:

Tudom, igen😊

D.Z.:

Illetve -nem beszéltünk össze a beszélgetés ívével kapcsolatban, de a második kis bullet point, amit felírtam, hogy üzlet és utazás.

Az interjú sorozatnak, meg a magazinnak, a rendezvényemnek ez a kettős a neve.

Meghallgattam az intródat a Youtube-on és van egy olyan kis mondat a végén, hogy két dolog, amit szeretsz:

• working with data
• travel

Ezt meg is tudtad valósítani az elmúlt években, volt egy kis térkép, három kis rajzszög bevolt szúrva: Barcelona, Stockholm és Budapest.

Mesélsz ezekről, hogy melyik mit jelentett és ez a kettős szerelem neked, hogy találkozott a múltadban?

Mester Tomi:

Azt nem tudom, hogy mikortól indult, mert egészen 18-20 éves koromtól már nagyon szerettem utazgatni meg új kultúrákat megismerni.

Nyilván, akkoriban stoppolgatós dolog volt, aztán, amikor a feleségemmel megismerkedtünk, kb. 3 hónap után volt egy közös döntésünk. Kitaláltuk, hogy elköltözünk Svédországba. Stockholmba úgy kerültünk, hogy ezt kitaláltuk, kiköltöztünk és ott töltöttünk egy évet.

Körülbelül ekkor indult…

D.Z.:

Miért pont oda? Miért pont Stockholm?

Mester Tomi:

Mondhatnám, hogy racionális megfontolás volt mögötte, hogy ott beszélnek angolul az emberek, viszonylag jól lehet keresni és könnyű elhelyezkedni adatelemzőként, mert ezek igazak.

De istenigazából az volt, hogy amikor összejöttünk, akkor én mondtam a feleségemnek kb. 2 hónap után, hogy utazzunk el valahova egy hosszú hétvégére. Kikerestem, hogy hova a legolcsóbb a repjegy, és Malmőbe volt, így odautaztunk.

Ő is amúgy pont Svédországba akart menni, mert még nem volt. Kiültünk borozni egy romantikus helyre, ez áprilisban volt. Sütött a nap, nagyon jó idő volt, jó volt a hangulat, kellemes, hűvös, „svédes” hűvös szél fújt. Körbenéztünk, egymásra néztünk és kérdeztük, ne költözzünk ide, olyan jó hangulata van ennek.

Malmőben viszonylag kevesebb munka van, nehezebb elhelyezkedni. Akkor még full time alkalmazottként mentem ki Stockholmba, ezért esett pont Stockholmra a választásunk.

Szeptemberben mentünk ki, aztán jött október-november-decemberben a jó kis 16 órás sötétség Svédországban. Úgyhogy az a napfényes, malmöi terasz csak becsapás volt.

D.Z.:

Az volt a marketing…😊

Mester Tomi:

Igen, de jó hely egyébként Svédország, jól éreztük magunkat…

D.Z.:

Ez volt egy év, ugye?

Mester Tomi:

Igen.

D.Z.:

És Barcelona, mit érdemes arról tudni?

Mester Tomi:

Barcelonával az a helyzet, hogy amikor fölvettem azt az intrót – egyébként pont tegnap vettem fel egy új intro videót- ez egy 2017-es videó volt, akkor voltunk váltásban. És azt mondtuk, hogy jó ez a Stockholm, jó volt, hideg volt, sötét volt. Irány egy napfényes város, és körbenéztünk.

Spanyolországban biztosak voltunk, de Barcelona volt az a hely- ami hasonlóan Stockholmhoz- mondjuk Spanyolországon belül munkaszempontból is jó.

A feleségemről tudni kell, hogy ő nagyon szeret sziklát mászni. Ezért neki is tetszett Barcelona, mert ott van a 2.legnagyobb mászóterem Európában, Stockholmban van amúgy az 1. legnagyobb. Úgyhogy minden stimmelt.

Akkor vettem fel a bemutatkozó videót, Stockholm-Barcelona- Budapest. Csakhogy a csavar az volt a történetben, hogy utána hazaköltöztünk Budapestre 1-2 hónapra.

És annyira megtetszett itt, hogy itt maradtunk. Végül úgy alakult, hogy családot is alapítottunk, így idén januárban, pótlólag, elmentünk Malagára. De csak egy hónapra, mert a babával nem akartunk hosszabb időre menni.

D.Z.:

Szuper. De akkor alapvetően neked is ez a kettősség ott találkozik, hogy már régóta törekedtél arra, hogy helyfüggetlen munkákat vállaljál, vagy hogy azt a munkát bárhonnan tudd csinálni. Vagy neked mi volt a szempont, amikor a tevékenységed mellett letetted a voksod?

Mester Tomi:

Nekem a data science, meg amivel foglalkozok alapból ez egy nagy szerelem volt az első pillanattól. Még anno a Prezinél kezdtem el dolgozni ebben a poziban, ez 2012-ben, 8 éve volt.

Akkor nem gondolkoztam ilyeneken, hogy helyfüggetlen legyen, azon sem igazából, hogy mennyi pénzt keres egy data scientist, szerencsére kiderült, hogy relatív jól keresnek. Nekem egyszerűen csak tetszett, amiről ez szól, az adatelemzés, a felhasználói viselkedés megértése, az, hogy az egészhez kódolni kell, így van az egésznek egy kis rejtvény jellege is.

Oktatni is szerettem, de ezt a két vonalat nem párosítottam egészen sokáig. Kb. 3 évre rá kezdtem el offline workshopokat tartani, tantermi képzéseket.

Akkor lett online -teljesen véletlen lett online az anyag- amikor Svédországban éltem, már mielőtt eljöttünk egész populáris kezdett lenni a blog. Még nem volt olyan sok – havi 10-20 ezer- olvasó volt. Egyszer csak egy nagy könyvkiadó – O’reilly- data science területen nagyon jó anyagokat adnak ki, és van online kurzus lábuk. Azt mondták látják miről írok, tetszik nekik. Mi lenne, ha egy bevezető, -ami egyébként nekem a fókusz témám, az alapszintű data science anyagok- ha egy 1 órás bevezető kurzust csinálnék náluk.

Mondtam OK, tök érdekes, nézzük meg. Küldtek felszerelést, kiokítottak, hogy hogy kell online kurzusozni, és akkor fordult át ez a dolog bennem, hogy hoppá, sokkal jobb, mint a tantermi képzés, főleg, ha nemzetközi, ha angol nyelven van.

Baromi nehéz az, mert csináltam ezt is egy időben, hogy elrepülni Berlinbe, ott tartani egy workshopot, elrepülni Stockholmba, ott tartani egy workshopot.

Csináltam azt, izgalmas az is, meg érdekes, de sokkal nehezebb megszervezni meg egy csomó olyan lába van, amit nehezebb megcsinálni, mondjuk, mint egy online kurzusnál.

Emiatt most majdnem 100%-ban online kurzus vonalon vagyok. És igen, ez egy kellemes adalék, hogy helyfüggetlen. Ha úgy alakult, hogy küldött valaki egy emailt Malagában, akkor ki tudtam nyitni a gépet, és tudtam neki válaszolni.

D.Z.:

Nagy duzzogva…

Mester Tomi:

Nagy duzzogva, meg kicsit péntekenként. 😊

D.Z.:

Nagyon sok kérdésem van ehhez a témához. Maga a Data36 adatelemzés. Egyik oldalról tegyük kérlek tisztába.

Volt egy kb.20-30 résszel ezelőtti podcast részetek, amiben nagyjából 20 percben összefoglaltad az adatelemzés alapjait. Van ennek egy rövid verziója, egy ilyen pár perces betekintő, hogy a kedves nézők, akik nem ismernek vagy nem tudják, hogy ez miről is szól, röviden össze tudod foglalni, hogy kinek és miről szól az adatelemzés tudománya?

Majd belinkelem azt a részt, és megtudjátok hallgatni azt a részt, akit bővebben érdekel.

Mester Tomi:

Talán Churchill mondta, javítsatok ki, ha tévedek, volt ez a mondása, hogy felkérték egy beszédre és kérdezte, hogy mennyi időm van, ha két órám akkor elkezdek rögtön beszélni, ha csak félórám, akkor holnapra vállalom, ha csak két percem, akkor adjatok egy hetet. Kb. így érzem én is magamat.

Tömören megfogalmazni valamit nagyon nehéz. Talán a data science-nek, ha tömören, röviden meg akarom fogalmazni a lényegét, akkor azt mondanám, minden, amit csinálok kifejezetten online. Én online data science-re vagyok specializálódva.

Annak van egyfajta lenyomata, ezt lehet gyűjteni. Legegyszerűbb példa, ha valaki felmegy egy honlapra, kattintasz valahova, azt a honlapnak a tulajdonosa tudja gyűjteni. Nyilván jogi követelményeket betartva, anonimizálva, de tudja gyűjteni. Tud minden kattintást gyűjteni és minden felhasználóról.

És ha ezeket az adatokat nemcsak begyűjti, hanem elkezdi elemezni, akkor elkezdenek ebből kirajzolódni különböző trendek.

Aminek az a lényege, hogy okosabb döntéseket tudj hozni, az okosabb döntések legtöbbször online businessek-nél abban végződnek, hogy több bevételed van. Röviden, tömören ennyi a lényege, de nyilván ennek nagyon sok mélysége van.

D.Z.:

Több példát hoztál, az egyik, csak, hogy mindenki megértse, hogy például egy élelmiszerláncnak a beszerzését elemezni sok-sok adat alapján, hogy mit kell beszerezni. Vagy a Youtube-nak a rendszerét hoztad példaként, hogy milyen javasolt videókat látunk, az mennyi minden adatot néz a Youtube, hogy nemcsak minket, hanem a hozzánk hasonló felhasználók miket néznek, ebből próbál javasolni.

És ott tartani minket a platformon, hogy ez mind-mind ez a tudományos.

Mester Tomi:

Így van, ezek mind data science projekteknek az eredményei. Amit mondtál, hogy ne csak online-t mondjunk.

Nem mondok márkanevet, de egy nagy bolt, rendel joghurtból, az neki óriási probléma, hogy a joghurt megromlik. Ugyanakkora probléma, hogyha a joghurt elfogy és nem tudnak vásárolni az emberek. Mindkét oldalon, vagy kiadás, vagy elszalasztott bevétel. Ahhoz, hogy tökéletesen mindig annyi joghurtot rendeljenek, ráadásul abból a márkából annyit, amennyi kell, azt az alapján tudják megcsinálni, hogy mit látnak a múltbéli adatokon.

Ez nem egy egytényezős dolog, nemcsak azon múlik, hogy tavaly márciusban mennyit adtunk el ebből a termékből, hanem ebben minél mélyebbre megy az adatelemző.

Mondok néhány példát, nyilván ezeket elemezni kell, hogy lássuk tényleg igazak-e. Lehet, hogy például az időjárás befolyásolja, lehet, hogy egy adott politikai, nemzetközi dolog befolyásolja. Vannak ilyen fekete hattyúk is, mint most volt ez a koronavírus dolog, azt soha életben nem fogjuk megjósolni, hogy mennyi WC papír fogyott a koronavírus válság alatt.

De van az, hogy milyen kapcsolódó termékeket vesznek az emberek, épült-e új, konkurens bolt a közelben. Ezeket mind-mind belehet súlyozni, hogy mi hány százalékban járul hozzá a fogyasztás növeléséhez vagy csökkenéséhez.

Ha elég jó az adatelemző meg az elemzés, akkor elég precízen mindig annyi joghurt lesz a polcon- plusz, mínusz százalék- amennyire szükség van.

D.Z.:

Ebben a szakmában a megérzés az 0%, vagy van azért valamekkora súlya?

Mester Tomi:

Szerintem nagyon fontos. Van ez a mondás, hogy data based opinion, szerintem ez hülyeség. Mindig szükség van az emberi tényezőre, meg az intuícióra. Sokszor az van, hogy valaki, aki 20 éve a pályán van az adott iparágban, majdnem olyan pontosan tud jósolni, mint egy közepes behangolt algoritmus.

Nyilván itt az az erős, hogyha a kettő együtt tud dolgozni. Az adat meg az intuíció együtt tudnak dolgozni. Abból nagyon jó eredmények szoktak kisülni általában.

D.Z.:

Nagyon érdekes, kicsit megnéztem -ha már adatok- meg nem tudom mennyire pontosak ezek a kívülről látható adatok. A weboldalad nézettsége az most 130-140 ezer egyedi megtekintésnél jár, ami azért elég jelentős.

A három legtöbb forgalmat generáló ország USA, India, Brazília ebben a sorrendben.

Mester Tomi:

Similarweb?

D.Z.:

Ez mennyire pontos és ha pontos mi ennek az oka szerinted, hogy ezekből az országokból nézegetik az oldaladat szerinted?

Mester Tomi:

Nagyjából pontos, annyit kell tudni, hogy ezek nem a legfrissebb adatok. Az április adat kb. 110 ezer látogatás volt, viszont májusban volt egy nagy core Google update, ami a SEO-ban, a keresőmotorokban lévő helyezésemet visszavette, még abban nyomozok, de ott visszaesett a forgalmam egy 30%- al.

Most 80ezer körül zárt a május. De nagyságrendileg ekkora a forgalom, 80 ezer egyedi látogató.

Az országok úgy néznek ki, hogy USA, India, Brazília az nem annyira szerintem, az csak a Silmilarweb egy kisebb tévedése.

Inkább 3. helyen Anglia van, angol anyanyelvű országok vannak.

D.Z.:

Azért, mert a legtöbb fejlesztőt Indiában nevelik ki, tanulják ezt és azzal próbálkoznak elhelyezkedni nyugati országokban vagy mi az oka, hogy ennyire erős a kelet?

Mester Tomi:

Azt kell tudni, hogy én alapból az amerikai piacra lövök, nekem az az álompiac. Ott keresnek jól az emberek, ott van olyan szintű oktatás, amelyből tovább tudnak lépni a data science irányba.

Indiában, baromi sok ember él. Elindult az, hogy nagyon sok mindent kiszerveznek oda, akár fejlesztésben is. Ugyanúgy megjelent a data science láb is, sokan data scientist-ek akarnak lenni.

Az én szempontomból India azért nehéz ország kicsit, mert -legalábbis azok, akik nekem szoktak írni emailt, vagy a kurzusomba regisztrálnak- a vásárlók arányában nagyon alacsonyak az indiaiak a weblaplátogatás arányában.

Ez valószínűleg azért van, mert Amerikára vannak árazva. Akik írnak Indiából, sokszor azt írják, hogy sajnos nekik ez túl drága, van-e valamilyen kedvezmény.

Illetve, amit látok, hogy nagyon rosszul beszélnek angolul. Tisztelet a kivételnek, vannak, akik nagyon jól beszélnek angolul, meg se tudnád mondani, ha nem írná oda a levél végére, hogy Indiából van.

De velük nehezebb dolgozni, kurzusokban nem is nagyon szoktak ők befizetni. De igen, van egy masszív 20% körül az indiai olvasók száma a blogon.

D.Z.:

Tök jó. Még egy, ami nagyon sokakat érdekel. Külföldi piacon, magyarként, nemcsak elindulni, hanem helytállni.

Szerinted, mi a titka, annak, hogy aki Budapesten él, itt tölti a mindennapjait, mi kell ahhoz, hogy valaki szerinte sikeres legyen külföldön, akár online szolgáltatással?

Hogy tudunk versenyezni az anyanyelvi angolokkal, amerikaiakkal árban, szolgáltatásban, a magyar találékonyság? Szerinted mi az, amiben igazán ki tudunk tűnni és miért érdemes neki menni egy végtelen piacnak?

Mester Tomi:

Általánost nem tudok mondani, a saját példámat látom, meg 1-2 ismerősét. Ami először megragadott a kérdésedben, hogy hogyan tudunk mi magyarok anyanyelvi angolokkal versenyezni.

Vannak olyan témák, ahol nem számít, hogy anyanyelvi angol vagy-e, hanem sokkal fontosabb az az átadott tudás, amit átadsz.

Amikor én belevágtam az egész business-be, az volt a legnagyobb félelmem, hogy lesznek nyelvtani hibáim, rossz lesz a kiejtésem, nem jut majd eszembe 1-1 szó, egy élő webináriumon. Ez így is volt, nem beszélek anyanyelvi szinten. De valahogy sosem jött fel. Az egész elmúlt 4 évben talán 2-3 olyan komment volt, ami arra utalt, hogy valaki egy cikk alá beírta, hogy tök jó a cikk, kicsit zavaróak a nyelvtani hibák benne.

Jellemzően inkább a másik oldalról volt, úgy kezdtem, hogy mondtam, nem vagyok anyanyelvi angol és mondták, hogy igazából…

D.Z.:

Nem is kellett volna mondani…

Mester Tomi:

Igen, és egy ideje nem is mondom. Nyilván fejlődött az angolom is, nekem annyi van, hogy mind a cikkemet mind a kurzusaimat egy amerikai anyanyelvű proof leaderrel átolvastatom, átnézetem.

Ilyen szempontból nyelvtani hibák nem maradnak benne. Nyilván a kiejtés az az évek során fejlődik, ha összehasonlítok egy 4 évvel ezelőtti videót egy mostanival, az is változik.

Összességében ennyi, hogy nem kell megijedni a legtöbb területen az angoltól. Nyilván beszélni kell valamilyen vállalható szintet, ne legyen az, hogy érthetetlenül rossz a kiejtésünk, de el kell indulni, nyilván fejlődik az ember, nem ez a kulcs.

Van pár terület, értelemszerűen angol oktatás, az egy angol anyanyelvűtől mindig hitelesebb lesz, mint egy magyartól- de ez sem biztos, mert egy angol nem látja, hogy milyen megtanulni az angolt- de business területen nehezebb versenyezni az angol anyanyelvűekkel, hiszen sok soft dolog van, amikor számít az, hogy amikor motivációt adsz valakinek, hova teszel, milyen szót pontosan.

De ilyen hard skillekben, mint a data science, ahol beírod a kódot, ami vagy működik, vagy sem, ott kevésbé probléma, hogyha rosszul ragozol egy igét. Nyilván tud zavaró lenni, főleg egy proof leader-rel együtt, szerintem az nem lehet probléma.

D.Z.:

Valószínűleg a saját gátjaink mindig magasabbak, mint a piacnak az elvárása.

Mester Tomi:

Nekem ez az első 1-2 évben óriási stressz volt, nekem a nagy áttörés az volt, amikor volt az első O’Reilly-s online kurzusom és nagyon féltem attól, hogy visszafogják dobni a kurzust, mert hogy rossz az angolom. De igazából nem. Ők adtak először proof leader-t, az volt, hogy be kellett írni a szöveget, átnézte a proof leader és kvázi felolvasni kellett, ez az ő elvárásuk volt.

Semmi megjegyzést nem tettek a kiejtésre, sőt igazából mondták, hogy tök jó anyag. Ez nekem nagyon nagy önbizalmat adott.

D.Z.:

Ez egy nagy tanulság, hogy hova ellehet jutni és még tovább. Hallottuk az utolsó előtti Biznisz Boyz podcast adásban, hogy milyen forgalmi céljaid vannak a bloggal, akár milliós forgalmat generálni havi szinten. Hogy idáig is ellehet jutni.

Hány éved van benne most idáig a blogban?

Mester Tomi:

Az angol blogban 4, volt előtte egy magyar blogom, de azt ne számoljuk bele, mert az külön projekt volt.

Igazából nem tudom. Most pont a Linkedint néztem, ott 4 éve van kiírva, hogy ezt csinálom, ezt a Data36-ot, úgyhogy számoljunk annyival.

D.Z.:

Ez tanulságos, hogy 4 év alatt idáig ellehet jutni, és még hova tovább.

És miért külföldi piac, amikor elkezdtél ezzel foglalkozni és elkezdted ezt az angol blogot, akkor volt benned dilemma, hogy ezt a szolgáltatást magyar cégeknek vagy magyar nyelvű cégek külföldi leányvállalatának, vagy csak belföldi ügyfeleknek kontra külföldi piac. Ezt a döntést, hogy hoztad meg?

Mester Tomi:

Én csináltam előtte ezt Magyarországon, az volt az adatlabor.hu, még mindig megvan az az oldal, de nem foglalkozom már vele.

Én azt gondoltam meg láttam, hogy abban a modellben, amit én csinálok, ott a magyar piac az túl szűk. Nem lenne kvázi elég ügyfelem, ahhoz, hogy fenntartsam magamat. Főleg, ha csak online kurzusra koncentrálok.

A másik, meg valahogy szerintem, amikor a Prezinél dolgoztam, volt bennem egy ilyen ambíció, hogy nem tudnám megfogalmazni, hogy mi a legmélyebb oka, de volt bennem egy ambíció, hogy nemzetközi business-t szeretnék építeni.

Úgy éreztem, hogy ezt megtudom csinálni, de ha nem tudom, akkor is meg kell próbálnom.

Eleinte mondogattam magamnak olyanokat is, hogy mennyire jó Magyarországnak, ha külföldről jön a bevétel, itt adózok, azzal a magyar gazdaságot segítem.

Emiatt is erre biztatok sok embert, hogy ha teheti menjen külföldi piacra, egyrészt mert magasabb…, Amerikában kb. háromszoros a cost of living, háromszorosak a fizetések, vagy Svédországban is például.

Sokkal jobb bevétel, összességében csak azzal, hogy valaki külföldre dolgozik, Magyarországot is gazdagítja, hozza be külföldről a tőkét meg a bevételt. Leadózott forintok formájában, vagy itthon költöd el a pénzt, amit külföldről kerestél.

Volt egy ilyen vonulata is, lehet, hogy ez csak ilyen önámítás volt, vagy nem tudom. De gazdaságilag logikusan hangzik ez a része is.

D.Z.:

Szuper. Az adatokkal való szerelem az már nagyon régi. A következőt idézem, csak hogy pontos legyek: „ha rendelkezésre állnak adatok és azok jól szűrhetőek, akkor könnyebben hozunk jó döntéseket és ha jó döntéseket hozunk akkor az élet nem csak úgy megtörténik velünk, hanem mi magunk írjuk a történetét”

Honnan idéztem?

Mester Tomi:

Igen, gondolkoztam egy darabig. Még a TedX, 2013.

D.Z.:

Mesélsz arról a kutatásról, mert az nagyon vicces volt, hogy hogy mutattad be az adatoknak -ezt is belinkeljük majd a leírásban- mi volt a lényege annak a demónak?

Mester Tomi:

Úgy nézett ki, kvázi egy valós életben megcsinált AB tesz volt, ami azt jelentette, hogy elmentem romkocsmákba és kiragasztgattam QR kódos matricákat férfi és női WC-be (női WC-be nem én mentem be 😊) 4 fajta felirat volt rajtuk, mindenhova mást ragasztottam.

Volt, amin nem volt semmi, volt, amin az volt, hogy pénz, volt amelyiken az volt, hogy szex, volt amint az volt, hogy buli.  És akkor azt néztem, hogy melyiket kattintották le a legtöbben.

Ha nagyon szigorú akarnék lenni, már 7 évvel visszatekintve. A mintavétel nem volt olyan nagy, hogy statisztikailag szignifikáns eredményeket vonhassunk le belőle. De a célját ezzel együtt elérte a projekt. Egyrészt föl akartam hívni a figyelmet, hogy milyen érdekes dolgokat találhatunk, ha elkezdünk, tesztelni, kutatni, adatokat gyűjteni. Az adatokban óriási érték rejlik.

Az jött ki, hogy mindkettő csoportnál a szex volt a legtöbbet leolvasott matrica.

D.Z.:

Milyen érzés erre 7 év távlatából visszagondolni és ha ma csinálnád meg akkor mennyire lenne szofisztikáltabb ez a mérés? A QR kódoknak a súlyan nőtt, csökkent, stagnált, hogy csinálnád ma ezt a felmérést?

Mester Tomi:

Már akkor is az jött ki, volt egy számítás magában a TED-es beszédben, hogy igazából nem nagyon éri meg QR kódozni, merthogy egy online hirdetéssel sokkal jobb eredményeket lehet elérni forintosítva, kattintásszámban, befektetett munkaórában.

Én azóta nem követtem a QR kódos matricáknak a karrierjét, de szerintem nem lettek erősebbek. Nyilván jópofa gerillamarketingnek érdekes, de igazi marketingerejük szerintem nincsen.

D.Z.:

Azt vicces lenne megnézni, hogy 7 évvel később olvasgatják-e le a mosdókban? Mennyi olyan van, amit még nem újítottak fel és ott van a matrica kint?

Mester Tomi:

Jó lenne megnézni, csak azóta megszűnt a domain, ahol gyűjtöttem ezeket az adatokat, de igazából vissza tudnám regisztrálni még. Lehet, hogy megnézem majd valamikor.

D.Z.:

Vicces lenne. Majd belinkeljük ezt a videót, nemcsak hasznos, de szórakoztató is volt. Abszolút érdekes a téma. Szuper.

Még egy területet írtam fel, amiről talán legtöbben ismernek most téged. A Biznisz Boyz Podcast, amit Virág Attilával és Sándorfy Adriánnal csináltok. Heti szinten, ugye hetente jön ki az adás?

Mester Tomi:

Kéthetente. Néha vannak extrák és akkor azokkal együtt…

D.Z.:

Gondolkoztam azon, hogy mi az, ami esetleg nem hangzott el vagy nem annyira gyakran. De én most abban a megvilágításban kérdezném meg, hogy amikor alapítottátok, kinek a fejéből pattant ki az ötlet? És hogy jött az, hogy pont ti hárman lesztek a Biznisz Boyz tagjai és műsorvezetői?

Mester Tomi:

Úgy indult, hogy talán vagy az Ati vagy az Adi mondta. Szerintem az Adi mondta, hogy csináljunk mastermind jelleggel, havonta egyszer összeülögetős beszélgetést, mert nehéz olyan embereket találni, akik ugyanúgy gondolkoznak, hasonló projekteken dolgoznak és lehet velük beszélgetni meg ötletelni biszniszeken.

Erre mondtam azt, hogy tök jó, de csináljunk akkor ebből egy podcastet, mert én akkoriban pont arra gondoltam, -amikor ezzel a Data36-tal full time-ban kezdtem el foglalkozni- ez pont akkor volt vagy azelőtt egy kicsivel, hogy a Biznisz Boyz Podcast indult.

Felmondtam a munkahelyemen és kitaláltam azt, hogy mindig dokumentálom magyar nyelven, hogy mi történik.

Pont ekkor jött az Adinak ez a felvetése és én kapva kaptam az alkalmon és mondtam, hogy tök jó, gyúrjuk össze a két ötletet és legyen ez egy podcast.

Ahol mastermind jelleggel beszélgetünk, csak föl is van véve. Így indult az egész sztori.

D.Z.:

Mi volt a szereposztás az elején, ki melyik részével foglalkozik és hogy változott ez azóta?

Mester Tomi:

Hogy értve, a háttérmunkát?

D.Z.:

Akár a háttér, akár a front. Ki hozza az ötleteket, ki dobálja be, ki szervezte a vendégeket? Hogy alakult az elmúlt 2 év, 50 rész? Hogy alakult a hétköznapjaitokban?

Mester Tomi:

Az elején teljesen hobbiprojekt volt. Úgy volt felosztva, hogy az egyik részt az Adi vágja, a másik részt én vágom. A témák is olyanok voltak, hogy amikor valakinek eszébe jutott valami, mondta és így mindig volt témánk, amiről szerettünk volna beszélgetni.

Most már azért szervezettebbek vagyunk olyan szempontból, hogy a legtöbb munka, ami kiszervezhető, az ki van szervezve. Értsd ide a vágást, az Instagramra posztolást, show notes-ok megírását, ilyesmiket. Ezeket főleg az Adi intézi.

Az Adit viccesen egymás között a mi Balinknak hívjuk, ugye a Sebestyén Balázsra utalva, ő nem szereti ezt, hogy ha erre célzunk.

Igazából ő tesz bele a legtöbb energiát, meg ő kvázi, a főnök.

Ati, inkább olyan típusú, hogy a felvételekre jön el, beül, dumálgat, ha van ötlet azt rögtön nyomja.

Én meg valahol a kettő között vagyok, az alapfelvetés, hogy a felvételre eljövök, de nekem szoktak lenni site projektjeim. Például a data science, vagy szoktam extrákat csinálni.

Néha bevállalom azt, hogy megírok egy cikket, landinget, ami nekem fontos vagy érdekes. Organikusan alakult így, és jól is működik.

Pont egy hete volt egy megbeszélésünk, ahol átdumáltuk, hogy mit, hogyan szeretnénk folytatni, jó-e így ez a struktúra.

Nem titok, hogy most már elkezdenek megjelenni szponzorációs ajánlatok. Már gondolkozni kell azon, hogy mit csinálunk azzal a pénzzel, amit onnan kapunk. Hogyan forgatjuk vissza az adásokba. Ilyesmiket átdumáltunk.

Nagyjából mindig, mindhárman ugyanarra gondolunk, szóval organikusan alakulnak ezek a szerepek.

D.Z.:

Mi a legnagyobb tanulság ebből a két évből neked, mit adott neked a podcast?

Mester Tomi:

Rengeteget, nehéz lenne kiemelni. A legalapabb az, hogy maga a mastermind jellege, az, hogy mi beszélgetünk önmagában -ha nem lenne felvéve- ez önmagában is adott volna.

Volt olyan online kurzusom, ami nem jól ment, nem voltak eladások és akkor kvázi adásban fejtette meg az Adi meg az Ati, hogy mi a probléma.

Ami jó volt benne, hogy mivel podcast volt, még a hallgatók is tudtak bele tenni ebbe a kalapba.

A Facebook csoportunkba jöttek tök jó ötletek, updateltem az oldalt és tényleg egész jól elindultak az eladások azon a kurzuson azóta. Szerintem ez mindenképpen egy érték. A másik meg maga ez a podcast formátum egy önkifejezési forma maga.

Eltudok mondani olyan dolgokat, amiket szeretnék és megtudjuk beszélni a srácokkal. Az meg csak külön bónusz, hogy nyilván ez adott egy olyan fajta minimális ismertséget, ami által könnyebben eltudok érni olyan embereket, akiket korábban nem tudtam volna.

D.Z.:

Tök jó. Ha már adatok, akkor, hogy látod a podcast világot, akár nemzetközi, akár a magyart, az adatok oldaláról megközelítve? Hol tartunk most ennek a fejlődésében? Akár a nemzetközi podcast piac, hogy áll?

Mester Tomi:

Szerintem a nemzetközi podcast piac már egy érett, nincs a tetején, de egy elég érett fázisban van. A magyarországi szerintem 2-3 évvel lehet mögötte.

Amerikában a podcastezés már a mainstream fázisban van, de még növekedésben.

Itthon szerintem most jön az a határ, amikor elkezd átlépni a mainstreambe a podcast. Nekem az a véleményem, hogy még nem tart ott.

Amikor mondjuk az anyukám azt mondja, hogy ő éppen egy podcastet hallgatott, és nemcsak azért, mert mondtam neki, hogy hallgassa meg a Biznisz Boyz podcast részét, hanem önmagától.

Akkor mondhatjuk azt, hogy mainstream. És majd Amerikában, amikor a nagymamám korabeli emberek azt mondják, hogy majd ők is podcastet hallgatnak, akkor jutunk oda, hogy a mainstream teteje. Mert ez egy elég technikai dolog, hogy okostelefon, megkeresni, akármi…

Az adaptációja, hogy hogy veszik át egyes csoportok, azért jellemzően ez így szokott lenni kutatások szerint, hogy minél idősebb az ember, a technikai kutatásokat annál kevésbé szereti átvenni.

Én így látom az adatok alapján, de megérzés szerint is azt mondanám, hogy egy bumm előtt áll a podcast piac, most fogunk belépni a mainstreambe. Kíváncsi leszek, hogy hogy alakul ez, nyilván 1-2 év múlva derül ki, hogy ez mennyire történt így.

D.Z.:

Szuper. A jó hír az, hogy ezt a beszélgetést is hallhatjátok az ismert podcast csatornákon is, illetve a videós formátumot Youtube-on, Facebookon.

Tomi, én nagyon szépen köszönöm, hogy itt voltál. Szerintem nagyon sok témát ki tudtunk vesézni. Köszönöm, így meg pláne, hogy ennyire kevés helyen mondasz igent, hogy ez itt megtörtént, és tudtunk beszélgetni.

Zárásképpen hol érnek el téged a kedves nézők, hallgatók? Illetve van-e olyan itt, akit érdekel mélyebben az adatok világa, ahol eltud mélyülni akár magyar tartalomban a Data36 mellett vagy azon belül?

Mester Tomi:

Először köszönöm én is, hogy itt lehettem, meg köszönöm a hallgatóknak meg nézőknek, akik idáig eljutottak a streamben, vagy a podcast adásban, akárhol, ahova ez kikerül utólag.

Mondok két forrást. Van egy zárt Facebook csoportunk a Biznisz Boyz-zal, oda, ha kikerült ez a stream is, és alá kommentelnek és van kérdés, amit ott tennének fel, akkor arra mindenképpen fogok válaszolni. Facebookon nem vagyok fönt, viszont a Biznisz Boyz accounttal be tudok lépni, így tudok válaszolni.

A Data36-on, ha valaki data science-es anyagokat akar, akkor ott talál.

Amit mondtál podcast részt…

D.Z.:

Belinkeljük 25-26.rész volt kb.

Mester Tomi:

Van egy ilyen című rész, hogy mi az a data science. Ha rákerestek magyarul, hogy mi az a data science, akkor valószínűleg első helyen jön ki, vagy a Biznisz Boyz-ra került cikk vagy ez az adás.

D.Z.:

25-26 közötti extra adás volt, 2019. július 18-án. Úgyhogy belinkeljük majd.

Mester Tomi:

Köszönöm, igen. Az szerintem egy tökéletes bevezető epizód, egy negyedórás szösszenet, ott mindenki meg tudja hallgatni, akinek fogalma sincs, hogy mi ez.

A végén, meg közben is vannak linkek, hogyha valaki ebbe-abba az irányba el akar indulni, akkor arra van lehetősége.

D.Z.:

Tomi, nagyon szépen köszönöm még egyszer, hogy itt voltál. És nagyon-nagyon köszönjük a HUBHUB-nak is a helyszínt, hiszen itt ülünk egymás mellett csak két szobára egymástól.

Köszi, hogy itt voltál, köszönjük nektek a figyelmet. Kérdezzetek bátran kommentben, utólag vissza fogjuk nézni ezeket. Köszönjük, sziasztok.

Mester Tomi:

Sziasztok.

A podcasting technológia lehetővé teszi digitális hang-, videó- és más állományok sorozatszerű közzétételét az interneten, úgy, hogy a felhasználók feliratkozhatnak az adott műsor epizódjait tartalmazó csatornákra. Az ilyen technológiával közzétett műsorok neve a podcast

Mester Tomi, Sándorfy Adrián és Virág Attila. A 3 fiatal vállalkozó mutatja be, hogy milyen kihívásokkal és megoldásokkal, technikákkal és trükkökkel manőverezik a sikeres vállalkozóvá válás útján.