PIRNER ALMA

D.Z.:

Sziasztok, a mai részben Pirner Alma lesz a vendégem. Nagyon sokat tanulhatunk utazásról, üzletről, vállalkozásról, vállalkozás indításról, hogy hogyan lehet egy sikeres, 400 fős céget összerakni gyakorlatilag 2 héten belül. Nagyon izgalmas beszélgetés lesz, nézzük is meg.

Sziasztok, üdvözlök mindenkit, Dallos Zoltán vagyok és folytatjuk ezt az interjú sorozatot, aminek a témája üzlet és utazás. Ebben a két témában beszélgetek sikeres emberekkel érdekes, inspiráló történetekről.  A mai vendégem Pirner Alma lesz. Szia, üdvözöllek.

Pirner Alma:

Sziasztok.

D.Z.:

Azt gondolom, hogy ez a két téma nagyon testhezálló, hiszen téged is, titeket is ez érdekel. Sikerült egy olyan életet megvalósítani, ahol helyfüggetlenül tudsz élni. Vállalkozás és üzlet, nálad is ez a két terület találkozik.

Aki esetleg nem ismerne, bár nagyon sokan ismernek itthon, mit érdemes tudni és mi a rövid történet, hogy jutottál el oda, ahol most tartasz az online vállalkozások világába, hiszen korábban offline, fizikai vállalkozásaid voltak és nagyon fiatalon, 21 évesen már vállalkoztál.

Pirner Alma:

Így van, 21 évesen alapítottam az első cégemet. A legtöbb ember még mindig úgy ismer engemet, hogy én vagyok a rúdtánc magyarországi meghonosítója, hiszen én hoztam be 16 évvel ezelőtt Magyarországra ezt, akkor még mozgásformának neveztük, most már inkább sportnak szoktuk nevezni még az előadóművészet mellett.

16 évet dolgoztam a saját vállalkozásaimban, több társ stúdiót is vezettem. Több versenyt rendeztem, világbajnokságokat, magyar bajnokságokat. Sikerült kinevelni egy jó generációt, akik világbajnokok is lettek Magyországon.

D.Z.:

Köztük Te magad is, azt azért tegyük hozzá, 2006-2007-ben Kanadában…

Pirner Alma:

Így van, egzotikus táncvilágbajnokságot nyertem. Ez abban más, hogy ez nem egy rúdtánc világbajnokság, ez fontos. Az egzotikus tánc kategóriájában minden benne van, én például ezt egy légtornász számmal nyertem. Akkor kezdtem el légtornászkodni előtte, és 1 évet készültem erre a versenyre, amikor megnyertem ezt a világbajnoki címet. Utána nagyon fölgyorsultak az események, hiszen azelőtt inkább csak Magyarországon és Európában voltak fellépéseim.

Viszont utána rengeteg megkeresést kaptam és elkezdtem turnézni az egész világban. Nyolcszor voltam Ausztráliában, bejártam egész Kanadát, mindenhol táncoltam, ahol táncolni lehetett.

Utána, mikor a kisfiam megszületett éreztem azt, hogy átkellene pozícionálni magam, hiszen ez rengeteg lemondással, munkával járt. Illetve éreztem azt, hogy nagyon sokan vannak az óráimon, nagyon sokan jönnek a workshopokra, viszont van egyfajta limit, plafon. Hiszen nem férnek be a terembe többen, mint 15-20 fő. És akkor kezdtem el az online világ felé egy kicsit kacsingatni. Viszont éreztem, hogy továbbra is nőkkel szeretnék foglalkozni, ill. volt egy nagyon masszív követőtáborom. Hiszen 16 évet eltöltöttem nők között. Megpróbáltam „online-osítani” az offline dolgokat és online tanfolyamok keretén belül tanítani a továbbiakban a nőket. Illetve ekkor kezdtem el konzultációkat tartani és ekkor lettem párkapcsolati tanácsadó, coach.

Elkezdtem a nőkkel egy picit lelkivilágot ápolva, mélyebben is foglalkozni.

Vállalkozói közösség

D.Z.:

Ami szerintem nagyon érdekes ebben a történetben, hogy előbb épült ki gyakorlatilag a követőtábor és arra építettél új vállalkozási ötleteket. Az nagyon érdekes, hogy közösségben gondolkodsz, közösséget építesz Te is, hogy nem csak egyirányú kommunikáció van, hanem abszolút interakció. És ez az, ami ma jól tud működni. A legújabb lába a vállalkozásnak is ez a klub, erről mesélj kicsit, hogy hogy indult és milyen sikere lett nagyon rövid időn belül.

Pirner Alma:

4 éve vezetem az online vállalkozásomat, itt online tréningeket lehet tőlem vásárolni, online videókat, konzultációkat, e-bookokat, minden, ami online. Nyilván itt is tartjuk a kapcsolatot, de ritkábban van lehetőség találkozásra. Most már 120 ezer tanítványom van online, akik magyar anyanyelvűek, Magyarországról és a környező országokból egyaránt.

2 évvel ezelőtt fogalmazódott meg bennem az, hogy szeretnék egy kemény magot építeni ebből, észrevettem azt, hogy különféle szintjei vannak a nőiességnek, nyilván a tanítványaimnak is. Van, aki csak jön, 1-1 tréninget letölt, ismerkedik a dologgal, de úgy annyira nem akar ebben elmélyülni.

Vannak, azok, akik érzik azt, hogy nagyon kell változtatni, valami dráma történik az életükben vagy probléma, és akkor igen, ebbe most bele kell állni és tenni kell érte.

És vannak azok, a piramis tetején lévő borzalmasan elkötelezett emberek, akik szívesen dolgoznának napi szinten velem napi szinten a saját nőiességükön, párkapcsolatukon. Erre találtam ki gyakorlatilag az Absolutely Woman klubot, ami arról szól, hogy egy teljesen más viszonyba kerülve én mentorálom a csapatot folyamatosan. Ez most kezdődött, most indult és több, mint 400 tagja lett így első csatlakozásra. Nem lehet bármikor jönni, egy évben csak kétszer nyitom meg a csatlakozást, amikor jöhetnek új tagok.

D.Z.:

Mi a terv velük- ugye mondtad, hogy szorosabb a kapcsolat velük- de pontosan mit fognak kapni a klubban, mit fognak tapasztalni? És itt meddig tart az energiád, van- e limit, vagy tud működni korlátlanul?

Pirner Alma:

Igazából 3 területe van a klubnak, ahol önfejlesztéssel foglalkozunk. Az egyik az életmód, egészség, sport témaköre, a másik a párkapcsolat témaköre, a harmadik nőiesség, önfejlesztés. Ebbe elég sok minden belefér, akár üzlet és bármi más.

Ebben a 3 kategóriában kapnak nagyon sok, 19 anyagot tőlem, amikor elindulunk, csatlakoznak. Utána havonta 4 új anyaggal frissül a tudástár ezekben a témákban.

Ezenkívül tartjuk egy zárt Facebook csoportban, ahol segítek nekik földolgozni ezeket az anyagokat, illetve havi egy alkalommal tartok egy csoportos coachingot, ahol kifejezetten az adott témakörre, arra a 4 anyagra, amit abban a hónapban vettünk helyezzük rá az egészet.

Lehet kérdezni, én is kérdezek tőlük, hiszen a coaching az nem egy tanácsadás, inkább egy kérdezéstechnika. A tanácsadáson, konzultáción adhatok tanácsot. Tisztában kell lenni, hogy melyik kategóriába tartozik.

Ezenkívül vannak különleges workshopok, amiken csak klubtagok vehetnek részt. Illetve vannak ún. kimenők, amikor a nők kimennek és találkoznak együtt. Ez háromhavonta van és elmegyünk moziba, színházba, koncertre, borkóstolóra, wellnesezni. Mindenféle izgalmas dolgot csinálunk együtt, hogy legyen meg az offline jelenlét is, engem is megismerjenek személyesen, meg a többi klubtagot is. Tábort is fogok majd szervezni, ezt nagyon-nagyon régóta kérik tőlem, és könyörögnek a lányok, de eddig nem éreztem magamban sem a késztetést, sem az idő nem volt meg rá.

Viszont, mikor valaki már van egy bizonyos szinten és tisztában van azzal, hogy mit jelent ez az egész, amit mi képviselünk, akkor sokkal könnyebb nekik olyan tartalmat gyártani, vagy olyan tábort, elvonulást összehozni, ahol 100%-osan föl tudnak töltődni. Még ez tartozik bele a terveimbe.

Személyes márkaépítés online

D.Z.:

Az biztos, hogy az online és offline jelenlétet érdemes vegyíteni, mert én is azt tapasztalom, hogy, ha egyszer találkoznak veled, akkor az online jelenlét még lojálisabb lesz még erősebbé válik. A személyes jelenlét nem fog kimenni a divatból. Sokkal gyorsabban épül a bizalom, ott vagy vele, egy kézfogás, egymás szemébe nézel. Nyilván sokkal-sokkal gyorsabban felépül az a kötődés két ember között. Utána online meg tud folytatódni.

Pirner Alma:

Így van, én nagyon szeretem az embereket, nagyon szeretek emberekkel találkozni, beszélgetni, engem nagyon értékes emberek vesznek körül és a lányok is ilyenek, akik a workshopjaimra járnak.

D.Z.:

Szegény férfiak teljesen ki vannak zárva? 😊

Pirner Alma:

Nincsenek, a férfiak tulajdonképpen élvezik ennek a gyümölcsét, hogy ők milyen jó csajok lesznek.

D.Z.:

De ők nem tudnak elmenni az előadásaidra.

Pirner Alma:

Az előadásaimra, hogyha olyan el tudnak, workshopokra nem, mert az egy kis zárt közösség, bár könyörögnek a pasik nagyon sokszor, hogy Alma, nekünk is találj ki valamit. Csajozzunk, vagy nem tudom, valamit találj ki…😊

De nyilván a nőkről szól, és azért nyílnak meg gyorsan nekem, mert érzik ezt a biztonságot, bizalmi közeget.

Nincsenek előítéletetek -azt szoktam mondani, olyan, mint Vegas, ami nálunk történik az ott is marad- és ez tényleg így van.

Nagyon sokan a tanítványaim, például azért járnak workshopokra, mert azt mondják ugyan már hallottam ezt, meg voltam ezen a workshopon, de imádom az energiáidat. Ezt szokták mondani. Annyira föltöltődöm tőled, hogy ha itt vagyunk két napot együtt, hogy nekem emiatt megéri eljönni.

Absolutely Woman Club csatlakozás

D.Z.:

Szuper. Mondtad, hogy a klubhoz kétszer lesz csatlakozás évente, hol lehet megtalálni amúgy, van-e bármilyen várólista, vagy a következőről hogy lehet értesülni, ami tavasszal lesz?

Pirner Alma:

Októberben és nőnapkor lesz csatlakozás. Hiszen „Absolutely woman”, mikor máskor, ha nem nőnapkor nyitnánk meg újra a kapukat.

Ha figyelik az Absolutely woman oldalt, akkor ott látni fogják, hogy mikor lehet csatlakozni. Kb. 10 nap fog rendelkezésre állni, ez is lényeges, hogy nem korlátlan ez a történet.

Akik az új csatlakozók, ugyanúgy, mint a régiek, kapnak egy szuper klub kártyát, amivel -van 20 partnerem, ami folyamatosan bővül- a partnereknél kedvezményeket tudnak igénybe venni. Ezek olyan partnerek, akikkel én is dolgozom folyamatosan. Hozzájuk járok egy szépségszalonba, fodrászatba, bármi egyéb. Ők is, ezzel a klubkártyával tudnak nagyon szuper kedvezményekhez jutni.

D.Z.:

Abszolút van létjogosultsága. Itthon még gyerekcipőben járnak ezek a havidíjas előfizetői klubok, kint Amerikában, a nyugati piacokon ez már jóval elterjedtebb.

Nyilván, mindkét félnek van előnye benne, mert neked van egy fix, stabil tagi kör, ő meg minden hónapban kap segítséget, támogatást. Nem az van, hogy kampányszerűen elmegy egy fesztiválra, konferenciára, kap egy nagy löketet és magára van hagyva.

Tudod fogni a kezét gyakorlatilag. Ilyen szempontból lehet mondani, hogy win-win mind a két félnek.

Pirner Alma:

Abszolút. Mindig azt szoktam mondani, hogy más valamit elolvasni vagy meghallgatni meg más valamit tudni. Más valamit tudni, meg más valamit csinálni. Itt jönnek a problémák. Rengeteg önsegítő meg üzleti könyvet elolvasunk, mindig jön az AHA érzés, mikor van egy fejezet, hogy úristen, micsoda zseniális ötlet, meg ezt én is így akarom csinálni.

Aztán becsukom a könyvet, másnap fölkelek és soha többet nem nyúlok hozzá, nem is használom azt a tudást.

Tulajdonképpen ez a klub arra inspirálja őket, én annyit mondtam, hogy 30 percet kérek az életükből naponta, amit azt gondolom, hogy 24 órából nem túl sok. Ha mindig dolgozunk azon és elkezdjük beépíteni azokat a dolgokat, amiket megtanultunk, akkor tényleg 1 év alatt hova lehet eljutni, határ a csillagos ég.

Nem beszélve arról, hogy 5 év alatt hova lehet eljutni, hogyha valaki elkezdi egy teljesen más gondolkodásmóddal élni az életét. Akár önfejlesztés szinten, akár pozitív gondolkodás vagy akár az emberekhez való hozzáállás, de természetesen üzleti szinten is.

Hiszen az a tudás, az a kvalitás, ami benned van, azt az üzleti életben is tudod használni.

D.Z.:

Abszolút. Ha már üzlet… Nézzük a vállalkozás témát, nagyon fiatalon kezdtél vállalkozásokat építeni.

Egyrészt, miért ezt az utat választottad? Miért nem mentél alkalmazottnak egy irodába dolgozni, ez is nagyon érdekel.

Illetve, ha ma elkezdenél valamit, valami teljesen újat, akkor azt, hogy csinálnád és mit javasolnál annak, aki hasonló cipőben jár, most kezdi az első, pici vállalkozói lépéseket tenni?

Tanácsok kezdő vállalkozóknak, vállalkozás indításhoz

Pirner Alma:

Nekem ez családi hozott minta meg szerintem a DNS-emben is benne van ez a vállalkozó szellem. Nekem az egész család vállalkozó volt, apukám is, kereskedők voltak a nagyszüleim, nagyon-nagyon bennük volt az, hogy úttörők voltak mindenben.

Mindig elöl álltak és úgy mentek, hogy senki nem volt előttük. Ezt én is nagyon érzem magamban, hogy bármibe kezdtem eddig, mindegy hogy ez a rúdtánc magyarországi meghonosítása volt vagy éppen ez a fajta online vállalkozás, amit csináltam, vagy a klub.

Nincs példa előttem, akit le lehetne utánozni jó szóval élve, vagy le lehetne tőle tanulni -maximum külföldiek- de az egy nagyon veszélyes dolog, azt át kell értékelni, magyarosítani kell, mert nem minden működik Magyarországon is vica versa ugyanígy. Ez az egyik dolog.

A másik dolog, hogy éreztem, hogy nem tudnék keretek közé beszorítva dolgozni. Anyagilag sem, és ezt a szót eleve, hogy dolgozni, ettől irtózom. Mert nagyon fontos, hogy megtaláld az életed értelmét, meg hogy mi az, amivel te vissza tudsz adni valamit a világnak. Abban viszont legyél a legjobb, teljesen mindegy, hogy micsoda.

Ebben nyilván van egy nagy kockázatvállalás is, mert nekem is sokat fájt a fejem vállalkozóként, amikor nem volt miből fizetést adni az embereimnek, nyilván voltak válsághelyzetek, amikor nagyon kellett agyalni, nagyon nagy stresszel járt. Volt egy kapcsolatom, ami erre rá is ment, az előző házasságom, mert együtt dolgoztunk és nagyon nagy stresszben éltünk.

Nyilván mindennek ára van, de még mindig jobb, hogy a saját magad ura vagy, mint hogy valaki más mondja meg, hogy mit tegyél.

Ehhez kell egy személyiség is, én ezt nem ajánlanám mindenkinek. De, akiben benne van az ambíció és nagyfokú kockázatvállalás, szerintem nagyon nagy dolgok tudnak történni.

D.Z.:

Abszolút egyetértünk. A múltkori beszélgetésünknél is azt éreztem, hogy minden szavunk összecseng. Nagyon hasonló értékek mentén gondolkozunk.

Mit javasolsz a kezdőknek, annak, aki most vág bele? A klubon belül a hölgyeknél, mit szoktál javasolni, ha jönnek egy ötlettel, hogy ezt meg kéne csinálni, akár egy fizikai, offline, kávézót, szépségszalont kellene nyitni vagy valami online businessbe fogni? Hogy szokott zajlani az eleje?

Pirner Alma:

Az első nagyon fontos, hogy legyünk tisztában az erősségeinkkel és gyengeségeinkkel, hogy mi az, amiben igazán jók vagyunk, itt van mindennek az alfája és omegája.

Nagyon sokan olyan pozíciókban, munkakörökben dolgoznak, amihez semmi közük nincsen. Bemennek, blokkolnak, becsukja a laptopot pénteken délután 4-kor és jaj de jó, mert vége a munkának és a hétfőt utálja.

Így nem lehet élni, ez nekem sem jó, annak sem, akinek dolgozok és a világnak sem.

D.Z.:

Pedig a többség sajnos így dolgozik…

Pirner Alma:

Az az első szerintem, hogy találd meg azt, amiben te a legjobb vagy és abban maxold ki magad, abban az egyben, tegyél meg mindent, menjél el minden tréningre, szívj magadba minden információt, hogy expert, specialista lehessél valamiben.

Ez nagyon fontos, mert sokan sok mindenbe belekapnak, ez is tetszik, az is tetszik és így forgácsolják el az energiájukat.

A másik, hogy mindenképpen csapatban érdemes gondolkodni, mert egy darabig az ember tudja egyedül csinálni, de aztán később rájön, hogy ennek saját maga a limitje. Nyilván ez egy nagyon nehéz kérdés.

A harmadik dolog pedig az, hogy ne féljenek. Főleg a nőknél látom azt, hogy egy nő olyan -és ebben különböznek a férfiak, és egyébként a férfiak sokkal jobbak- hogyha nem érzi, hogy valami tökéletesen megvan csinálva és most én tökéletesen felkészült vagyok, addig ő nem mer lépni.

És ezért van az, hogy őrizgetik a kis álmaikat, meg céljaikat, vágyaikat és na még egy kicsit dolgozom rajta…még nem tökéletes…

Soha nem lesz tökéletes, muszáj, hogy az ember kilépjen a fénybe, elkezdjen dolgozni, elkezdjen impulzusokat, visszajelzéseket begyűjteni. És majd menet közben megtanulod, fejlődni fogsz, és amikor azt hiszed, hogy elérted a 100%-ot, amit két éve gondoltam, hogy elérem…

D.Z.:

Ami nincs…

Pirner Alma:

Akkor utána van egy másik szint, egy másik ambíció. Van az a mondás, hogy a vállalkozónak a legnagyobb frusztrációja a saját ambíciója. És ha belegondolsz, hogy ez mennyire igaz. Néha azért vállaljuk túl magunkat, mert annyira lángol bennünk a tűz, hogy ezt is szeretném, azt is szeretném, van még egy fokozat még egy lépés.

Nem tudom azt mondani, hogy hátra dőlök, itt az előfizetői rendszer. De jó, akkor most nem csinálok semmit.

Már most tudom, hogy mit akarok csinálni félév múlva, vagy most éppen mire készülök. Nagyon lényeges, hogy lépjenek ki, kezdjenek el dolgozni. Nyilván először kicsiben, úgyhogy meg tartják a jelenlegi munkájukat, mellette és szép lassan, akár szabadidejükben, hétvégenként elkezdik kigyúrni a kis dolgaikat.

Nyugodtan ki lehet lőni az űrbe, és nézzük meg mi lesz a visszajelzés.

D.Z.:

Félünk a visszajelzésektől. Nagyon sokan vannak, hogy félünk a megítélésektől, mit gondolnak mások. Mert így van nevelve… Iskolarendszer, neveltetés, előző rendszerből hozott dolgok.

Aki nem ilyen családból származik, meg kell küzdenie az otthoni démonokkal, az otthoni ellenállással, a baráti….

Pirner Alma:

Ezt kell elengedni, ettől sem szabad félni!

D.Z.:

Ehhez kell egy mentor, vagy olyan közeg, aki tud segíteni.

Mentorok és coachok szerepe

Pirner Alma:

Aki hiszed benned és fontos, hogy te is higgy magadban. Nyilván nem lehet senkit föltolni egy létrán, ha nem akar fölmenni, mint mentor sem tudok mit kezdeni az olyan emberekkel.

Ha van melletted egy olyan coach, aki a legjobb értelemben vett edző, aki gyakorlatilag a te saját pompon lányod, és örül a te sikereidnek és támogat és hajt. Ez ne egy családtag legyen. A családtag, a barátok mindig elfogultak. Nagyon fontos, hogy ez egy független ember legyen.

Nem szabad attól félni, hogy elbukunk, mert elfogunk bukni, igen. Én is elbuktam százszor, de föl kell állni, tanulni belőle, és menni tovább. És mindig abban hinni, hogy csak egy picivel kell jobbnak lenni, mint tegnap voltam.

És begyűjteni azokat az embereket magunk köré, akik ugyanolyan mindset-el rendelkeznek, mint mi és azokat pedig el kell engedni -és talán ez a legfájdalmasabb része a fejlődésnek- akik lehúznak minket és nem támogatnak minket.

Ez lehet egy gyerekkori barát, amikor érzem, hogy nem merem neki elmondani a sikereimet – mert úristen, de ciki, hogy tízszer annyira vagyok sikeres, mint ő, vagy tízszer annyi pénzt csinálok mint ő, lényegtelen- Érzem azt, hogy jópofizunk egymással, de nem tudok őszinte lenni.

És ilyenkor kell fölállni és azt mondani, hogy azokkal veszem körül magamat, akik izgalmasak, hasonlóan ambíciózusak, motiválnak, támogatnak, szórakoztatnak és mindenki mást -csúnya szóval- ki kell gyomlálni magunk körül, mert ezt észre sem vesszük, hogy micsoda lehúzó energia.

D.Z.:

Igen, meg eleve a vállalkozói lét önmagában magányos, mert nincs főnökünk, aki megmondja, hogy mit kell csinálni. Sokszor a kollegáinkkal, munkatársainkkal nem biztos, hogy mindent meg tudunk beszélni vagy nem biztos, hogy mindent meg akarunk beszélni velük. Család-barátok nem értenek meg, itt jönnek azok a külső szereplők, coach-mentor-mastermind csoport, coworking iroda- ez is egy tök jó példa arra, hogy itt nyüzsgés van hétköznap mindig és csupa olyan ember, aki önzetlenül segít. A közösség nagyon meghatározó.

Pirner Alma:

Energetikailag is fontos, ha valaki online vállalkozó, azt látom, hogy nekem is volt olyan időszak, hogy két hétig nem jöttem ki a lakásból. Írnom kellett, dolgoztam az anyagaimon 0-24-ben és sehova nem mentem, totál elmagányosodik az ember.

Ilyenkor kell egy nagyon szigorú napirend, ekkor leülünk ebédelni, ekkor megyek edzeni vagy kimegyek futni vagy csak fölállok tízpercre és csinálok pár jógagyakorlatot.

Ne az legyen, hogy benne vagyunk a flow-ba és az a flow úgy elkap, hogy lement a nap közben…

D.Z.:

Pizsamában nyomtad az egész napot végig…:)

Pirner Alma:

Mert az tök jó, hogy ma nagyon produktív voltam, de ezért a túloldalon nagyon nagy árat fizetünk. Ezért lényeges, hogy ki kell mozdulni, lehet dolgozni közösségi irodákban, rengeteget utazni, ami számomra borzasztóan inspiráló.

Volt olyan, hogy azért utaztam el, mert tudtam, hogy sokkal jobb anyagot tudok kint írni, mint itthon és meg is született.

D.Z.:

Ismerős…

Pirner Alma:

Kell a környezetváltozás. Kulturálisan meg energetikailag is fontos.

D.Z.:

Üzletileg mik a további tervek? Mik vannak még a következő 3-5 éves listádon?

Pirner Alma:

Most a rövid távú terv, nagyon kíváncsi vagyok, mint ahogy mondtam, nincs előttem példa, hogy, hogyan tudom ezeket a klubtagokat és majd az újabbakat folyamatosan motiválni, nagyon kíváncsi vagyok mennyi lesz a fluktuáció, lemorzsolódás. Ki lesz az, akiből tényleg ki tudjuk hozni a maximumot és nagyon sok sikertörténettel leszünk gazdagabbak. És ki lesz az, aki úgy érzi, hogy sok neki, ő még erre nem kész.

Ez egy kész esettanulmány lesz, amit nagyon várok és kíváncsi vagyok rá.

D.Z.:

Az is tök érdekes, hogy a túl sok, meg túl kevés információ. Sokszor hallottam, főleg külföldi példán, hogy annyira sok infót kaptak, hogy már feldolgozhatatlanná vált. Ebben is megtalálni azt az egyensúlyt, hogy mi az a fogyasztható mennyiségű információ.

Pirner Alma:

Nagyon egyetértek. Nekem volt olyan, membership rendszer, ahonnan azért iratkoztam ki, mondtam le, mert annyi infót küldtek napi szinten, hogy nem tudtam földolgozni és elkezdtem frusztrált lenni, hogy le vagyok maradva és ehhez az kéne, hogy itt üljek a gép előtt folyamatosan, csak ezzel foglalkozzak. Azért mondtam le.

Jövő év végére szeretnék 1000 klubtagot, ez a cél. Még kétszer nyitjuk meg a jelentkezést, úgyhogy szerintem ez tartható. Jövő év tavaszán szeretném kiadni a második könyvemet, úgyhogy ez is egy izgalmas történet.

D.Z.:

Mesélj egy kicsit az elsőről, kérlek, az miről szól.

Pirner Alma:

Az első a rúdtánc történetét mutatta be, ami egy nagyon izgalmas felkérés volt, pont várandós voltam, amikor írtam ezt a könyvet. Egy kiadó keresett meg az ötlettel, ami azért esett nagyon jól, mert erről a témáról nem szerettem volna könyvet írni, de az egy nagyon jó érzés volt, hogy egy kiadó azt gondolja, hogy ennek van létjogosultsága.

Egy izgalmas dolog volt, hiszen a világon sem elérhető a mai napig kis szakirodalom, ami azért szórakoztató és tele van interjúkkal, nemzetközi sztárokat interjúztattam meg. Ez is egy nagyon jó dolog volt, de most egy teljes mértékben saját ötlet alapján fogom majd a könyvemet megírni.

D.Z.:

Mennyire publikus?

Pirner Alma:

Még nem publikus, de nyilvánvalóan a nőiességgel lesz kapcsolatos és nagyon gyakorlatias és hiánypótló lesz. Biztos, hogy nem egy könyv lesz ez, hiszen annyi minden van, amit át szeretnék adni és folyamatosan bővül ez a tudástár.

Szerintem a jövőben is fognak még a könyveimmel találkozni. Illetve, ami a hosszabb távú terv, jelenleg egy New York-i egyetemre járok, integrált táplálkozástudományt és life coachingot tanulok, úgyhogy ez most elég sok időmet elveszi. Jövő év végén fogok diplomázni, akkor már el tudok kezdeni nemzetközi kliensekkel is foglalkozni.

A hosszú távú terv az, hogy szeretnék nyitni a nemzetközi piac felé, előadásokat tartani külföldön.

Szeretnék dolgozni a világban élő nőkkel, mert ez ami bennem van, amit meg szeretnék osztani, nem maradhat az országhatáron belül.

D.Z.:

Tényleg ilyen, ha már egyszer elkezdi az ember és elkapja a gépszíj, már jön a következő és azon gondolkodik, hogy hova tovább és hogyan lehet ezt még bővíteni.

Pirner Alma:

Főleg akkor, ha úgy érzi az ember, hogy mást nem szeretne csinálni ebben az életben. Bennem van egy ilyen nagyon erős érzés, hogy én abszolút megtaláltam a miértemet, hogy miért születtem meg, meg mit kell átadni a világnak, meg mit kell kihozni a nőkből.

Nem tudom elképzelni, hogy valami mást csináljak, hogyha a jövőbe nézek, hogy 50-60 évesen mit szeretnék csinálni, akkor ugyanígy látom magam, ugyanígy nőkkel fogok foglalkozni, a korombéliekkel. Nyilván azzal a korosztállyal, akiknek ugyanígy megvannak a saját kis problémái, kihívásai.

Ahogy én is egyre érettebb vagyok, egyre nagyobb tapasztalattal rendelkezem. Nyilván az én közönségem is ugyanúgy velem érik. Ezért gondolom, hogy ez nem fog változni, ez a történet, maximum a lokáció, hogy hol élek éppen, ahonnan tanítom az emberek.

Inspiráció, motiváció minden napra

D.Z.:

Szuper. És te honnan veszed az inspirációdat? Amikor neked vannak rosszabb napjaid, vagy csak fel akarsz töltődni. Mik azok a források, ahonnan továbbképzed magad?

Pirner Alma:

Nekem abszolút a sport és a mozgás. Néha elmegyek futni és futás közben jönnek a legjobb gondolatok és a legjobb inspirációk. Hazamegyek és leírom azonnal az ötletfüzetembe, hogy ez milyen jó lehet később. Nagyon imádom a természetet, nekem a természet a minden. Nem telhet el úgy nap, hogy ne mennénk el biciklizni, sétálni, ne töltenénk időt a természetben.

A harmadik az utazás, ami nagyon inspiráló. Nagyon szeretek előre tervezni, ez egy jó érzés nekem, amikor hazajövök valahonnan és tudom, hogy nem baj, hogy hazajöttünk, mert mondjuk három hónap megint elmegyünk valahova egy hosszabb útra… a világ fölfedezése az ugyanúgy…

D.Z.:

Egy projekt…

Pirner Alma:

Abszolút egy projekt…. Nagyon szeretek olvasni. Minden olvasó vagyok. Minden témában szeretek olvasni. Nagyon sokat olvasok angol nyelven, magyar nyelven. Ugyanúgy a szórakoztató irodalom is érdekel, mint ahogy a marketing, üzleti szakkönyvek. Ez is egy nagyon jó inspiráció, amikor egyszerre általában 6-8 könyvet olvasok. Mindig bele-bele kezdek, utána máshoz van kedvem, mást olvasok.

D.Z.:

Külföldi minták? Tréningek, fesztiválok, konferenciák?

Pirner Alma:

Nagyon követem a külföldieket. Üzleti szinten is nagyon sok van, akit követek, motivációs…

D.Z.:

Tudsz olyat mondani példaként, aki rád nagy hatással volt?

Pirner Alma:

Gary Vee-t említhetném, hiszen nagyon nagy egyéniség, nagyon szeretem őt.

Brian Tracy-t is mondhatnám. Sokan vannak, akikből le lehet szűrni, ami Magyarországon használható.

Viszont nem kell fanatikusnak lenni, én azt látom, hogy itthon is vannak olyanok, akik elköteleződnek egyfajta marketingstílus mellett vagy cég mellett, és akkor csak az ő konferenciájukra járunk, csak az ő rendezvényeikre.

Szerintem akkor jó egy tudás, amikor nyitott vagy és a közönség is más éppen ezért a közönségben is más típusú emberekkel tudsz megismerkedni, nyilván mások az előadók is. Te úgy tudod leszűrni a saját szűrődön keresztül, hogy mi az, amit tudsz használni.

D.Z.:

Abszolút egyetértek ebben is. Meg a mentorálás, coaching, gyakorlatilag segít abban, hogy helyre billentsen, amikor nem érzed az energiát, a 100%-ot. Ez ritka gondolom azért nálad…😊

Pirner Alma:

Azért szokott, szoktak lenni olyan esetek, amikor az ember érzi, hogy lejjebb van az energiaszintje. Ilyenkor, amit én megtanultam a hosszú évek során, amikor már sikerült elengednem a maximalizmusomat, mert ezen én dolgoztam 3 évet. Azóta vagyok boldog ember egyébként.

D.Z.:

És hogyan, mi volt a titka?

Pirner Alma:

Önismeret és az volt az érzésem, hogy nem szeretem saját magamat. Sőt utálom saját magamat és a környezetem sem szeret engem. Hanem tisztelnek és félnek tőlem és ez nagyon rossz érzés.

Ha mondjuk bemész főnökként és mindenki vigyázban áll, hogy megjött a főnök, nehogy valami ne úgy álljon, nehogy valamit ne úgy csináljunk.

És csinálják, amit mondasz, tök jó, csak közbe meg gyomorideggel élnek, dolgoznak melletted, mindegy hogy ez egy párkapcsolat…És ilyen voltam… Ennek is oka volt. Az, hogy ahonnan én jöttem, az éjszakai világból át pozícionálni magad egy üzleti életbe, az borzasztóan nehéz. Ott te mindig hátránnyal fogsz indulni.

Mindig lesznek olyan emberek, akik azt mondják, hogy te semmit nem érsz, és mit képzelsz saját magadról. Mit akarsz te vállalkozni, meg hagyjuk már, nem vagy okos, nem vagy tanult. Én kaptam rendesen ezt az ívet. Valószínűleg ez egy álarc volt az előítéletek ellen, nagyon szigorú, nagyon precíz, tudatos, sztahanovista mindset. Hogy bizonyítsam az egész világnak, hogy mennyit érek.

Mikor az ember várandós lesz egy gyermekkel, akkor tudod nagyon jól, hogy lesz egy új főnököd, ahogy ő megszületik. És ezt nem teheted meg a gyermekeddel, hogy maximalista anyaként élsz, vagy maximalista embert nevelsz belőle, mert ez egy nagyon nagy átok.

Ettől szabadulni, elhinni azt, hogy a 80% is tökéletes. És elhinni azt, hogy állj ki és lépj ki és engedd meg magadnak, hogy hibázzál, mert ember vagy, nem gépek vagyunk. Lehet, hogy van egy olyan prezentáció, amiben el van ütve egy betű. Ne történjen meg, de ha megtörténik mi van akkor kössem föl magam, mert nem volt tökéletes a dolog.

Mindig lesz olyan, amikor nem szeretnek emberek akármit is teszel. Erre van egy mondás, a legzamatosabb barackot is van olyan ember, aki nem szereti, mert egyszerűen utálja a barackot. Nem kell ez a megfelelési kényszer, mert aztán rájössz arra, hogy aki nagyon szeretett elkezd elpártolni mellőled, mert elkezdtél furán viselkedni. Aki utál, az akkor sem fog megszeretni és gyakorlatilag ugyanott tartasz, ami a rajongótáborodat illeti számokban.

Aki igazán azért szeretett, amilyen vagy, az elkezd elmenegetni tőled, mert érzi azt, hogy nem vagy önmagad. Ez egy nagy szabadság, amikor végre önmagad mersz lenni. És nagy szabadság, amikor úgy mersz beszélni, ahogy egyébként is beszélnél.

Nagyon sok energia az, amikor mást akarsz mutatni, mint aki vagy valójában. Ehhez meg kell érni, ez kor kérdése is. Önismereti munka, hosszú, hosszú évek. Olyan emberek, akik elmondják, hogy akkor is szeretnek és hisznek benned, amikor nem vagy tökéletes. Sem a külsőd, sem a belsőd, nem történik semmi, amikor hibázol, megyünk tovább, csináljuk.

D.Z.:

A Gary Vee-nek volt egy mondása, a paradoxon, egyrészt nagyon érdekel, hogy mit gondolnak mások, másrészt letojom, hogy mit gondolnak mások. Emögött az van, hogy meghallom az építő jellegű kritikát és érdekel a véleményetek, de összességében a károgók, meg a negatív, nem érdekelnek, azokat kizárom, mert úgyis lesz. Lesznek cinikusok, irigyek, aki nem ért meg. Nem vagy szimpatikus neki, csak úgy.

Azt meg el kell engedni, ignorálni. A Tim Ferris mondta azt, az asszisztensének kiadta, hogy szűrjék meg a bejövő emaileket. Nem is akarja látni ezeket a trollokat, negatívokat.

Pirner Alma:

Erre én is nagyon vágyom egyébként.

D.Z.:

A 3-5-10% úgyis az lesz mindig. Így ő már eleve ki is zárja, ki is szűri az életéből. Érdekes ez a kettőség, a visszajelzések kellenek, ha olyan embertől kapod és építő jellegű akkor az igenis előre visz és meg kell hallani.

Pirner Alma:

Ezt látni kell, ehhez kell egyfajta belső bölcsesség.

D.Z.:

Meg érettség. Intelligencia, hogy azt be tudd fogadni.

Pirner Alma:

Pontosan.

D.Z.:

Igen, kritizáljatok, mert az nekem jó, az nekem kell.

Pirner Alma:

Megnézni, hogy ő ezt miért mondja. Hogyha egy embertől nem tanulnék, nem tudok rá fölnézni, akkor nyilván a kritikáját sem tudom elfogadni, mert nincs alapja. De hogyha egy ember olyan, aki úgy mond építő kritikát, hogy tudom azt, hogy ő jobb ebben, hogy ő már átment ezen a dolgon, akkor iszom minden szavát, kérdés nélkül megfogadom ezeket a dolgokat.

De sajnos még mindig van egy ilyen réteg -főleg Magyarországon ez erősebb, mint máshol- akik abból csinálnak sportot, hogy a te érdemeidet lenyomják, kicsinyítsék, téged kibillentsenek.

Minél magabiztosabb vagy, annál erőszakosabban próbálnak téged kibillenteni és bombázni téged mindenfélével, mert borzalmasan irigyek és féltékenyek. Nekem nem kell bizonyítani semmit, mert bármi csinálnál, akkor sem lesz jó.

D.Z.:

Bízzunk benne, hogy a többséget meg tudjuk győzni ezekkel a pozitív gondolatokkal és ezekkel a tartalmakkal, videókkal. Úgyhogy hajrá! Még egy témánk van, ha már inspiráció és töltődés, ugye az utazást említetted te is. Mindkettőnknek nagy szerelem ez a terület.

Mondtad, hogy ennek az eredője, hogy munka miatt nagyon sokat mentél és dolgoztál külföldön.

Mi az, amit szerinted érdemes lenne átvennünk a külföldi mintákból? Mik voltak a legjobb szokások és ami neked nagyon tetszett és hiányolod itthon?

Illetve említetted, hogy a külföldi kiköltözés mindig ott van tartósan a listátokon, hogy miért? Mi az, amit hiányolsz itthon leginkább?

Pirner Alma:

Az első az a fajta természet, az a fajta időjárás, amit itt sajnos nem tudunk megkapni. Én egy nyári gyerek vagyok, úgyhogy én imádom a nyarat, a napfényt, az óceánpartot, tengerpartot. Nagyon- nagyon szeretem a természetet. Nyilván ez a fajta napenergia, amit be tudok gyűjteni korlátos, nem mindig működik.

Nem vagyok egy nagyvárosi, pezsgő életet élő ember, nagyon szeretem a nyugodt kis partokat, úgyhogy ez nagyon vonzó számomra. És nyilván az a fajta gondolkodás, hogy külföldön sokkal nyitottabbak, elfogadóbbak az emberek, sokkal pozitívabban állnak másokhoz.

Az a vicces az egészben, hogy mikor megkérdezek egy külföldi barátomat, hogy mi a véleménye a magyarokról, akkor mindig azt mondja, hogy a magyarok nagyon kedvesek, ide jönnek nyaralni. És látod, mondom, itt van a probléma: te csak nyaralni jössz ide. Amikor valaki idejön külföldről nyaralni Magyarországra, akkor a magyarok segítőkészek, kedvesek, jófejek stb. De a másik magyarral nincs meg az a fajta előzékenység, összetartás, nagyon stresszelnek az emberek, nagyon negatívan gondolkodnak a legtöbben.

Ez energetikailag terjed és rakódik rá ugyanúgy az emberre. Ha azt nézzük, hogy kimegyek a forgalomba vezetni és elmegyek egy félórás útra, biztos, hogy ott lesz valaki, aki dudál, rázza az öklét és nem tudom…

Elmegyek egy olyan országba, ahol sokkal gázabb a közlekedés, mert voltam Srí Lankán meg Balin, vagy akár Olaszországban, Rómában, ahol piros lámpa, záróvonal, semmit nem számít. És mégis másképp állnak az emberhez hozzá, sokkal nagyobb szeretettel fordulnak.

Szerintem a gasztronómiának is sokkal nagyobb kultúrája van nagyon sok országban, az a fajta családi összetartás, hogy leülünk közösen egy vacsorára, hogy elkészíti a ház úrnője azt a napi ebédet, és 3-4 generáció köré gyűlik. Ezek azok a dolgok, ami fantasztikus.

Mert akárhogy is nézzük, üzlet és utazás, de az élet értelme szerintem a család. Az, hogy ezeket a dolgokat a családdal meg tudd élni és ez szerintem kulturálisan is nagyon fontos, a gyerekeinknek a szempontjából is. Tartsák a kapcsolatot az idősebb generációval, akár a nagyszülőkkel, dédszülőkkel, hogy legyen valamiféle kommunikáció kettőjük között, hogy tiszteljék az idősebbet és akarjanak tőle tanulni. Csak így tudjuk megadni, hogyha erre van lehetőség, járunk társaságba, próbálunk nagyobb családi életet élni.

D.Z.:

És a kisfiad, amióta veletek van, vele milyen az utazás? Hogy változtak az utazási szokások, amióta család vagytok?

Pirner Alma:

Még többet utazunk azóta, amióta megvan a gyerekünk. 8 hónapos volt, amikor elmentünk egy hosszabb autóútra, 12-14 órát utaztunk. 2 éves volt, mikor elmentünk az első hosszabb repülőútra, Srí Lankán voltunk egy hónapot.

D.Z.:

Hogy viselte?

Pirner Alma:

Imádta az utat, a gyerek az egy borzasztóan tündéri, nagyon nyitott, egyszerű lény. Ő leáll azzal is beszélgetni, játszani, akinek nem ismeri a nyelvét.

A repülőgépen mellénk ült egy orosz család és 4 órán keresztül a kis kocsikat tologatták az étkezőasztalon. Mindenkivel leül játszani, mindenkire rámosolyog.

Szerintem, a legtöbb, amit adhatunk a gyerekünknek, hogy a világot mutatjuk meg neki.

Ezt ne tévéből vagy könyvekből lássa. Az a fajta befogadás, amikor meghívott minket egy család Srí Lankán vacsorázni, és négyen éltek egy szobában és döngölt padló volt. A gyereknek nem megszokott látvány, mert nyilván mi nem ilyen körülmények között élünk.

Ugyanúgy leült a döngölt padlóra autót tologatni a kisfiúkkal, miközben tényleg olyan kevés ételt adtak, hogy azt feleztük el 4 felé, de azt is megosztották, és annyira boldognak éreztük magunkat.

És ezek azok a dolgok, amikor érzed azt, hogy van másfajta értékrend a világban, hogy ezt meg kell mutatni a gyermekednek, mert ez a fajta elfogadás, ami ők irántunk tanúsítanak. Nekünk is ezt kéne megtanulni a többi magyar emberrel szemben is illetve nyilván a nagyvilággal szemben is.

D.Z.:

Mi az, ami a listán van. Én tudom a választ, de a nézők nem biztos, hogy tudják, hogy melyik országot nézitek és miért pont azt?

Pirner Alma:

Most Portugália nagyon izgalmasnak tűnik, ott voltunk nyaralni, először ismerkedtünk az országgal, nem jártunk még arra, és nagyon-nagyon megszerettük. Egy gyönyörű helyen voltunk, Lagos-t és a környező részeket látogattuk meg. Mindenképp szeretnénk elmenni Lisszabonba és megnézi a pörgő, nagyvárosi életet. Spanyolország még az, ami a listán szerepel, hogyha esetleg hosszabbtávú, akár kiköltözés, hosszabb ott tartózkodást veszünk.

Egyébként nagyon szeretnék visszamenni Kanadába, én ott több, mint tízszer voltam. Egész Kanadát bejártam és egy csodálatos ország, gyönyörű természeti adottságokkal.

Hosszútávon, amikor még többet tudunk utazni, akkor szeretném Ausztráliát is megmutatni a kisfiamnak, mert én ott nyolcszor voltam, nagyon sok barátom van kint, kint éltem negyedéveket. Abszolút imádom a kultúrát és egyébként a természetet is meg, ami ott fogadott minket. Nyilván az egy hosszabb út lesz, mert jó messze van. De ha ott van az ember, akkor már körbe tudja járni az ottani kis dolgokat, Új-Zélandot, egyebeket.

Ezt tervezzük a jövőben is, számunkra ez az, ami a legnagyobb feltöltődés. Mi utazást ajándékozunk egymásnak karácsonykor is, utazásra gyűjtünk. Nem szeretjük a tárgyakat, nem az van, hogy most vettem neked valamit. Nem ragaszkodunk ilyen szinten dolgokhoz.

Egyébként ott van az otthon, ahol együtt vagyunk. Szeretek hazajönni, de nem szokott lenni az a fajta honvágyam, hogy most úristen, 1 hónapot nem voltam Magyarországon…

Itt is jó, de ha kimegyünk ott tudsz igazán töltődni. Inkább 2-3 laki életet tudtok elképzelni, vagy tartósan letelepednétek valahol, mi az, amiben gondolkodtok és megvalósítható, akár a kisfiatok mellett, hogy iskola, óvoda, egyéb…?

Most 4 éves, a középsőt kétszer járja, mert őszi gyerek. Még 3 évünk van, hogy kitaláljuk, hogy hova szeretnénk konkrétabban letelepedni vagy itt maradni vagy tényleg elmenni.

Ez a 3 év lesz arra jó, hogy amennyit lehet lássunk a világból, kísérletezzünk. Most még azért könnyebb utazni, mert az óvoda nem annyira kötött. Az iskolát már nyilván komolyabban veszik, nehezebben engedik el a gyerekeket, magántanulónak már nem lehet lenni, szigorúbb szabályok vannak. Nyilván a gyerekeknek sem jó, hogy minden évben máshová jár.

Azt gondolom, hogy amikor majd 6-7 éves lesz, akkor kell meghoznunk ezt a döntést, hogy hogyan tovább.

D.Z.:

Ami még nagyon érdekel, hogy – én is hasonló életet élek, elég sokat vagyok úton, és az a társaság, akik közt mozgok és jellemzően követnek és figyelik a videóimat és oldalamat – nagyon sokszor felmerül az a kérdés, hogy hogy lehet ezt a balance-t megtartani, hogy lehet utazás közben dolgozni vagy munka közben utazni, mind technikailag, hogy tudod azt megcsinálni, hogy mindig megtaláld azt a helyet, ahol komfortos vagy. Illetve belül, hogy tudod rávenni magad, hogy dolgozzál, amikor ott van a tengerpart és vár?!

Te ezt, hogy dolgoztad föl és hogy tudod magad kontrollálni, ez a balance neked, hogy valósul meg? Mi a best practice ebben, mi az, ami bevált?

Pirner Alma:

Ami a legfontosabb, hogy nagyon jó legyen a WI-FI, az az első, hogy bárhova megyünk ez alapkérdés.

D.Z.:

Speedtest?! 😊

Pirner Alma:

Balit imádtam, a legcsodálatosabb hely, ahol voltam, de kikészített, hogy a WI-FI az nagyon rossz volt, nagyon nehéz volt dolgozni.

Ez az első, hogy akár olyan szállodába, akár olyan coworking irodába menni, ahol ez tud működni.

A másik, hogy szabályok kellenek az utazás alatt is, nem úgy fogod fel, hogy most nyaralni megyek és nem nyitom ki a laptopot két hétig, az is jó.

De hogyha azért mégy, hogy inspirálódjál, utazzál, akkor lényeges, hogy azt mondom reggel dolgozom két órát, fölhúzom az órát ugyanúgy, kiülök a teraszra, megcsinálom a munkát, utána azt becsukom. Nagyon sokszor szoktam úgy dolgozni, hogy stoppert indítok, és tudom azt, hogy mennyit fogok dolgozni, mennyit akarok beletenni, aztán utána föl kell állni, el kell menni valahova.

A gyereknek az alvóidejébe megint tudok 1,5 órát dolgozni. Ne bízzuk a véletlenre, hogy mikor lesz kedvünk, mert ha olyan a környezet, akkor valószínűleg nem lesz kedvünk. Mert inkább a parton szörföznénk, vagy bármit csinálnánk. Ebben is nagyon fontos a szigorú time management, ami egyébként az életben is nagyon fontos, hiszen enélkül elúszik az ember és azt érzi, hogy összecsapnak a feje fölött a hullámok.

D.Z.:

Nagyfokú önkontroll kell hozzá.

Pirner Alma:

Tudatosság és tervezés.

D.Z.:

Következő út, van már kinézve?

Pirner Alma:

Visszaszeretnénk menni Balira, úgyhogy most az lesz a következő. Szeretnénk megnézni azokat a részeket, amiket 1 hónap alatt nem sikerült, pedig mentünk mindenfelé.

Úgyhogy most lesz egy ilyen utunk majd tavasszal ismételten, nyáron meg majd egy nagyobb családi nyaralás.

D.Z.:

Szuper, további nagyon sok sikert és sok izgalmas utazást nektek.

Remélem találkozunk még gyakran és kölcsönösen tudunk tapasztalatot cserélni, inspirálni egymást. Köszönöm szépen a beszélgetést.

Pirner Alma:

Köszönöm szépen.

D.Z.:

Köszönjük a figyelmeteket. Sziasztok.