TÓTH GÁBOR

Dallos Zoltán:

Sziasztok, ebben a mai részben Tóth Gábor lesz a vendégem, aki a Tudatos Fiatalok Közösségének alapítója, vezetője. Nagyon izgalmas beszélgetés lesz ismét, önismeret, célok elérése, utazás témakörökben. Az utazás hogyan segíthet a mindennapjainkban, mit tanult ebből Gábor, nagyon tanulságos a története.

Szia Gábor! Üdvözöllek a műsorban. Azon gondolkoztam, amikor készültem erre a beszélgetésre, hogy egyik oldalról, átnézve a munkásságodat és a tevékenységedet nagyon sok mindenben hasonlóak vagyunk, hasonlókat csinálunk.

Másrészt meg rájöttem, hogy nem is tudom, hogy mivel foglalkozol. Ezt nagyon gyakran megkapom az online térben, hogy tök jó, látom, de mit is csinálsz valójában?

Te találkozol-e ezzel a kérdéssel?

Tóth Gábor:

Szoktam.

Hogy jött létre a Tudatos Fiatalok Közössége?

D.Z.:

És hogy válaszolod meg ezt röviden, mit érdemes tudnunk rólad, mielőtt belecsapunk a mélyébe?

Tóth Gábor:

Elsősorban közösségépítőnek szoktam magam nevezni, mert az ámokfutásom a Tudatos Fiatalok Közössége létrehozásával indult, ami egész egyszerűen abból fakadt, hogy gyerekkorom óta érdekelt, hogy működik a világ, meg miért úgy működik, ahogy működik.

Miért kell egy csomó olyan dolgot csinálnunk, amit nem akarunk, mi ez a kényszer, kénytelen, kelletlen attitűd, ami az emberek sokaságát belengi. Ilyen dolgok után kutattam, létrejött ez a kis kezdeményezés a részemről, ami egy Facebook csoportnak indult. Ahol hasonló gondolkodású, a tudatos életmód iránt érdeklődő fiatalokat, az ismerőseimet tettem be.

D.Z.:

Ott van most már 9000 körüli tag?

Tóth Gábor:

Most már 10 000-en vagyunk a Facebookon. Gyakorlatilag egy baráti beszélgetésből indult és most ez az életemnek a tengelye.

D.Z.:

Mi a célja ennek a csoportnak, közönségnek. Van több programotok, van több szintje ennek a közönségnek? Hogy jellemzed magát a csoportot és mi az a közös pont, ami összefogja?

Tóth Gábor:

2 dolgot emelnék ki: spiritualitás és technológia.

D.Z.:

Érdekes kombináció.

Tóth Gábor:

A legtöbb fiatalt az önismeret nagyon érdekli, hogy ki vagyok én, az alapkérdés. Nem egy újkeletű kérdés. Az idők kezdete óta az embereket leginkább ez érdekli.

Eddig a kérdésig lehet leginkább eljutni, hogy ki vagyok én, mit keresek itt, mi az az organikus űrhajó, ami pörög a tengelye körül és az űrben utazik és mit keresünk rajta?

Ezekkel a témákkal, maga a filozófia egy nagyon érdekes dolog.

A technológia meg az, amiben most itt vagyunk, az, amit most itt csinálunk. X kamerával, meg technológia felszereléssel meg minimális emberi erőforrással. Régen egy 30 fős szakképzett stáb kellett, és egy olyan költségvetés, amit egyszerű, átlagember nem engedhet meg magának.

Most meg az van, hogy kiveszed a telefont a zsebedből és helyettesíti. Szerintem egy fantasztikusan izgalmas korszak.

Gyakorlatilag az önismeret az ember életét rakja rendbe, meg a gondolkodásmódját. A technológia meg az életmódját, hogy hogyan tudja megvalósítani azokat a célokat hatékonyabban, amiket el szeretne érni.

Hogyan használhatod ki vállalkozóként a közösségi média adta lehetőségeket?

D.Z.:

Szerintem ide szúrjuk be érdekes történetként, hogy hogyan ismerkedtünk meg, hogy online már nagyon régóta figyeltük egymás tevékenységét. A technológia adta azt a lehetőséget, hogy Instagram élőben -jött egy olyan lehetősége 1-1,5 éve- hogy be lehetett hívni egy vendéget, nézőt és osztott képernyőn tudtunk beszélgetni, és kb. ez volt az első érintkezésünk online térben.

Tényleg mennyire zseniális ez a világ, ezt te is mennyiszer elmondod, hogy miért nem élnek vele az emberek? Te mit tapasztalsz ezzel kapcsolatban?

Tóth Gábor:

Az emberek nagy része nem igazán érti, hogy mire való a közösségi média, még a fiatalok se nagyon. Amikor megnézed, hogy kirak valaki, vagy rányomogat a megosztás gombra, és nem nagyon kap rá reakciókat, egész egyszerűen azért nem, mert ajánlhatsz te egy eseményt Facebookon, hogyha csak rányomsz a megosztás gombra. Lehet, hogy valakinek felkelti az érdeklődését, de akkor lesz reakció, ha te hozzáfűzöd a te személyes véleményedet, storytelling, történetmesélés. Elmondod mi történt veled, egy történetbe ágyazol akár egy észrevételt, kérést.

D.Z.:

Interakció, pont az algoritmus is ezt díjazza. Az is úgy van kitalálva, azt díjazza -Facebook, Instagram, hogy azt díjazza, ha van kapcsolódás.

Tóth Gábor:

Totál. A Facebooknak deklaráltan az az álláspontja, hogy párbeszédeket szeretne indítani az online térben. Egész egyszerűen azt látják az emberek leginkább, hogy a személyes interakciók meghalnak, a digitalizáció megöli őket.

Szó sincs róla. Arról van szó, hogy az emberek nem értik mire való. Ezért látják ezt bele. Én a legtöbb eseményt, amit a Tudatos Fiatalok Közösségén keresztül csináltam, az úgy indult, hogy Facebook esemény, témák, videók, posztok generálták az érdeklődést az esemény iránt, ahol összegyűltünk, találkoztunk és beszélgettünk. Azzal a különbséggel, hogy 20-30 évvel ezelőtt, ha téged érdekelt egy adott téma, és nem volt a környezetedben olyan ember, akit érdekelt, akkor mihez kezdtél?

D.Z.:

Elmentél művelődési házba, könyvtárba…

Tóth Gábor:

Művelődési házba, ahova talán eljöttek olyan emberek, akiket szintén érdekelhet, de lehet nem a te korosztályod. Most konkrétan…

D.Z.:

Vagy max. bedobtak egy szórólapot, hogy lesz vasárnap….

Tóth Gábor:

Igen, és akkor vagy láttad, vagy nem láttad. De konkrétan érdeklődésre, korosztályra, lokációra megtalálhatod azokat az embereket, akikkel hasonlóan gondolkodsz, akivel létre szeretnél hozni valamit, akivel meg szeretnél oldani egy közösen fontos célt.

Ilyen lehetőség még nem volt a történelemben gyakorlatilag. És akkor az emberek macskás videókat posztolnak ehelyett…

D.Z.:

Amiből nincsen baj, mert lehet, hogy ő pont ebből csinál bizniszt, hogy kutya-macska házakat árul, akkor tök ok.

Tóth Gábor:

Arányok, arról van szó, hogy mennyire vagy fogyasztó és mennyire vagy termelő. Ha csak fogyasztod a tartalmakat, az kiegyensúlyozatlanság.

Fontos lenne az embereknek észrevenni, hogy van termelői potenciáljuk, ami azt jelenti, hogy te is mesélhetsz sztorikat, te is tehetsz ki kérésket, indíthatsz fontos párbeszédeket. Nemcsak hogy megteheted, én azt gondolom, hogy az embernek erkölcsi kötelessége lenne felszólalni azokért a dolgokért, amik fontosak.

A vállalkozóvá válás gátjai

D.Z.:

Ebben mélyedjünk is el egy kicsit, meg boncoljuk, mert szerintem ez az egyik legérdekesebb, hogy mitől félnek az emberek, miért nincsenek interakciók, miért nem lépnek ki a fényre az emberek?

Tóth Gábor:

Attól, hogy mit fognak szólni hozzá az ismerőseik. És általában a mit fognak szólni hozzá az ismerőseim, az azt jelenti, hogy anyám vagy apám mit fog szólni hozzá, vagy a volt csajom. Általában 1 emberre redukálódik le a mit fognak szólni az ismerőseim.

Mondhatjuk azt, hogy szard le mit gondolnak az emberek, de ez nem ilyen egyszerű. Én azt mondanám, hogy ott kezdődik az élet, még hogyha ez nem is olyan egyszerű, hogy egy csettintésre megcsinálom, de elgondolkodom, hogy miért nem egyszerű és mit tehetnék, hogy egyszerű legyen.

Mire gondolok? Arra, hogy szembe kéne nézni ezekkel a félelmekkel. Le lehet élni úgy egy életet, hogy az ember bujkál, meg agyal, kattog a múltbéli dolgain. De kérdés, hogy így akarsz élni vagy az álmaidhoz, értékrendedhez, céljaidhoz méltón akarsz élni?

Ezt a kérdést kéne mindenkinek feltennie magának és meghoznia a döntést, beleállni, megtenni azt, amit megkíván az a fajta élet, amire vágyunk.

D.Z.:

Annyira érdekes, hogy szinte minden vendégeim, interjúalanyaim, a tudatos önfejlesztő kör, akik között mozog az ember, hogy szinte mindenhol ugyanazok a szófordulatok jönnek elő újra meg újra. Ez annyira jó megerősítés.

Az jutott az eszembe, hogy annak az 5 embernek az átlaga vagy, akivel a legtöbb időt töltöd. Pont itt van ennek a jelentősége, hogy hagyod magad befolyásolni azáltal, hogy a régi barátok, az a közeg, aki lehúz. Vagy tudatosan megválogatod és olyan közegbe mégy, ahol inspirálnak, előre visznek téged.

Tóth Gábor:

Nemcsak tudatosan, hanem radikálisan tudatosan. Gyakran van ilyen: és hogyha anyukám totál lehúzó és negatív, akkor most ne találkozzak vele? Ja.

Döntsd el, hogy az a fontosabb, hogy találkozz anyukáddal és lehúz közben vagy az a fontosabb, hogy te olyan mindsetben legyél, ami egészséges, amiben tudsz boldogulni.

Nem akarom megmondani, hogy most anyukáddal szakítsd meg a kapcsolatot vagy nem. Hanem hogy döntsd el mi a fontosabb.

Azt tapasztalom, hogy -nemcsak a fiatalok, hanem általában az emberek- nem akarják, nem hajlandók vállalni a felelősséget az életükért, a döntésükért. Azt várják, hogy majd valaki jön és jóváhagyja, hogy hát igen, ott kéne hagyni anyukádat vagy nem, nem, nem, hát persze, hiába lehúzó anyukád. Ezt neked kell eldönteni, és akárhogy döntesz, vállalni a felelősséget, hogy igen, ezt döntöttem és ez ezzel jár, vállalom.

D.Z.:

Ez család, baráti kör, alkalmazottak, kollegák, akár az a közeg, amibe jár az ember. Előfordul mindegyik szinten, a család annyiból nehezebb, hogy azt nem tudod megválasztani, az adott.

Tóth Gábor:

Így van. Ott van általában a legtöbb konfliktus, olyan trauma, olyan sérelem, amit érdemes volna rendbe rakni. Vagy valamilyen módon megoldani, hogy ne hasson az emberre úgy, hogy nem merjen mondjuk egy videót elkészíteni.

Valaki mondjuk nem mer vállalkozásba kezdeni, mert minden családba megvan ez a „ki a rendes ember”. A rendes ember az, akinek van munkája, 9-től 5-ig dolgozik, bejár a munkahelyére.

Ha te ezt elfogadod, akkor lehet, hogy leélsz egy életet önmagad árnyékában, mert meg akarsz feleleni a szüleidnek, akiknek nem kell helyetted bejárni, és lenyomni helyetted azt a 9-től 5-ig melót, amit utálsz, hanem ezt neked kell.

Mert nem vagy hajlandó azt mondani, hogy figyu, én elfogadom, hogy nektek ez az értékrendetek, de én ebbe nem állok be, mert van saját életem. Eltartom magam, vannak saját döntéseim, és hogyha ebben nem tudunk megegyezni, akkor ne erről beszélgessünk. Beszélgessünk vasárnaponként másról.

D.Z.:

Ehhez kell egy közeg, aki ott van melletted akkor is, amikor mondjuk van egy nehéz időpont és ki kell mozdítani onnan.

Tóth Gábor:

Szerintem arra redukálódik le az egész kérdés, hogy fontosabb-e neked a saját boldogulásod és a kiegyensúlyozott, egészséges életed, minthogy ragaszkodj olyan emberekhez, akik nem hajlandók veled tartani ezen az úton, legyenek mondjuk ezek a barátok.

Én mostanában kezdtem el ezt élni, a baráti kapcsolataimba is elkezdtem belegondolni, idén most 30 leszek, képzeld el 😊

D.Z.:

Szemtelenül fiatal vagy. 😊

Annak az 5 embernek vagy az átlaga, akikkel a legtöbb idődet töltöd

Tóth Gábor:

Tizenéves koromban nem hittem volna, azt hittem 30-ig tart az élet, utána már ilyen down fall, onnantól vége mindennek.

Rájöttem, hogy nem igaz, 30-tól lesz az izgalmas. Mert a 30-ban az az izgalmas, hogy olyan, mintha 20 éves lennél, csak van pénzed.

D.Z.:

Meg most már éretten, tudatosan hozol meg döntéseket.

Tóth Gábor:

Elgondolkodtam, hogy iszonyatosan hálás vagyok, ha visszagondolok arra, 18-30-ig, 12 év alatt, ami történt velem, amit átéltem, amit megtanulhattam, az fantasztikus. Iszonyúan szerencsésnek gondolom magam.

Beszúrnám, hogy mindenki a maga szerencséjének a kovácsa, nem a szél fújta össze ezt a dolgot. De nagyon hálás vagyok érte, iszonyatos sok dologban volt részem. Külföldön élhettem, kipróbálhattam egy csomóféle munkát, iparágat. Rengeteg fantasztikusan különleges érdekes emberrel találkozta, különböző országokban jártam, egy csomó mindenben kipróbáltam magam.

Van egy jó nagy merítési lehetőségem, hogy milyen lehetőségeim vannak, meg mivel szeretnék foglalkozni és akkor ebbe azért mentem most bele, mert az elmúlt 5 évben a tevékenységeim kapcsán találkoztam 1000 új emberrel.

Mindenki elgondolkozhat azon, hogy hetente, havonta hány új embert ismer meg. Mondjuk én beleszaladtam 1000 új ismerősbe.

Nem fogok minden évben, ezt nem tudom fenntartani, nem leszek mindig 25 éves, amikor ez belefér az időmbe. El kéne döntenem, hogy mely baráti kapcsolatokat fogom tudni ebből megtartani, melyeket kultiválom.

Van ez a mondás, hogy minden egészséges fiatal az liberális gondolkodású és ahogy idősödik konzervatívvá válik. Aki fiatal korában nem volt liberális az fura, aki idős korára nem lesz konzervatív, az is kicsit fura.

Most érzem azt, hogy ez a konzerválási időszak, de nem azt jelenti, hogy én close minded öregember leszek, hanem egy csomó mindent kipróbáltam, nyitott elmével és hozzáállással.

D.Z.:

Kicsipegetted a legjobbakat…

Tóth Gábor:

Igen, nekem ez tetszik, ez az, amit minden évben csinálnék, ebből többet, meg jobbat szeretnék. Ez annyira nem jött, erre nem lesz időm, ezeket félrerakom.

És mit fogok megtartani a kis kosaramban innentől kezdve. Ebbe például a baráti kapcsolatok is egy olyan dolog, hogy akkor most kicsit elköteleződünk jobban. Viszont akkor üljünk le és beszéljük meg, hogy te hova tartasz, meg én hova tartok, ez ne csak egy tingli tanglizás legyen. Azzal sincsen baj persze, nem minden baráti beszélgetés arról, hogy leülünk és dolgozunk strukturáltan. Elmegyünk néha berúgni meg ilyenek. Vannak lazulások.

De azok a barátok, -apukám ezt úgy szokta mondani, hogy jó, ha az embernek vannak olyan barátai, akiket, ha éjszaka felhív, hogy leütöttem valakit és el kell ásni, akkor csak annyit kérdeznek, ásót vigyek vagy lapátot, ez a szintű barát- ott viszont kötelék, abba áldozatok kellenek, hogy igen, hajnal 2-kor nincs kedvem kimenni érted a reptérre, de kimegyek, mert ez egy kapcsolat.

Ez megkíván olyan kellemetlennek tűnő beszélgetéseket, hogy figyu, azt veszem észre, hogy kicsit alul teljesítesz magadhoz képest.

Ilyen szintű baráti kapcsolatban élsz, Zoli fiú azt veszem észre, hogy nem a potenciálodhoz nősz fel, és no judgement, de jól érzed így magad vagy szeretnél ennél jobbat?

Ezekben a kellemetlen beszélgetésekbe az ember minél inkább beleáll, annál virágzóbb kapcsolatai lesznek, mert egymásból a jobbat fogjuk kihozni, a jobbító szándékkal.

D.Z.:

Mind a két fél részéről kell egy befogadó készség erre.

Tóth Gábor:

Egyfajta számon kérhetőség, hogy milyen minőségben állsz most itt előttem.

Hogyan érd el a céljaidat, hogy minél sikeresebb vállalkozó lehess?

D.Z.:

Szuper. Jó is, hogy mondod a számon kérhetőséget. 2019 az szintén még egy közös pont bennünk. Mind a ketten tudtunk állni TED színpadon. Megnéztem az előadásodat, és volt egy zárómondatod: célod, a te és a célod között te magad állsz, mint akadály. Kicsit kifejtjük ezt most, beszéltünk sok mindenről. Mit értettél ezalatt, és milyen megoldásokat látsz erre, hogyha tényleg valaki célokat tűz ki, úgyis év eleje van most, amikor forgatjuk, 2020 januárt írunk. Év eleji fogadalmak, óriás célok, hol van az az akadály és miért akadnak el az emberek a célkitűzésben?

Tóth Gábor:

A célkitűzésnek a művészete az két részből áll, jó, ha két részből áll. A két agyféltekénket vonjuk be, csak milyen sorrendben. Az első rész, az az intuitív, amikor szabadjára engedem a fantáziámat. Hogy szeretném, hogy elteljen egy napom, egy évem, hogyha semmi sem lenne akadály, pénz, idő, kapcsolatok, skillek, minden meglenne, mit csinálnék?

Akkor megvan egy nagy óriási képzeletvilág, egy nagy felhő.

Akkor utána jön egy racionális oldal, hogy ok, mi az, ami ebből ténylegesen elérhető? Mi az, amit ebből meg is tudok valósítani, mondjuk 1 éven vagy 5 éven belül. És ezt, hogy bontom le lépésekre?

Ahhoz, hogy ezt lerajzoljam ezt a folyamatábrát, kell egyfajta felelősségvállalás. Hogyha én ezt leírtam papírra és rendeltem hozzá dátumokat. Akkor holnap mikor felkeltem csinálni kell valamit és ez a valami ijesztő lesz. Mert az maga a káosz. Felhívok valakit, hogy segítesz-e, és mondhatja azt, hogy figyu, bocs nem. És ez egy szar érzés.

Az van, hogy ez egy number games. Ő nem segített, semmi gond, miért kéne segítenie? Senkinek sem kötelessége segítenie engem. Hogyha ő nem, semmi gond, felhívom a következőt. Ha kifogytam a telefonszámokból, akkor van egy fantasztikus eszközöm, telefonnak hívják, Google, vagy Facebook, van ez az ingyenes, 50 milliárd dollárt érő szoftver, és van 300 ismerősöm. Szia Béla, képzeld az az újévi célom, hogy…ehhez kéne nekem egy olyan kis segítség, ismersz-e olyan embert. És elküldök 100 ilyen üzenetet egy nap a buszon ülve, mert pont ráérek.

Ezeket a dolgokat megteszem, vagy nem…

D.Z.:

Mennyire egyszerűnek tűnik…

Tóth Gábor:

Mert egyszerű is. Csak nehéz. Ezt a két gyakran összekeverik, mert technikailag egyszerű, nem bonyolult. Üzenetek küldése, checkolás, ellenőrzés, mérés, folyamat újraindítása.

Csak nehéz, mert kellemetlen lesz, gondolkodni kell…

D.Z.:

Lesz benne sok nem, elutasítás…

Tóth Gábor:

Elutasítás, az nem egy jó élmény. Viszont, ha leülök, hogy ahhoz, hogy ezt elérjem kell 1000 emberrel beszélgetnem, amiből valószínűleg 967 vagy nem akar segíteni, vagy nem tud segíteni.

És ezt elkönyvelem, hogy nekem az a dolgom, hogy megtaláljam a 967 embert, aki nekem nem tud segíteni, akkor köztük lesz az a 132, aki tud. Az arányok a lényeg…

Ha ez el van döntve, akkor onnantól kezdve kiesett, hogy úristen, mi van, ha nemet mondanak? Akkor közelebb vagyok az igenhez!

D.Z.:

Nagyon szép gondolatok. Mi a te célod 2020-ra? Ha publikus, a publikus részét legalábbis?

Tóth Gábor:

Ahogy mondtad közel vagyunk a 10000-het Facebookon, a digitális korszaknak meg a közösségi médiának a kultúrája az még nagyon virágázás előtti, csírázó állapotban van, nincs még meg a kultúrája. Szokták mondani, hogy a like-ok mit számítanak? A like-ok fantasztikusan precíz mérőszámok arra, hogy amit csinálsz, az milyen mennyiségben és minőségben ér el azokhoz az emberekhez, akiknek erre igénye van?

Akkor ezt definiáltuk is, hogy a like-nak mi a szerepe.

Nyilván a like-okból nem fog senki jól lakni meg nem fog a világ megváltódni. Pontosan ezért arra gondoltam, hogy azt, hogy az oldalt követik 10000-en az fantasztikus egy adott szempontból. Egy másik szempontból a világ nem a követőktől változik meg, hanem a vezetőktől meg a cselekvéstől.

Nekem az a célom, hogy mostantól kezdve 10000 vezetőt szeretnék képezni. Amely nem azt jelenti feltétlenül, hogy ő milliárdos árbevételű céget fog létrehozni és annak a vezetője lesz, hanem mondjuk egy 10 fős mastermind csoportnak, ami az ő környékén azzal foglalkozik, hogy lehetne kevesebb szemét itt a kerületben.

Valamilyen ügynek legyél te a vezetője, és azt vállald fel, állj ki érte…

D.Z.:

Felelősségvállalást akartam épp mondani… ez a szó a lényeg igazából

Tóth Gábor:

Tapasztald meg magad vezetői szerepben

D.Z.:

Ne egy passzív áldozat legyen, hanem valamit aktívan cselekedjen, vegye kézbe a kormányrudat.

Tóth Gábor:

Ha te nem kormányzol, akkor valaki majd elkezdi kormányozni a te autódat. Ha nem állsz ki a saját dolgaidért, akkor valaki majd kiáll helyetted.

Annak az eredményét láthatjuk, ha kimegyünk az utcára. Az emberek nem vállalnak felelősséget a saját életükért, nem kormányozzák a saját hajójukat. Így ez a világ lesz belőle, amiben élünk. Hány olyan dolgot látunk nap, mint nap akár a Facebookon, hogy ezzel nem vagyok elégedett, az miért úgy működik, azzal miért nem csinál valaki valamit.

És te Béla, te is valaki vagy! Miért nem te csinálsz valamit?

Nekem ez lenne a fő célom, hogy a mentorprogramot, a Tudatos Fiatalok Akadémiát hogyan tudom kiterjeszteni, skálázhatóvá tenni úgy, hogy ne csak egy limitált, kis csoportos mennyiségű fiatalnak tudjon segíteni a céljai elérésében.

Hanem, hogyan tudom megoldani, hogy ez minél nagyobb számú, nyilván within reason, tehát egy optimalizált számú fiatalt tudjon végig vinni egy olyan folyamaton, hogy neki van egy ambíciója és az ambíciótól az értelemig- volt egy ilyen film- az ambíciótól tényleg a cselekvésig, addig a pontig elvinni ezeket a fiatalokat, ahol tudja és érzi, érti, hogy mit és hogyan kell tennie ahhoz, hogy elérje a célját.

Hogyan utazzunk kevés pénzből?

D.Z.:

Nagyon izgalmas témák, amit eddig is érintettünk. Viszont, ha a múltadba belemélyedünk, vájkálunk, főleg az utazós korszakot szeretném kiemelni, ha már Üzlet és utazás a csatornának is a neve.

Mindketten nagy híve vagyunk ennek. Nagyjából utána olvastad a történetednek, de inkább szeretném, ha te mondanád el, hogy egyrészt mik voltak azok a dolgok, amik elindítottak az utazáson – ugye volt 1-2 kalandos sztorid, a TED előadásban is kiemeltél 1-2 történetet- csak a lényegét, azt, hogy mi volt neked ebből a tanulság és miért érdemes szerinted utazni, annak, aki esetleg még jobban az itthoni burokban van és nem lépett még ki a komfortzónából?

Tóth Gábor:

Szokták mondani, hogy nagyon sok problémára, vagy akár betegségre vagy azoknak, akik nem találják a helyüket, a környezetváltozás már önmagában, az adott megszokott környezetből való kimozdulás az már önmagában egy terápiás folyamat.

És ha az ember csak Kazincbarcikáig tud, akkor utazzon el oda. Pakolj be egy táskába, készíts magadnak elemózsiát, sétálj egyet, fedezz fel új helyeket, ismerkedj új emberekkel.

Már maga ez az utazásban egy fantasztikus lehetőség. Az meg, hogy olyan szituációkba kerülsz, amiket meg kell oldanod, és egyébként olyan környezetben vagy, ahol kevésbé beszéled a nyelvet, teljesen más kultúrában kell érvényesülnöd. Azok olyan helyzetek elé állítanak, ahol tényleg meg tudod tapasztalni, hogy mire vagy képes. Habár félelmetes tud lenni sok esetben, ha az ember nagyon távoli kontinensre megy vagy egyedül vág neki utazásnak, vagy neki áll stoppolni, mint én és sátorral megy és az utcán alszik.

De ott rájössz arra, hogy mi az, ami tényleg fontos, mi az, amit kontrollálni tudsz és mi az, ami tényleg kívül esik a hatáskörödön.

Ami kívül esik a hatáskörödön, azért mennyire érdemes aggódni, meg mennyire nem.

D.Z.:

És mi volt, ami elindított, amikor azt mondtad, ez kihívás, játék, kaland? Mi volt az a fő motiváció, amiért elindultál akkor?

Tóth Gábor:

Viszonylag összetett volt. Alapvetően én 3 évet éltem Angliában, onnan hazaköltöztem és egy barátommal elkezdtünk egy kis vállalkozást indítani.

D.Z.:

Ez hány éves korban? Hol járunk?

Tóth Gábor:

2014-15. 2015 eleje, 25 évesen. Amikor én Angliában éltem, akkor hallottam először, hogy valaki bepakol egy hátizsákba, egy munkatársam kért tippeket, hogy Budapesten mit érdemes megnézni, mert, hogy csak egy hétvégére jön, egy hátizsákba bedobál cuccokat.

Én azt hittem, hogy az utazás bőrönddel és szállodában történik. Ekkor találkoztam először ilyennel, hogy hostel, meg count surfing…

D.Z.:

Work away, azt hiszem arról is írtál…erről beszélhetünk, mert ezt mai napig sokan nem tudják, hogy micsoda

Tóth Gábor:

A work away egy olyan közösségi portál, ahol emberek, vagy cégek, bárki felajánlhat munkát, munkalehetőséget szállásért és ellátásért cserébe.

Ott lakhatsz valahol, és az az alapmegegyezés az oldalon, hogy heti 5 óra munkáért kapsz háromszori étkezést meg szállást, gyakorlatilag ingyen vagy ott. A munkáddal fizetsz, mivel pénz nem cserél gazdát, nincs papírmunka, nem kellenek engedélyek.

D.Z.:

Ez leegyszerűsíti a dolgot.

Tóth Gábor:

Szállás, kaja és pénz nélkül ott vagy. Max. annyi pénz kell, amit el akarsz költeni költőnek. Minimum 1-2-3 héttel érdemes számolni, annyit szeretnek ha ott vagy. Mert akkor betanulod, hogy mi a munka…

Elmenni almát szedni pár hétre Franciaországba vagy Portugáliában egy hostelban önkénteskedni, egy csomó érdekes emberrel találkozhatsz a világ minden tájáról. Megtanulhatsz skilleket. Én például Franciaországban voltam egy középkori kastély felújítási projekten dolgoztam, amit egy angol üzletember vásárolt meg, egy ilye romos kastély, – vár épületet. 8 évig építtette újjá utazókkal.

Konkrétan megtanultam betonozni, festettem gerendát, csiszoltam kerítést meg építettünk tetőszerkezetet, gipszkartont festettem.

Ha vennék egy felújítandó lakást, a munkák 40-50%-át meg tudnám csinálni a barátaimmal, egy csomó pénzt spórolnék.

Fizikai munkát végeztem, tök jó kondiban voltam akkor éppen, és egy olyan helyen laktam, amit amúgy nem tudnék megengedni, mert amikor ez már készen volt, akkor ő Airbnb-be adta, és 100 euró volt egy éjszaka. Nem volt olcsó dolog egy ilyen várépületben lakni.

Fantasztikus élmény volt, arról nem is beszélve, hogy az üzletember már ilyen nyugdíjas korú volt, és egy csomó üzleti tippet adott. Én ott hallottam először digitális termék és az internetes értékesítésről. Addig nekem homály volt ez a terület. Már ezért a tippért megérte odáig elutazni szerintem.

Szóval van a work away, érdemes kihasználni. Van a count surfing, ott lehet érdeklődési kör alapján befogadni valaki, vendégül látni. Csak azért, mert támogatod az utazását, kicsit tudtok beszélgetni. Sok lehetőség van…

D.Z.:

Sokszor az a mondás, hogy de nekem nincs pénzem. Ez egy kifogás, mert ez mind olyan lehetőség -persze minimális alap kell- de hogyha a te példád pont az, hogy mennyi volt a kereted? 100 euró?

Tóth Gábor:

100 eurót vittem magammal és ebből 140 napig utaztam. Telefon nélkül- erre nem buzdítok senkit, hogy ezt utánozza- de telefon és biztosítás nélkül 1 db tablettel elindultam egy hátizsákkal stoppolni az M7 bevezetőről.

Ez 2015 július valahányadikan volt, és 2015 december 10-én értem haza, úgyhogy a Balatonon át Horvátország, Szlovénia, Olaszország- egy magyar kamionossal 30 óra utazás Dél-Franciaországba és akkor Barcelona- ott egy barátom befogadott 3 éjszakára, meg Angliában dolgoztunk együtt- onnan Franciaországba mentem work away-el 3 hónapot.

Ezt a kb. 4,5 hónapot megúsztam 30 ezer forintból, hogyha valaki esetleg a pénzhiányt hozza fel utazásra. Nemcsak, hogy majdnem félévet utaztam 30 ezer forintból, de amikor ezt el akartam mesélni, hogy milyen élmények értek, akkor kitettem egy Facebook eseményt, és 4000-en kattintottak rá, 4000 érdeklődő volt, hogy el akarnak jönni.

Az volt a legnagyobb problémánk, hogy hova ültessük le őket. Az ELTE-n sikerült egy 300 fős előadót megtölteni, az egyik ott tanuló diák, aki eljött az előadásomra, elmondta, hogy mióta ide jár még nem látta tele ezt az előadót óraadó tanárok által.

Kiderült, hogy másfajta tananyagokra is lenne igényük a diákoknak, nem feltétlenül csak az egyetemi kurrikulumra.

Több 400 fős előadást sikerült tartanom, mire a TED színpadára álltam a lámpaláz már nem volt akkora mumus.

Inspiráció a sikeres vállalkozáshoz

D.Z.:

Az látszódott. Belinkeljük majd a leírásba, mert tanulságos szerintem nagyon az a 12,5 perc, ami elhangzott.

Zárásképpen még arra gondoltam, mert holnapig beszélgethetnénk a témákról, mert annyira egyetértünk a dolgokban. Hogy kicsit szintetizáljuk, egyik oldalról, a Tudatos Fiatalok Közösségén belül mik azok, amit láthatnak, hol érnek el titeket, van egy Facebook Live esemény sorozat. Ezt boncoljuk szét, hogy épül fel ennek a struktúrája.

Tóth Gábor:

Be lehet kapcsolódni több szinten, van minden kedd este egy TFK Live nevű -ehhez hasonló beszélgetés- amire megszoktam hívni egy tudatos életmódhoz valamilyen módon kapcsolódó fiatalt. Beszélhet akár a zöldebb környezetért projektéről, nyers táplálkozásról, jóga életmód, filozófia, nagyon sok témáról beszélgetünk.

Ez egy ilyen first point of content. Most csináltam egy kemény, 10 napos diétát, arról volt egy videósorozat. Tartalmakat megtaláljátok a TFK Facebook oldalán, Instáján.

Nemcsak a digitális térben vagyunk jelen, hétfő-szerdán jóga órákra lehet eljönni, kipróbálni, utána beszélgetni.

Szoktak lenni találkozók, amik egy kötetlen, kiscsoportos beszélgetések.

A legmélyebb kapcsolódási lehetőség, a Tudatos Fiatalok Közössége Akadémia, ami 6 hónapos mentorprogram. Erre konkrét céllal lehet érkezni, hogy milyen transzformációt szeretnék, mibe szeretnék belevágni, abba milyen mentorációt szeretnék.

Ezek között rengeteg spontán, alkalomszerű esemény, webinárium stb. van.

D.Z.:

Te honnan töltekezel, honnan veszed az inspirációt? Vannak-e olyan példaképek, amit te követsz, könyvek, előadók, Youtube csatornák, amik rád nagyon nagy hatással voltak, és akár a mai napig előveszed ezeket a témákat?

Tóth Gábor:

Minden olyan ember, aki valamilyen módon próbál kicsit lázadó lenni és meghaladni a saját korát korszerű gondolkodásban.

A korszerű gondolkodás sok esetben több ezer éves keleti filozófiát jelenti vagy a mai kor korszerű technológiájának a korszerű módon való felhasználását.

Például Gary Vaynerchuck, nem mondtam vele újat,

D.Z.:

Miért? Nagyon megosztó, pont azért, mert hangos, káromkodik… Neked miért ő? Mert nekem is egyébként.

Tóth Gábor:

Megosztó, radikális, autentikus. Annyira önmaga, Gary Vee autentikussága irritálja a legtöbb embernek azt a részét, ami arra hívná, hogy mondd már ki te is az őszinte véleményed.

Ha valaki már túl őszinte, rámutat, hogy én nem vagyok.

Olyan dolgokat ért, amiket az átlagember nem ért. Konkrétan 10 évre előre megjósolja a trendeket, amihez csak annyi kéne, hogy nyitott elmével álljon hozzá az ember, hogy hogy fog alakulni a világ.

43 évesen érti, hogy a 13 évesek világában mi történik, az egy olyan egyedülálló dolog, amit a legtöbb szülő nagyon irigyelne, hogyha elfogadná, hogy ez egy tényleg valós skill és így működik.

Nem a gyerekeket kell megtéríteni, hogy bezzeg az én időmben, minden szülőnek üzenném, hogy nem a te idődben élünk, hanem most élünk. És nem a 30 évvel ezelőtti megoldásokkal tudjuk megoldani a mostani problémákat, hanem a mostani megoldásokkal tudjuk megoldani a mostani problémákat.

Nagyon sok számomra inspiráló ember már nincs köztünk, például Allan Watts, Terence McKenna, akik gyakorlatilag életünk mindennapi problémáit magyarázzák nagyon érthetően és zseniális nyelvi eszközökkel. Akár a keleti filozófiát, a taot, a zent, vagy akár pszichedelikus élményeket felhasználva.

D.Z.:

Még egy gondolat a Gary Vee-hez, sokan csak a mázat látják, a külsőségeket. Hogy milyen a stílusa, hangja, hogy beszél. Ha ezt lehámozzuk -én sokáig így voltam a Grande Cardonnal, sokáig nem jött át. Ha ott is lehámozzuk, hogy ő milyen, a hangját, meg az egyéb dolgokat, és mögé nézünk hogy mi az az 5-10 fő üzenet. Én mindig azt mondom a Gary-nél, hogy mi az 10 üzenet, folyamatosan támadják, hogy de mindig ugyanazt mondod… igen, mert igaz!

Nekem az egyik kedvencem, és ez tök jó keretet ad a beszélgetésünknek, hogy ő mondja mindig: speed over perfection, hogy csináld, csináld, mert a folyamat közbe tanulsz. És nekem olyan, hogy folyamatosan az ő podcastjét hallgatom és ezt mantrázom, mert ez pont azzal kapcsolódik össze, amit te mondtál.

Nem merjük, mert maximalizmusra törekszünk, félünk attól, hogy mit gondolnak mások. Ezzel lehet leküzdeni, hogy gyorsan, gyorsan csináljuk és majd a következő jobb lesz.

Ryan Holiday mondta, hogy két út van, 5 évente próbálok egy nagyon jó könyvet írni, vagy minden évben egyet és majd az 5. kurva jó lesz. El lehet dönteni, hogy melyik utat választja az ember.

Tóth Gábor:

Maradjunk a könyves példánál meg a lean szemléletnél, hogy ha mindennap írsz egy 3 bekezdéses posztot, akkor látod a reakciókból, hogy melyikre van érdeklődés. Így eleve olyan könyvet tudsz írni, ami a követőidet érdekli. Nem kell kitalálnod mi lesz a következő jó téma, neked, mint szakember, az kellene, hogy a célod legyen, hogy a lehető legjobban, leghatékonyabban szolgáld azokat az embereket, akiknek erre igénye van.

Hogy tudom a legjobban szolgálni? Megkérdezem: Béla, mi kell neked, mit csináljak? És akkor azt csinálom, nem tudom elrontani.

Az emberek azt képzelik – mert ezt nevelték belénk az iskolában- ne lessetek egymásról, neked kell megoldanod, tökéletesen kell, ötöst kell kapnod…

Van egy probléma, megtudjuk-e oldani vagy nem? Akkor dől el, ha kipróbáljuk. Meg tudjuk oldani? Király. Ha nem tudjuk, akkor meg kéne beszélni, hogy mégis megtudjuk oldani.

Ez nem egy iskola, ahol 1-től 5-ig ábrázolják a teljesítményedet, egy illuzórikus naplóban, ami az iskola után semmit sem számít. Hanem itt tényleges megoldásokra van szükség, amikhez beszélgetni kell, meg próbálkozni.

Az is ok, ha valaki 5évente próbál egy nagyon jó könyvet írni, de ez a kettő miért zárja ki egymást.

D.Z.:

Zárszónak azt az idézetet emelném ki, amivel zártad a TED előadásodat. Hogy célod és közted csak egyetlenegy dolog áll, te, te saját magad.

Neked van- e bármi útravaló, amit adsz a nézőknek, hallgatóknak útravalójúul?

Tóth Gábor:

Ha meg kell fogalmazni a víziót, a missziót, ha az ember elkezdi megismerni önmagát és rájön arra, hogy mit akar csinálni, akkor kezdje el kommunikálni és ne feltétlenül e lehúzó, legnegatívabb embereknek a közelében. Keresse meg azokat az embereket, akik hasonló gondolkodásúak, ha nincs meg keresse őket.

Vagy tedd ki a Facebookra, és merj megnyílni és elmondani, akinek nem tetszik, ignore, akinek tetszik meg fogjatok össze és csináljátok. Ha ezt nem mered megcsinálni, mert mit fognak gondolni, akkor azon gondolkodj el, hogyha kivennéd önmagad középről, akkor nem azon agyalnál mit fognak rólam gondolni, mert, ha belegondolsz megint rólam van szó, kicsit ego játék, mert velem mi lesz…

Hanem azon gondolkodnál, ha kivennéd magad és az egód a középpontból, és a szolgálatot állítanád a középpontba, hogy hány embernek tudsz majd segíteni azzal 5-10 éven belül, hogy ebben te fejlődsz, hány ember életét teszed jobbá, és milyen hálásak lesznek neked.

Akkor nem azon fogsz gondolkodni egy videófelvétel közben vagy előadás közben, hogy vajon mit gondolnak rólam, hanem elég jól szolgálom most őket?

A kapásból és a félelemből tedd át a figyelmed az adásba és a szeretetnek az energiájába és máris nem lesz olyan félelmetes.

Onnan meg már csak cselekvés.

D.Z.:

Tökéletes zárszó, köszönöm szépen, hogy itt voltál. Csak így tovább, sok sikert, idénre is, meg a továbbiakban is!